Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról / Orlai Produkciós Iroda, Ördögkatlan Fesztivál
Felhívom kedves olvasóim figyelmét, hogy a cikk termékmegjelenítést tartalmaz! A lenti tartalom olvasása ajánlott reggelire, ebédre és vacsorára is. A mellékhatásokról és Az étkezés ártalmasságáról Mészáros Máté tragikomikus nagymonológja tájékoztatja a tudatosan, nem tudatosan, és tudatosan nem tudatosan táplálkozó fogyasztókat.
Mészáros Máté Fotók: Takács Attila
Az idei, 10. Ördögkatlan Fesztivál színházi repertoárjában jobbnál jobb színdarabok kaptak helyet. A korlátozott számban elérhető jegyek miatt, isteni szerencse és kedvező csillagállás esetén lehetett bejutni egy-egy áhított előadásra. Nekem ilyen volt Az étkezés ártalmasságáról című monodráma, amit ugyan nyomorogva, de megérte megnézni.
A darab valóban egy termékbemutató előadás, a főhős, bizonyos Fibinger névre hallgató kövér flótás – „a nevem Fibinger, a többit látják” –, akit az életáriája haknikörútjának egyik állomásán, egy vidéki művelődési ház színpadán láthat és hallhat a nagyérdemű. Jóllehet, a főhős az étkezésről beszél csillapíthatatlanul, de a pacalpörkölt és a rántott hús mögött tulajdonképpen életről, halálról, szerelemről, szenvedélyről, vágyról és annak elmúlásáról, meg nem értett párkapcsolati feszültségről, olthatatlan kéjes dühről, a „se veled se nélküled” érzetéről szól ez a monológ. Arról, amivel az ember be akarja kebelezni partnerét, akit állítólag szeret; önmagát és tulajdonképpen a teljes világot, míg el nem dől vele önnön börtöne, egyben temploma, az olykor elhízott, máskor az Ilikéhez hasonlóan anorexiásra éheztetett porhüvely.
A Csehov tollából származó, A dohányzás ártalmasságáról című mű ihlette Parti Nagy Lajos Az étkezés ártalmasságáról című alkotását, mely 2011-ben jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában. Az írás műfaját tekintve monológ, bár nevezzük inkább monodrámának. Viszont a láthatatlan, de gyakorta megszólított személyek – Margitka és Ilike – miatt mégis tágul a darab horizontja. A kamaradarab harmincegy jelenetből áll, és ezt az ugyanennyi feles pohárral ledöntött Emese Acapulco Diabetikus Gyógyíró tagolja különálló részekké.
De mi is ez az Emese Acapulco Diabetikus Gyógyíró?
Csodaszer, amire mindenkinek szüksége van, aki meg szeretne szabadulni néhány fölösleges kilótól. De a kövérek mellett a vékonyak, az anorexiások, a bulimiások, a vegetáriánusok, a laktózérzékenyek és a húsevők is jobban teszik, ha minél előbb elkezdik fogyasztani a mindenre és mindenkire jó hatást gyakorló elixírt. Az Emese Acapulco Diabetikus Gyógyíró nemcsak a test sebeit gyógyítja, a lélek fájdalmát is enyhíti. Ezt akarja elhitetni Parti Nagy Lajos az olvasóival, és a meglehetősen elhízott, de a Diabetikus Gyógyírót reklámozó, Fibinger bőrébe bújt színész, Mészáros Máté a színpad előtt ülő nézőkkel.
Parti Nagy 2011-ben született műve ma sem veszített aktualitásából. Minden mondata fájón ismerősen cseng, és ki ennél, ki annál a jelenetnél, de valahol a telt ház minden székének tulajdonosa magára ismer. „Hát nem igaz, Ilikém?” Az életből sajnos élve nem szállhatunk ki. Nem tudhatjuk, mi segít és mi árt a halál felé vezető úton, ennélfogva, a csodában bízva, mindannyian e találmányok áldozataiként végezzük majd. Felkínáljuk tudatunkat a józanság elvesztésére szánt szerek isteneinek az oltárán. Legalábbis ezt konstatálja Fibinger, majd lecsap egy pohárral a mélyen tisztelt publikum egészségére. Ha nincs egy, a közösség által kimunkált, a tapasztalatok, érvek és hagyomány révén elfogadott normánk mindezen „csodaszerek” ellenében, akkor előbb-utóbb bedőlünk valaminek, remélhetőleg az Emese Acapulco Diabetikus Gyógyírónak, még mielőtt a koporsóban ébrednénk.
A monodráma Znamenák István rendezésében került színpadra. Mészáros Máté játékára minden elfogultság nélkül azt kell mondanom, hogy utánozhatatlan és zseniális. Alakításáról azt mondhatná bárki, hogy „csak egy széken ül és beszél”. Igaz, hogy csak ül és beszél, de mégis sokkal nehezebb dolga van, mintha egy egész társulat állna mögötte és végig kellene táncolnia a játékidőt. A színpadon nem számíthat semmilyen kellékre, mimikáján, gesztusain, hanglejtésén és hangsúlyán kívül egy üveg Emese Acapulco Diabetikus Gyógyíró van a segítségére.
A Gyógyíróval kettesben Mészáros olyan atmoszférát teremtett a forró nyári éjszakán, hogy az egymás hegyén-hátán ülő nézőknek eszükbe sem jutott otthagyni az előadást. Sőt, azon sem lepődtem volna meg, ha a végén sorban állnak egy-egy üveg Gyógyíróért. „Hajrá Emese, hajrá Acapulco! Egészségünkre!”
