2. nap az Ördögkatlanon
Egy óriásgyík kúszik el az irodalmi kerekasztal előtt a szépséges Vylyan teraszon, ahol Fehér Renátó, Bagi Zsolt és Vilmos Eszter Szvoren Edina új novelláskötetéről beszélgetnek.
A fekete humor (fekete giccs?) mibenlétéről esik szó köztük a művek kapcsán, az undorról, ami átlengi az ábrázolt világot, a meghatározatlan nemű (androgün) 🙂 elbeszélőkről és szereplőkről, s az együttérzésről vagy annak hiányáról, a részvétlen részvétről – arról a szenvtelen elbeszélésmódról, amely kiszakítja politikai-társadalmi környezetéből a mikrotörténéseket, minthogy a külső kontextus eltűnt. A pincér nem reagál a hívásra, hogy hozzon nekünk is a kancsó gyöngyöző vízből – a pultnál viszont kapunk, ez s a mindenhol jelenlévő párakapuk enyhítik a hőségérzetet.
Darvasi László felolvasását s elmélkedését Szív Ernőhöz való viszonyáról (még a kézírásuk is más, mutatták ki, hát még a karakterük!), irodalmi alteregókról, gyerekkönyvekről, gyerekekről, szexről a kihangosításnak köszönhetően már a domboldalon hallgatom.
Fotó: Tóth László Facebook
Függőágyban, babzsákokon, összecsukható székeken időzünk. Tényleg lehet mezítláb lenni egyes helyeken, ahol fű van. Oláh Ibolya egy új kisharsányi helyszínen, a szép nevű Szirényi-kertben lép fel, kis szalmabálákon ülnek a szerencsések. Itt jár – a tornatermekben (Stúdió K: Kerekasztal Színház) áll a levegő.
A szép, majdnem faluvégi helyszínen fantasztikus felhők vonulnak felettünk az Ibolyántúl előadásán. A közönség elérzékenyülve hallgatja az énekesnő vallomását (alkotótársai Vörös Róbert és Furák Péter) gyerekotthonokról, az egyikben megtalált anyáról, énekel az anyáknak, a roma és nem roma asszonyoknak, az elhagyottaknak. Dalai régiek-újak, bánatosak. Utána a kitelepült boros pultnál azért hiányolja valaki az Európa-himnuszt s az átütőbb, energikusabb dalokat és előadásmódot, amivel híres lett. Amiket most énekel, megrendítőek és személyre szabottak: nemcsak az, amelyiket Szenes Iván neki adott. Oláh Ibolya profi, eltalálja, mennyit kell mondania és sejtetnie magáról egy-két erős mondatban. Feltalálja magát a színpadon, bár az énekelt szöveg elemeinek mutogatós eljátszására szerintem nincs szükség.
Kisharsányban hosszú sor kígyózik a templom előtt: sokan akarják látni, hallani a Kafka-vígoperát: Faragó Bélától Az átváltozást. A tömegsűrűség aztán megrettent egyeseket, s inkább kívülről gyönyörködnek a templom falára vetített Dancing Graffiti női léthelyzeteiben.
Platzak-cirkusz
Sokan sátoroznak a kisharsányi iskola udvarán, ideális hely gyerekeseknek ez a falu. Délután a holland Platzak-cirkusz akrobatikus bohócmutatványain ámuldozott szülő és gyerek, s szintén az egész család élvezhette a délelőtti mesekotyvasztást, amikor is – színészi segédlettel – a kicsik alkottak meg, s játszottak el meséket helyben készített kellékekkel.
A délelőttöt én újra a nagyharsányi Narancsligetben töltöttem, Dresch Mihályra vártunk a benti meleg teremben, ahova némi késéssel meg is érkezett, ám nem ott maradtunk, hanem kitelepültünk vele a szabadba, ahol a megnyitó folyt előző nap. Itt ugyan éppen készítették elő a nagyszínpadot, időnként kerepelés nyomta el Dresch amúgy is el-elhalkuló hangját. A közönség vitte ki a sörpadokat, minden megoldódik! Előtte, a holtidőben az igazán talpraesett Veiszer Alinda még megszavaztatta a nézőket: kint vagy bent (a bentre többen szavaztak, de a végső szó a szereplőké lett), illetve rögtönzött közvélemény-kutatást rendezett Dresch ismertségéről. Ugyan most nem zenélt (a koncertje új, némileg rögtönzött formációjával este lesz Palkonyán, mondták), de jól, érzékletesen, elragadtatottan s igazán elragadóan beszélt nehéz élethelyzetekben megtalált hitéről, a magánélet és a zene egybefonódásáról, gyerekkori falusi élményeiről, a zene adta szabadságról, hangszer- és bútorbarkácsolási szokásairól. Épített egy majdnem-székelykaput, amit a mobiltelefonján mutatott meg Alindának, s majdnem körbeadta a hálás közönségnek is. Vicces volt a laikus és szakmai kérdések egymásutánja arról, hogyan is szabja magához, vízióihoz hangszereit.
Palkonyán a katlanbeli sok énekléstől rekedt, de így is csodálatos hangú Cseri Hanna adott most szólókoncertet, éjfél körül pedig a kisharsányi igazi faluvégen Wahorn András tábortűz körüli felelgetős zenélésére révedeztek drámai workshopjának hallgatói a mély sötétségben. A nagyharsányi focipályán lezajlott nagyszínpadi koncertek után végzős gimnazisták sírtak egy a sátraknál rögtönzött zenélésen, amely róluk szólt: azokról, akik éppen szétszélednek.
