Weöres Sándor: Psyché / Nemzeti Színház / Deszka Fesztivál / POSZT 2016
Bilozub megfoghatatlan lágyságot, szürreális álomszerűséget sugalló színpada a női test és a lélek dimenzióit egyaránt érvényesen működteti.
Weöres Sándor: Psyché, Nemzeti Színház
Minden sikamlós és csúszós, akár a behatolásra váró, széttárt lábakkal fekvő, felizgult nő kelyhe. Látszik, hogy nem kevesen jutottak már el a nedves barlang bejáratáig, hogy aztán becsusszanjanak az élvezetet és biztonságot adó ölbe. A színpad mélyén különböző hosszúságú gyertyák, a férfierő differenciált jelképeiként.
Mintha sejtelmes, lágyan elomló budoáron keresztül pillantanánk be a gyorsan változó női lélek zegzugos bugyraiba. Átlátszó leplek és fátylak dzsungele keresztül-kasul a színpadon, valamint zsírkrétával írott szavak a padlón. Az egész testen elhatalmasodó nemi fertőzés viszolyogtató kelései és piros rózsa a hajban. A menstruáció vérnyomai a ruhán és fehér galamb a férfikézben.
Olekszandr Bilozub megfoghatatlan lágyságot, szürreális álomszerűséget sugalló színpada a női test és a lélek dimenzióit egyaránt érvényesen működteti. A Weöres Sándor által teremtett Lónyay Erzsébet Mária Psyché a szegényeken szívesen segítő nemesasszony, a saját forrongó korából sokat megértő intellektus, és kedvtelésből írogató költőnő. De nemcsak az előbbiek jellemzik. A főhősnő a férfiak ágyékának gyümölcsét és különösen a saját testét (nagyon) szerető nő is, aki megjárja a poklot éppen úgy, ahogy a mennyországot; hol leereszkedik a lovászfiúhoz, hol pedig felemelkedik Ungvárnémeti Tóth Lászlóhoz. Pontosan erre típusra vágyakozott a legtöbb férfi a 19. század elején, ahogy manapság sincsen ez másképp.
Valószínűleg ez a teljes, autentikusan izzó személyiség magyarázza Weöres Sándor könyv alakban először 1972-ben megjelent Psyché című, egy regény igényével megírt versciklusának máig tartó, páratlan népszerűségét. Egy, a reformkor tájékán élő arisztokrata hölgyről beszélünk, akivel a legtöbbször nem egyszerűen megtörténik az élet, nem a férfiak irányította világ áldozata, hanem ő maga alakítja a sorsát. Legalábbis megpróbálkozik vele, és ebben a történelmi korban már a szándék is becsülendő és komoly siker.
Fotók: Eöri Szabó Zsolt, Nemzeti Színház
Vidnyánszky Attila rendezése azért átütő erejű a Nemzeti Színház Kaszás Attila termében, mert a sokfelé elágazó térnek és a szimultán jelenetezésből fakadó feszültségnek köszönhetően majd minden pillanatban történik valami izgalmas. Az egyszerű mozdulatok is jelentéssel és misztikummal telítődnek. Nagyszerű például, ahogy az egyszerű bádogcső szép lassan látcsővé lényegül át az eget kitartóan kémlelő, a titkok titkának megfejtésére szomjazó fiatal férfi kezében.
Roppant sűrű szövésű a játék, amely folyamatosan dolgoztatja és fogva tartja a néző szemét illetve a figyelmét, merthogy valósággal mikroszkóppal vizsgálja a cselekményszilánkokat és gesztusokat. Mintha a néző is videojáték virtuális szereplője lenne, ahol folyamatosan mozog és változik minden.
Heten játsszák az úrnőt (Ács Eszter, Barta Ágnes, Katona Kinga, Mikecz Estilla, Nagy Johanna, Roehnelt Zsuzsanna és Vas Judit Gigi), mindannyian a Kaposvári Egyetem negyedéves színinövendékei. Ahogy a különböző méretű matrjoska babákat helyezzük egymásba, úgy sokszorozódnak meg, és csúsznak egymásba a szituációk. Sokszor a színpad különböző pontján ugyanazt a jelenetet látjuk, csak időben kissé elcsúsztatva, ezáltal egy picit másképp.
A világ megismerhetetlen, csak a szerelem a biztos
A fiatal színésznők dicsérete, hogy nem érződik patetikusnak a versmondás, így nem a líraiságot hangsúlyozzák, hanem az életre vágyó, rendkívül összetett személyiség színpadi fejlődésregényének a főbb állomásai a lényegesek. Például az az ütős rész, amelyben Psyché ellentmondást nem tűrve szólítja fel férjét, Maximilián Zedlitz bárót, hogy plátói szerelme, Ungvárnémeti Tóth László bujakórtól gyötört holttetemét emelje a vállára, és cipelje, akár Krisztus a keresztet Golgota dombja felé.
A világ megismerhetetlen, csak a szerelem a biztos, még akkor is, ha nem teljesedik be szexuálisan. Ahogy Don Juan a nőkön keresztül próbál közelebb kerülni a létezés titkaihoz, a rendkívül érzékeny Psyché a férfiak segítségével teszi ugyanezt. Lónyay Erzsébetnek nem adatik meg olyan halál, mint a spanyol nemesnek, ám erőfeszítése, örökös küzdelme önmagával legalább annyira megrendítő a Nemzeti Színház előadásában.
