Mudar Alhaggi: Szerelmed tűz / Theater an der Ruhr – Collective Ma’louba, Mülheim an der Ruhr, MITEM
A figurák kétszeresen is vágynak a szabadságra, hiszen a szíriai háború szörnyűségei mellett az alkotói tanácstalanságtól is szabadulni szeretnének.
Fotók: Gianmarco Bresadola
A felütés alapján arra számítanánk, hogy végig a különféle ingereinket stimulálják majd, ám a későbbiekben a színészi játék a meghatározó. A színpadon felállított közepes méretű televízióban egy híradó képeit látjuk. A fokozatosság elve szerint az időjárás-jelentéstől kezdve, a futballmeccsen át, végül a véres tüntetés képei jelennek meg. Mindeközben Carola Schmidt és Juma Hamdo videoművészek munkájának eredményeképpen a színpad hátsó falán egy elkeseredett küzdelem elevenedik meg. Az agresszor, a macska becserkészi, végül felfalja az áldozatát, az egeret. Mígnem valahol a közelben robbanó bomba zajával kezdődik a cselekmény.
Emilie Cognard látványterve alapján könnyű elképzelnünk, hogy mi lehet a látható mögött. A tárgyak elrendezésében a harmónia már a múlté, a rosszat sejtető külvilág türemkedik elő a hézagosan összeállított díszletelemek között. A kalasnyikovok golyói lyuggatta fal és az átlátszó falú fürdőszoba, amelyben polgári szalonba illő csillár lóg, utalnak a színfalak mögötti rémisztő világra.
A német Theater an der Ruhr – Collective Ma’louba, Mülheim an der Ruhr az V. Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozón (MITEM) látott előadásában két nő ül a fenti lakásban. Hala (Luna Aboderhmen) utazni készül, míg Rand (Amal Omran) továbbra is a háborús Damaszkuszban képzeli el a jövőjét, hiszen a szír hadseregben harcoló barátja, Khaldoun (Mohamed Alrashi) bármelyik pillanatban betoppanhat. Rafat Alzakout rendezése líraian egymás mellé helyezett jelenetekkel operál.
Néhány helyen a drámai csomópont hiányzik a (Your Love Is Fire) Szerelmed tűz előadásából. A kezdőkép a többféle effektus ellenére sem teremti meg az életéért rettegő két nő izgatott várakozásának a szituációját. Máshol azonban a dokumentarista igény és a költőiség kétségkívül hatásos. Ilyen például Hala gyertyával a kezében mondott verse, amely a mulandóságunkkal helyezi szembe az élet örök szépségét, vagy amikor a Szerző naplószerűen beszámol a saját menekülése és száműzetése hányattatásairól.
Merthogy a szír származású Mudar Alhaggi Luigi Pirandello dramaturgiai fogásával is él, amikor fellépteti a Szerzőt (Mouayad Roumieh) is, aki ellen a darabbeli fikció szerint a saját szereplői fellázadnak. A figurák tehát kétszeresen is vágynak a szabadságra, hiszen a szíriai háború szörnyűségei mellett az alkotói tanácstalanságtól is szabadulni szeretnének. A kétségtelenül jópofa, bár kissé elcsépelt ötlet azonban nem ad a történetnek mélyebb perspektívát.
Hogy jelenleg mi zajlik Szíriában, talán jobb nem tudni. Kényelmes gyávaságunkat nem menti az egyébként jól működő fantáziánk sem, mert hiába segítenek elképzelni a média különböző csatornái az elképzelhetetlent, természetesen még csak nem is sejthetjük az ottani mészárszék okozta kilátástalanságot. A Nemzeti Színház Kaszás Attila Termében látott, menekült arab színészekkel előadott Szerelmed tűz esetében fontosabbnak tűnik maga a téma, mint amilyen esztétikai érvénnyel az előbbi megjelenítődik a színpadon.
