Léna is lázadó

|

Interjú Simkó Katalinnal

Az igazán fontos gondolatok egy-egy tanárodtól évekkel később is eszedbe jutnak, vallja Simkó Katalin. A fiatal színésznő Jordán Tamás és Lukáts Andor színészosztályában sajátította el hivatásának alapjait. Meg kell találnod magadban a g hangot, hogy mindig a lehető legtöbbet adhasd, így szólt Lukáts Andor egyik tanítása. Ez azt jelentette, hogy meg kell találni azt a belső csendet, azt a letisztult állapotot, hogy színpadra léphess. Simkó Katalinnal a szerepekről, a társulati létről és a következő bemutatójáról beszélgettünk.

 

Fotó: Brozsek Niki

A Szkéné Színházban látható Templom párhuzamos monológokból áll. Nehezebb így játszani, mint egy hagyományos előadásban?

Nem annyira kimerítő. Rába Rolandnak van a legnagyobb feladata, hiszen ő szinte végig beszél. Habár az sem egyszerű, hogy mi hárman, lányok az elejétől a végéig jelen vagyunk, részt veszünk a figyelmünkkel, és egyszer-egyszer bekapcsolódunk egy monológgal. Amikor először olvastam a szöveget, féltem, hogy mit lehet csinálni ebből, de aztán nagyon jó lelkületű munkafolyamat következett. Császi Ádám rendezővel jó volt dolgozni, a többiekkel is először találkoztam és mind nagyszerűek. Igazán megszerettem őket.

Megleptek a negatív kritikák?

Teljesen megértem a negatív visszajelzéseket, ez egy erősen szélsőséges reakciókat kiváltó előadás. Volt, aki felháborodott, volt, akit lenyűgözött a dolog, és el akar jönni újra. Ugyanazon az előadáson elment egy néző, míg a másik rajongva tapsolt a feje fölött, miközben énekeltünk. Nincsenek benne hagyományos értelemben vett színházi szituációk, viszonyok. A Templom a térítő szertartás köntösébe bújtatott találkozás az emberekkel, ami többek között arról szól, hogy mennyire könnyű átmosni a fejünket ideológiával, üres szlogenekkel. Elég csak kimenni az utcára, vagy megnézni a netet, hogy lássuk mindezt.

A következő bemutatód december 9-én a Szkéné Színházban Rába Roland rendezésében a Leonce és Léna lesz, amelynek a női főszerepét alakítod. Leonce királyfi nonkonformista lázadó, aki már csak unalmában is dacol a konvenciókkal. De milyen lány Léna?

Egyszer egy kedves tanárom, Zsótér Sándor azt mondta, nincs olyan, hogy „milyen” ez az alak. Meg ne hallja ezt még egyszer. Igyekszem úgy gondolkodni: konkrétan mik a tulajdonságai, a viszonyai, milyen helyzetekbe kerül, és ott hogyan viselkedik. A darab a szerelem, a párválasztás, a házasság témáján keresztül az akarattal, az ellenállással, a „kell” fogalmával foglalkozik, ami az egész életünket mozgatja. A német Georg Büchner nővére a később kibontakozó feminista mozgalom előharcosa volt. Ez azért érdekes, mert amikor először megjelenik Léna, azon morfondírozik, miként lehetséges, hogy nőként nem választhatja meg azt az embert, akihez hozzáköti az életét. Szerintem egész biztos, hogy a testvér nézetei benne vannak a lány első jelenetében. Szóval a mi értelmezésünkben Léna is lázadó. De közben holtomiglan-holtodiglan házasságot szeretne, csak nem úgy, hogy mások döntenek helyette. Egyébként hatalmas költői freskó Büchner műve, gazdagon fűszerezve korabeli filozófiai utalásokkal, de a humor sem idegen tőle, sőt!

Próbafotó: Mészáros Csaba

Úgy hallottam, hogy speciális feladatot is kaptál. Elmondanád, hogy mi lesz ez?

Úgy néz ki, hogy rajzolni is fogok. Ebben a pillanatban nagyon képlékeny, hogy ez hogyan és mekkora mértékben lesz használva. Cziegler Balázs díszlettervező kartonlapokból alkotja meg a játékteret, egy részén már rajta vannak az általam rajzolt, szándékoltan gyermeki, mesés hangulatú rajzocskák, aztán vannak más jellegű, már elkészült képek. Talán az előadás közben is készül valami, ez kiderül a bemutatóig. Gyerekkoromban kétesélyes volt, hogy a színház vagy a képzőművészet irányába megyek tovább, most hasznosíthatom ezt az érdeklődésemet.

Segítséget jelenthet az, hogy te már részt vettél egy legendás Leonce és Léna-előadásban?

Az rendhagyó, speciális feldolgozása volt a darabnak. A Maladype Színházban elkészítettük a különböző jelenetek többféle variációját, és csak az adott estén derült ki, hogy melyik változat kerül sorra. Sok éve volt, így nincsenek erőteljes emlékeim róla. Úgy éreztem, nekem ezt a munkát a nulláról kell kezdenem, nem jó, ha befolyásolja az a régi előadás, de előfordul, hogy beugrik egy-egy hasznos gondolat.

Elégedett vagy az eddigi pályafutásoddal?

Számos izgalmas helyzetben találkozhattam emberekkel, akiktől sokat tanultam az elmúlt tíz évben. Közben voltak nehéz időszakok is, amikor hirtelen kilátástalanná vált, hogy hogyan lesz tovább. Aztán egyszer csak megtalált egy szerep, vagy egy társulat, és megint látszott az út előre. Például a Nézőművészeti Kft. előadásaiban nagyon szeretek dolgozni. A Soha senkinek című, a családon belüli erőszak témáját feldolgozó darabunkat Scherer Péter rendezésében már több tucat középiskolába elvittük. A projekt része minden alkalommal egy feldolgozó beszélgetés, amelyet egy szakértő vezet, hogy könnyebb legyen a fiataloknak befogadni és megérteni a látottakat. Mindig komoly kihívás játszani, előfordult olyan is, hogy olyan gyerekek ültek a teremben, akiknek semmilyen fogalmuk nem volt arról, mi is a színház, ilyenkor nemigen tud csend lenni. Már közelítünk az ötvenedik előadáshoz. Ezen kívül megy a Testvérest a B32-ben, amely a testvérlétről, a halálról és a magányról szól, sok humorral.

Színházak Éjszakája  – felolvasószínház         Fotó: Mészáros Csaba

Anyagilag nehezebben jössz ki, ha nem tartozol társulathoz?

A pénz nagyon változó. Előfordult, hogy anyagilag jobban jártam így, mint ha tartoznék valahová, de van olyan is, hogy sokkal rosszabb a helyzeted, ha szabadúszó vagy. Lehetséges, hogy el fog következni egy olyan pillanat, mikor egy állandó helyre fogok vágyni, egyelőre nincs bennem ilyen. Jó találkozások, jó munkák, a munkák által jól összeforrt kis csapatok érdekelnek. Ezt tudom magaménak érezni. És hogy én magam döntsek, még ha rosszul döntök is, vagy becsúszik egy rossz találkozás. Talán van bennem egy ugyanolyan zaklatott szabadságvágy, mint Lénában.

CÍMKÉK: