Salzburgi Ünnepi Játékok I.
Nagyot mertek álmodni egykor a Salzburgi Ünnepi Játékok életre hívói – és a merészség, alkalmanként akár a kockázatvállalás, azóta az alapkövetelmények közé tartozik.
Salzburger Festspiele 2015 Wolfgang Rihm: Die Eroberung von Mexico Fotó: Monika Rittershaus
A hagyományőrzésnek ugyanis egyik szegmense, hogy az idők szellemének megfelelő legyen az aktuális program. Mert a hagyományt éltetni kell, vagyis méltónak kell lenni ahhoz az elképesztően magas mércéhez, amit az elődök teljesítménye állított. Szerencsére nagyon is tisztában van ezzel a feladattal a vezetőség – az elnök asszony, Helga Rabl-Stadler immár két évtizede gondoskodik erről, tudva: a mindenkori jelennek szóló produkciók egyszersmind a jövő számára a múlt örökségének részét képviselik.
Az örökség (amely hang-, utóbb képfelvételek jóvoltából hozzáférhető) alapvető feladatként jelöli meg a programkínálatban is megmutatkozó minőségigényt. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy az operajátszás csak később került az alapműfajok sorába – s épp e bővítés rendkívüli népszerűsége inspirálhatja további „nyitásokra” a programkészítőket.
A kultikus zarándokhely az idők folyamán mind nagyobb nyilvánosságnak adott lehetőséget az egyre többféle programot tartalmazó, s számban jelentősen növekedő kínálat eléréséhez. Miközben a világ minden tájékáról érkező bérlet-, illetve jegytulajdonosok megtöltik a rendezvények színhelyeit, járulékos, de korántsem lebecsülendő lehetőségeket kapnak az alkalmi érdeklődők is.
Immár hagyományos a Siemens Fest>Spiel>Nächte 14 éves múlttal rendelkező rendezvénysorozata, melynek keretében esténként a Kapitelplatz óriáskivetítőjén bárki részese lehet értékes produkcióknak. A műsor előre hozzáférhető, az idei program rangos eseményeit és korábbi évek sikeres előadásait tartalmazza. Ha hihetünk a sajtó híradásának, idén rekordot ért el az ingyenes szabadtéri közvetítéssorozat, amikor augusztus 13-án a Fidelio több mint 4500 látogatót vonzott a térre. S ne feledkezzünk meg arról, hogy – hála a technikai lehetőségek fejlettségének – élő közvetítésekkel akár Koreában is részesei lehetnek a fesztivál eseményeinek!
Salzburger Festspiele 2015 Fidelio Jonas Kaufmann, Tomasz Konieczny
Fotó: Monika Rittershaus
A nyitás/bővítés másik (világszerte figyelembe vett) szempontja a közönség-utánpótlásról való gondoskodás, gyerekprogramokkal. Ebből is kiveszi részét az óriáskivetítős vállalkozás. A Siemens Kinder>Festival hétvégeken délután kínál változatos programot, voltaképp valamennyi korosztály számára. Babar története (Poulenc műve mesélőre és zenekarra), gyermekoperák (köztük kortárs művek is, Hans Werner Henzétől, Erőd Ivántól vagy akár Elisabeth Naskétól), felnőttoperák gyermekverziója (Mozarttól vagy akár Wagnertől), balettek és balettkomédiák, de felidézték Nino Rota zenéjével Aladdin és a csodalámpa történetét, sőt, volt egy gyermekek számára készült popopera is. És, természetesen, nem maradhatott ki Hamupipőke sem…
Generációk találkozásának ad lehetőséget az a rendezvénysorozat, amelyben opera-keresztmetszeteket kínálnak az ifjú közönségnek, a Young Singers Projekt résztvevőinek közreműködésével. A projekt kiválasztott-meghívott résztvevőivel egyébként neves énekesek foglalkoznak, a mesterkurzus minden évben néhány nyilvános foglalkozással betekintést ad az érdeklődőknek (korábban igényelt ingyenes jegyekkel látogathatóak), s befejezésül zárókoncert koronázza meg. Ráadásul, a résztvevők közeli kapcsolatba kerülnek a fesztivál rangos műsoraival, kisebb szerepeket kapnak operákban vagy koncertműsorokban.
A másik, immár hagyományos „nyitása” a Salzburgi Ünnepi Játékoknak a kortárs zenére irányul. A nehezen követhető gazdag választékban néha kisebb sorozatokat szentelnek egy-egy kiválasztottnak, így irányítva rá általánosságban is a figyelmet – ugyanakkor nem határolják el (afféle gettóként) a kortárs műveket, azok magától értetődően kapcsolódnak a történeti programokhoz (miként voltaképp maguk is részei a napról napra íródó zenetörténetnek).
Pierre Boulez Fotó: Monika Rittershaus
Idén Pierre Boulez 90. születésnapja kínált jó alkalmat, hogy a 20. század kétségkívül meghatározó jelentőségű muzsikusának szerzői életművéből élő előadásban hallhassunk alapvető jelentőségű kompozíciókat. Ráadásul Pierre-Laurent Aimard (egykori növendéke, Tamara Stefanovich közreműködésével) vállalkozott Boulez valamennyi zongoraművének egy estén való megszólaltatására. Ez a hangverseny része volt az Hommage à Pierre Boulez jellegű „Salzburg Contemporary”-nek, ugyanakkor helyet kapott a Solistenkonzerte sorozatában is, méltán. Alkalmi színhelyként a Lehrbauhof is csatlakozott a hagyományosakhoz – itt az Ensemble Intercontemporain a korszakos jelentőségű Boulez-művet, a Répons-t egy műsor keretében kétszer szólaltassa meg, lehetőséget kínálva a közönségnek, hogy helyváltoztatással másodszor másfajta hallási perspektívából szembesüljön a művel, amely kiérdemelte a „Choreografie fürs Ohr” sajátos műfaji jellemzést.
És nem hagyható említés nélkül a város filmkultúrközpontjának, a Das Kinónak az aktív közreműködése. Itt kapott helyet egy fotókiállítás, amely Marion Kalter könyvének bemutatóját harangozta be (Pierre Boulez: Images Exposed), ráadásul többször vetítették Sacha Goldman 2013-as filmjét (Am Scheideweg von Pierre Boulez). Ebben Marion Kalter fotóit lapozgatva beszél Boulez a képeken látható muzsikusokról, s ily módon a zenei élet közelmúltjából elevenedik meg egy szelet. Boulez franciául beszél, a film német feliratozású – komoly szellemi kihívás követni, de az egyszeri élmény mindenképp megéri!
A nyári fesztiválhoz kapcsolódóan került több alkalommal műsorra Michael Sturminger remek, széles közönségérdeklődésére számot tartó filmje, a Casanova Variations, amely első vetítéskor a rendezővel és a film egyik énekes sztárjával, Jonas Kaufmann-nal való közönségtalálkozóra is alkalmat adott. (Csak zárójelben: a KINO műsorán a fesztiváltól független muzsikusportrék-sorozat is szerepel!)
Az idei Ünnepi Játékok másik kiemelt kortárs szerzője: Wolfgang Rihm. Nem első alkalommal: 2010-ben például a Kontinent Rihm keretében számos művét hallhattuk (közülük nem egy kifejezetten a fesztivál megrendelésére készült). Idén Die Eroberung von Mexico című színpadi műve került az érdeklődés középpontjába (az 1993-ban bemutatott, Musik-Theaterként megjelölt alkotást ezúttal is az ősbemutató dirigense, Ingo Metzmacher vezényelte – az előadói elkötelezettség és az alapos műismeret kétségkívül hozzájárult, hogy a Felsenreitschuléban ideális akusztikai körülmények között felcsendülő mű nagy sikert arasson).
Miként a projektben részt vevő fiatal énekesek is több szállal kapcsolódhattak a fesztiválhoz, így az ünnepi játékokon való sikeres szereplés a Fesztiválváros más rendezvényeihez is megkönnyíti az utat – korántsem tekinthető véletlennek, hogy a Mozart-Woche Mozart-művek mellett kortárs kompozíciókat is megszólaltató programján szintén gyakran, nagy számban szerepelnek Rihm-művek. Úgy tűnik, Salzburgban evidens a „tízszer egy nem egyenlő egyszer tíz” sajátos matematikai képletével, s tudatosan törekednek arra, hogy elaprózással ne porladjanak értéktelenné a lehetőségek. Ez a tudatos-vállalt szelekció késztetett arra egy csípős nyelvű újságírót, hogy a Rihm-kultuszt „Salzburg megtalálta második Wolferljét” címmel harangozza be. (Ami persze, tudjuk, csak a mai viszonyokra érvényes…) De hát, nem lehet mindenkinek a kedvére tenni…
Salzburg tehát nem őrzi a hagyományokat, hanem hűséges hozzájuk, vagyis: él a múltból szerezhető tapasztalatokkal, átveszi a múltból a jól működő szempontokat, s – ami felbecsülhetetlen a közönség számára – időről időre visszatérő előadóművészeket foglalkoztat.
A hagyományőrzés példája a Jedermann évenkénti műsorra tűzése Fotó: Monika Forster
A hagyományéltetés legeklatánsabb példája a Jedermann évenkénti műsorra tűzése, gyakori új rendezésben-betanulásban (általában a Dom téren, rossz idő esetén – amire az éves műsor-összeállításkor külön figyelnek – a biztonságból a Jedermann-időpontokban szabadon hagyott Grosses Festspielhausban). Hagyománytisztelet és újító szándék kettőssége mutatkozott meg idén egy speciális kínálatban: Brecht–Weill Koldusoperájának Brecht által 1930-ban megírt koncertváltozata került színre a frankfurti Ensemble Modern előadásában, a nemzetközileg elismert Weill-dirigens HK Gruber irányításával – ugyanakkor, készült egy kísérleti verzió a darabból, az eredetitől megkülönböztetendő, Mackie Messer címmel, „Egy salzburgi koldusopera” pontosító alcímmel (Brecht szövegéhez nem nyúltak, a zenét szándékoztak 20–21. századira „hangolni”). Julian Crouch és Sven-Eric Bechtolf rendezése tetszést váltott ki a Felsenreitschule közönségéből, Martin Lowe zenei teljesítményét illetően megoszlottak a vélemények. A mindösszesen egyszer hallható eredeti verzió iránt óriási érdeklődés mutatkozott – ez is alátámasztja, hogy szükségesek a meghívott és koprodukciós előadások.
(Folytatjuk)
