József Attila: Szabad-ötletek jegyzéke / Weöres Sándor Színház, Szombathely
Előadja Jordán Tamás
Fotók: Mészáros Zsolt
„Nagyon fáj”, de mi mégis fel-felhorkanunk, majd, ahogyan a megilletődöttség éle csorbul, ez a hang már egészen hasonlít a nevetésre is. Jordán Tamás január 14-én József Attila pszichoanalitikus naplójának előadásával ünnepelte 75. születésnapját a szombathelyi Weöres Sándor Színházban.
„a legény az anya szívét kivette és megette”
„…gondolkozom – coito ergo sum – ondolkozom tehát vagy…”– ferdít latinról magyarra József Attila a Szabad-ötletek jegyzéke című egyedülálló irodalomi és kórtörténeti dokumentumban. A lelki problémákkal küzdő költő 1936. május 22-én leült a Japán kávéház egy félreeső asztalához és a pszichoanalízisben bevett terápiás szokásnak számító bosszúiratot pszichoanalitikusának, Gyömrői Editnek címezte; „minden butaságát” egyszerre akarta kibeszélni. Hogy műalkotásnak minősül-e az olykor obszcén és eszmefuttatásaiban megbotránkoztatóan feltárulkozó szöveg, arról megoszlik az irodalomtudósok véleménye, de tény, hogy a költő sosem semmisítette meg, és foglalatot is írt legbelsőbb titkainak gyűjteménye elé – mintha várta volna a későbbi kutatót és olvasót.
A kutatók és olvasók pedig kézről kézre adták a sokáig őrzött és sokáig csak szamizdat formájában hozzáférhető kéziratot, ami végül a József Attila 70. születésnapjára készülő Jordán Tamás kezében kötött ki, aki teljesen eltemetkezett a Szabad-ötletekben. Az asszociatív módon írt pszichoanalitikus irat „ősbemutatója” is Jordán magánkonyhájában történt, ahol meggyőződhetett József Attila elemi erejéről. A kísérlet eredménye végül, a mű közismertségén túl, egy versekkel szabdalt Szabad-ötletek jegyzéke műsor lett, amit Fehér György Jordán Tamással együtt filmre is vitt.
A január 15-én 75 éves Jordán Tamás idén pedig ezt a ritkán elővett és intim előadást választotta születésnapi ajándéknak mind saját maga, mind közönsége számára. Jordán időről időre előveszi repertoárjából ezt a „darabot” (Szombathelyen legutóbb egy József Attila-konferencia nyitányaként), de mégis ritkaságszámba menő kuriózum az előadás.
„a bogarakat nem lehet mindet kipusztítani”
A Szabad-ötletek jegyzéke hálás alapanyag, mert sokat ad és még többet adhat értő fülekre találva. A bensőséges feltárulkozásban az előadás technikai megoldásai hivatottak segédkezet nyújtani: a „konyhahangulatért” rádiós fülhallgatók felelnek, így nem vész el a térben a suttogás, a kínban elharapott káromkodás és a verejtékkel megszült átütő nyelvi fordulat, ami minden nyomor ellenére meg is kacagtathat.
A szegényes tér közepén állva Jordán Tamás egymaga a Művész, színész és költő egyben: teljesül az előadás bevezetőjében ismertetett rendezői szándék, elvész a költő és az interpretátor, csak halványan emlékezünk rá, hogy „József Attila is írt valami hasonlót”.
A szöveg Jordán ajkán élő szövetté vedlik vissza, és a sajátos életrajzi elemeken túl valami egyetemes vívódás és szorongás sejlik fel, ami kétségbeesetten kutatja a miérteket; szinte érezzük a kapkodó szorítást, amivel a költő megkísérli összefogni a szétcsúszó és megragadhatatlan életet. A szöveg csapong, a hosszú és első hallásra bonyolult, de logikusan végigvitt monológokat a szabad asszociációk trágárságai zilálják még jobban össze, Jordán Tamás a végső, de irányított káosz érdekében egy-egy verset is betold a megfelelő pillanatban. Ezek azok a pontok, amik egyszerre nyújtanak pihenőt és pattintják el a befogadó belső húrját.
Minden kínos, fájdalmas és megrendítő pillanatán túl Jordán Tamás figyel arra is, hogy a József Attila által írt humoros kiszólások pontosan és finoman üssenek. Szabad nevetni, kell is nevetni, hogy a közönség átvészelje a veszélyes utazást. Ugyanakkor igazi aláereszkedés szükséges, ha valóban meg szeretnénk merítkezni egy másik ember, egy páratlan költő benső világában, ahol valahol mélyen a fanyar humor és a kétségbeejtő keserűség mellett az élet igenlése és rajongó szeretete is ott bujkál.
