Fenyő Iván / AlkalMáté Trupp a Jurányiban
Szó, mi szó, nehéz úgy egyensúlyozni, hogy érdekes is legyen, közben meg a bulvár se találjon rajta fogást. Ezúttal az előadás elején bejelentették, hogy ez az egész itt ki lesz lúgozva, és mit van mit tenni, jön a B terv.
Fotók: Dömölky Dániel
„Hinni könnyebb, mint gondolkodni.”
(ismeretlen szerző Dömötör András szájából)
Fenyő Iván nem jött el a Fenyő Ivánra, legalábbis nem volt ott a színpadon, Dömötör András (aki ott volt) azt mondta, másodszor hagyott el minket; ennél több részletet nem tudtunk meg. Nem akarták bulvárosítani a témát, legalábbis nem akarták, hogy a bulvársajtó ott legyen, jelképesen ki is küldték őket (valami radar vagy arcfelismerő azt mutatta, hogy összesen hárman vannak a nézőtéren), persze, nem ment ki senki. Akár bulvár volt az illető, akár nem. Megértem, vannak rossz tapasztalatok, mikor kikezdték, celebes bulvárba vitték a témát.
Mikor mindenki fölismerni vélt valakit, aztán nem az volt.
Szandtner Anna és Jordán Adél
Ezt hallgatólagosan ugyan, de bevállalta az AlkalMáté Truppá avanzsált – színművészetis – Máté Gábor-osztály, mikor egy jól megfontolt terv szerint évről évre színpadra visznek valamelyikükről egy darabot. Szó, mi szó, nehéz úgy egyensúlyozni, hogy érdekes is legyen, közben meg a bulvár se találjon rajta fogást. Ezúttal az előadás elején bejelentették, hogy ez az egész itt ki lesz lúgozva, és mit van mit tenni, jön a B terv (mert, ugye, maradtak a bulvárok az ő bulvár-receptoraikkal), de a kényszerűségből kukában landolt A terv szerint tudnának ők sokkal keményebbet is. Szóval önerőből megcenzúrázták. (Ami, ha azt veszem, jelképes gesztus. Vagy nem.)
Innentől nem igazán tudjuk, hogy milyen lett volna lúggal, ha lúg nélkül ilyen.
Jelen voltak nyolcan. (Czukor Balázs, Dömötör András, Gál Kristóf, Járó Zsuzsa, Jordán Adél, Máthé Zsolt, Szandtner Anna, Vajda Milán.) Nem volt ott a két Mészáros (Béla és Máté), valamint Péter Kata és Kovács Patrícia. De volt videóbejátszás, ahol domborítottak 1000-rel. Öröm volt nézni. Az egész produkcióban volt valami mélyről jövő, megmagyarázhatatlan szplín, miközben megnevettettek, meghatottak (pólómeccs, nepálos jelenet, Lázár Kati távoperációja engedetlen macskákkal az ölében), közben pedig Fenyőt ekézték merő aggodalomból, hogy átment ilyen hívő ezoterikus izébe. Illetve nem. Illetve igen. Illetve csak mintha, de mégse.
Na, törhettük a fejünket.
Vajda Milán, Szandtner Anna, Czukor Balázs, Gál Kristóf és Dömötör András
A Máté-osztály évi rendes önismereti tréningje ezúttal óvatoskodva telt (tudjuk, B terv), valaki egy saját bejáratú Jézusról énekelt (zenei vezető: Dargay Marcell, dalszöveg: Máthé Zsolt), másvalaki pedig azt kiáltotta: Rám is lőjetek! (Nagy valószínűséggel a Fenyő anyuka a játszótéren.) Mi meg közben egészen megsajnáltuk a szegény bulvárt, hogy hiába maradtak, itt bizony, nekik fű nem terem… Ha azt vesszük, sok minden kijött ebből az egészből (sok minden viszont nem), leginkább az, hogy Fenyő szerintük nincs a helyén, miközben (szerintük) Fenyő szerint Fenyő a helyén van, merthogy szent meggyőződése, hogy a dicstelenül végződő hollywoodi kitérő után végre kiért a fényre. Ezúttal mintha a többiekről kicsivel többet tudnánk meg. Főleg Adélról (Jordán), aki egy ideig az élete része volt – és fordítva. De ez a több inkább kevés, legalábbis a pozitív érzelmi töltetet tekintve, mert ebből a halálos komolyan előadott vicces valamiből mélyben lappangó, végtelen szomorúság bontakozott ki.
Mondhatni szomorúság a köbön.
Czukor Balázs, Jordán Adél és Járó Zsuzsa
A kérdés mindig az lenne, hogy hol tartanak épp most (a Máté-osztály mint olyan), ők meg épp most ott tartanak, hogy kicsivel nehezebben értik meg a másikat. (Miközben a másik másikat meg talán jobban.) Az volt a legszomorúbb, hogy hiányzott Iván. Nekik is, nekünk is. Űrt hagyott. És ez a fájdalom belengte a teret. Éreztük. Amúgy zeneileg minden változatlanul k. jó. Ahogy eddig is. És Dömötör András paródiája Máté Gáborról (rendező) szintén eléggé ott van. Jordán Adél mamája pedig Lázár Kati.
