Schermann Márta: Árvaálom / Trafó
Az előadás fontosságához kétség sem férhet: keserű, ám agyonhallgatott jelenségről, a (gyermek)prostitúcióról beszél nyíltan és felelősségteljesen.
Fotók: Kincses Gyula
A színpad közepén viseltes, csiricsáré pléddel leterített heverő, mellette asztalka gyógyszerekkel. Hátrébb két dobogó, az egyiken csembaló. Kétoldalt sorban vaságyak, amelyeken itt-ott plüssállatok hevernek. A látvány – Kiss Gabriella és Schermann Márta munkája – több rétegű előadást ígér.
Dokumentumszínház – hirdeti a színlap az alkotók elsődleges szándékát; amit azonban látunk, messze túlmutat a dokumentumjellegen: bár – saját interjúk és alapos előkészítő munkák után – a közvetlen valóságot ragadja meg, az előadás megformálásban a stilizációnak is meghatározó szerepet juttat. Tartalmának fontosságához kétség sem férhet: nagyon keserű, ám agyonhallgatott jelenségről, a (gyermek)prostitúcióról beszél nyíltan és felelősségteljesen. Formáját azonban nem a tények puszta ismertetése vagy a helyzetek puritán jelenetekké alakítása jellemzi, hanem a direktség és elemeltség különleges ötvözete, centrumában egy nagy formátumú színész, Lázár Kati alakításával.
A keret színtisztán dokumentarista. Az előadás azzal kezdődik, hogy a rendező, Schermann Márta kijön a színpadra, és emlékezteti a nézőket: hivatalos vélemények szerint Magyarországon nincs gyermekprostítució. És azzal zárul, hogy – szociológiai vizsgálatok alapján – kőkemény statisztikai adatokat sorol: a prostituáltak közel fele állami gondozásban nőtt fel; a felnőttek nagy része már gyerekkorában elkezdte a tevékenységét, a gyermekkorú prostituáltak túlnyomó többsége tíz éves kora előtt szexuális zaklatást szenvedett el.
Hay Anna, Lázár Kati
Az előadás gerincét elbeszélt tények alkotják, amelyek kétféle forrásból származnak. A fővonulat egy idős nő – ahogy magát illeti: „prosti” – élettörténete, rengeteg megejtő részlettel; Lázár Kati megformálásában humorral és szeretettel, mindenekelőtt pedig nagy adag életbölcsességgel. (Lázár azt tudja, amit csak kevesen – Molnár Piroskától és a néhai Karna Margittól láthattunk már effélét –: alakítása elfeledteti, hogy nem a nyolcadik kerületi cigányasszony személyesen ül velünk szemben, hanem színésznőt látunk.)
Az önmagában is olykor jelenetekkel tagolt elbeszélésbe – Hay Anna és Záhonyi Enikő mint némileg hasonló múltú menyek tesznek-vesznek az öregasszony körül – ékelődnek azok a részek, amelyekben nyolc, tinédzserkorú intézeti lány szerepel: Bogi, Dzseni, Dzseni, Fanni, Heni, Kicsi, Niki, Szinti. Több helyen is lehetett olvasni arról, hogy a drámapedagógus-rendező az előadást megelőzően egy évig dolgozott velük abban a zárt intézetben, ahová mint gyámság alatt álló, beilleszkedési nehézségekkel küzdő fiatalok kerültek.
A lányok – kisebbek és nagyobbak – személyes történetei változatos formákban kapnak helyet az előadásban. Hallhatunk visszaemlékezéseket: egyikük például elmeséli, hogy kis híján eladták külföldre, és ő gyanútlanul belesétált volna a kelepcébe, hiszen internetes levelezőpartnere nagyon kedves volt hozzá, még azt is megígérte, hogy minden reggel ágyba viszi a kakaót. Máskor csoportképet látunk: a lányok előrejönnek az ágyakról, és a nézőkkel szemben állva hallgatják az egymásra úszó anyaversek olykor kivehető sorait. (Csak a legelső sorokból látni: az egyik kislánynak könnybe lábad a szeme.) Megint máskor kivételes minőségű, egyedi hangzásvilágú zene segít egy-egy versbe öntött történetet tolmácsolni (zeneszerző: Pejtsik Péter, dalszöveg: Szabó T. Anna). A két nagyszerű énekesnő, Andrejszki Judit és Tóth Evelin nemcsak hangjával és zenei érzékenységével, de színpadi megjelenésével is magára vonja a figyelmet: mintha csak a főszereplő elbeszélésből léptek volna elő, éppolyan testre feszülő, sárga miniruhát viselnek piros, magas sarkú cipővel, amilyenben ő strichelt fénykorában.
A prostituáltak közel fele állami gondozásban nőtt fel
Társadalmi célokat maguk elé tűző előadásokkal kapcsolatban gyakran felmerül a kérdés: azon kívül, hogy egy-egy színház zömmel értelmiségi közönsége megtekinti őket, vajon láthatják-e majd azok is, akiket közvetlenül érint a téma? Szerencsés módon az Árvaálomnak – egy többlépcsős projekt részeként, a Norvég Civil Alap támogatásával – lehetősége van rá, hogy az ország különböző gyermeknevelő intézeteibe is eljusson. És ez a legfontosabb, ami történhet vele.
Eredeti dokumentumok alapján írta: Hárs Anna
