Csajozós projekt

|

Projekt Lulu / Manna Produkció – Jurányi Ház

Mintha klasszikus színdarabot látnánk, de hamar átcsusszannak a jelenetek egy virgonc és szabad szájúan kortársi játékba.

Először a hölgyek nyernek bebocsáttatást, majd némi késleltetés után az urak, a szünetben a nők távoznak, a férfiak bent maradnak a széksorokban, s bevezettetnek a csajozás titkaiba. Bán Bálint vezényletével módszeres és szisztematikus demonstrációban van részünk, amelynek tétje, hogy hogyan kell elhódítani szívünk választottját, prózaiabban szólva, mi a hatékony csajozás technikája. A hat ifjú színész különféle esettanulmányokat ismertet, megtörtént és meg nem történt esetekről, némi maliciózus humorral fűszerezve, természetesen.

lulu_fotokallaitothanett (1140x550)

A pasik csak asszisztálnak Lulu piruettjeihez

Mire a szünetig elérünk, már megtörtént az előkészítés, szemelvényeket láttunk Wedekind Lulujából, kiegészítve sok és sokféle kortársi helyzetgyakorlattal, amelyek a mai huszonévesek érzésvilágának, világképének, érzékenységének természetrajzába nyújtanak bepillantást. Mintha klasszikus színdarabot látnánk, de hamar átcsusszannak a jelenetek egy virgonc és szabad szájúan kortársi játékba, s a fiatal színészek (Rózsa Krisztián, Borsányi Dániel, Dér Zsolt, Kőszegi Mari, Sodró Eliza s a többiek) eljátsszák nekünk, többek között, hogy milyen is az, mikor egy érzéki fiatal lány, hormonháztartását is karbantartandó, rányomul egy pasira, és nem is nyugszik addig, míg magára nem húzza a csak pislogó szerencsétlent. Az alaphelyzet persze a Luluból ismerős, a gazdag öreg férj (Borsányi Dániel) hátrahagyja hamvas ifjú feleségét (Sodró Eliza) a garabonciás és félénk festő (Rózsa Krisztián) műtermében, hogy a piktor legjobb pillanataiban örökítse meg a szépasszonyt. De hamar leomlanak a korlátok, változnak a koordináták, s a felgerjedt leányzó gátlástalanul rányomul a festőre, aki csak bénázik, s a legalapvetőbb fogásokat is úgy kell neki elmagyarázni.

lulu_rozsakrisztian_sodroeliza_fotokallaitoth (1140x785)

Rózsa Krisztián, Sodró Eliza

És akkor jön egy nő, egy fiatal színésznő játssza, Sodró Eliza, s egyenként és szisztematikusan ujja köré csavarja a körülötte szteppelő összes férfiút.

Nem lacafacázik, hanem megszerzi, amit akar.

Eszményi démon. Kislányos vamp. Pierrot-csajszi.

Vibrál és száguldozik és ölel és lehengerel. Energiabomba és adrenalin-tolulás. Sodró Eliza Lulujában ott lobog a huszonévesek önfeledt szenvedélye, elszántsága, vad életvágya s az érzékiség végtelensége. Mi tagadás, a pasik csak asszisztálnak a piruettjeihez, mert ez az este mindenestől leginkább csak róla szól. S persze arról is, hogy a csapat, amely körülveszi, együtt lélegzik, együtt gondolkodik, és Geréb Zsófi rendezői vezényletével együtt csinál színházat.

Vadóc és fiatalosan kócos a produkció. A rendező többször is megmozgatja a nézőteret; ilyen, olyan, amolyan felmérést imitálva felszólíttatik a publikum, hogy akkor előbb álljanak fel az echte feministák, aztán a feministákkal egyetértők, majd a feminizmust elítélők, a szinglik, a családosok, s a ki tudja még milyen kategóriába sorolható nézők.

lulu_rozsakrisztian_siposgy_fotokallaitoth (1140x958)

Sipos György, Rózsa Krisztián

Nem vagyok igazán lelkes együttműködője az efféle szeánszoknak, konzervatív módon valahogy jobb szeretem, ha hagyják eldöntenem, hogy mit is csináljak a színházban, de élvezettel nézem a hagyományos felállást felülíró megoldásokat. Mulatságos szcéna, ahogy lelkesen vagy kényszeredetten részt vesznek a nézők a kicsit közhelyes rituáléban. Ám az előadásban mindez csak apró közjáték, könnyű applikáció, amely nem téríti el figyelmünket az alapkérdésről, arról, hogy a nők mennyire kiszolgáltatottjai a férfiaknak a macsótársadalomban és így tovább.

lulu_sodroeliza_fotokallaitoth (1140x763)

Sodró Eliza        Fotók: Kállai-Tóth Anett

A csaknem üres térben, Juristovszky Sosa egyszerű, de funkcionális jelmezeiben, Forgách András remek fordításában kortársi játékként pereg előttünk a Lulu, s amit még rápakoltak a jelenből. Széles gondolati és intenzív érzelmi amplitúdón játszik az előadás, az élőzenei háttér szerves része a történéseknek, ám amikor mikrofont kapnak kézbe a szereplők, akkor bizony elbizonytalanodik a játék és bőven hagy kívánnivalót maga után. Érteni vélem persze, hogy a fals hangokat is ironizálni akarják, de attól azok még fals hangok maradnak, jaj. Ugyanakkor reflektorfénybe állít a produkció egy ígéretes ifjú tehetséget, Sodró Elizát, akit eddig mindössze Szabó István Rokonokjának pici epizódszerepében láttam, most meg technikás színészként, csillogó és varázsos jelenségként lobog, vibrál és hódít.

Mert igen, a független szcéna sem csak az összeomlásról, az ostoba beszorítottságról, a financiális kényszerekről szól, hanem az örömről, a tehetségről s a fiatalság erejéről.

A Projekt Lulut pedig nyugodtan átnevezhetik a címszereplő Sodró Elizáról.

CÍMKÉK: