Bennszakad a szó

|

William Shakespeare: Lear király / Radnóti Színház / POSZT 2016

A Radnóti Színház emlékezetes előadása arról az országról szól, amely alkalmas vezető nélkül kénytelen átevickélni a kaotikus hétköznapokon.

lear_radnoti_01_domolky_daniel_WEB_001

Látszólag kedélyes a családi idill        Fotók: Dömölky Dániel

A Lear király talán legfontosabb jelenete az első. Shakespeare tragédiájának felütésén sokkal több áll vagy bukik, mint általában. A hatalom megosztásának miértjére valószínűleg nincs egyértelmű válasz. Azonban nagyon nem mindegy, hogy milyen formában fogalmazódik meg egyáltalán az előadás sorsát nagy mértékben befolyásoló dilemma. Alföldi Róbert rendezésében, ha nem is a leglényegesebb a felütés, de mindenképpen felforrósítja a hangulatot, és kellőképpen felcsigázza a publikum érdeklődését. Nádasdy Ádám szikár, néhol a klapanciáktól sem visszariadó fordítása nagyszerű alapot jelent mindehhez.

Csak látszólag kedélyes a családi idill. Mert van itt minden, mi szemnek és szájnak egyaránt ingere lehet. A széles körű vendéglátói körültekintést sugalló levestészta a tálban, és az ünnepien várakozásteljes pusmogás a színpad szinte egészét elfoglaló, hatalmas koloniállábakon álló asztal körül. Azonban a nézők felé meredeken lejtő játéktér, amely Menczel Róbert látványtervező munkája, már eleve feszültséget kelt, annak jeleként, hogy valami nem stimmel, csak idő kérdése, és elszabadulhatnak az indulatok. A felszínen azonban még minden rendben, az udvartartás és a családtagok már végeztek is a levessel, a legtöbben borospohárral a kezükben várják a második fogást, a hatalmas ürücombokat és a zöld köretet.

Ilyenkor szokás ünnepi tósztot mondani, ám az asztalfőn ülő életerős, sármos férfi most nemcsak ezért kér szót. A titkosnak szánt bejelentés valóban rendkívüli, így a többiek előbb illedelmesen végighallgatják, nem mutatva örömüket, de érezzük, hogy a lányai és vejei azért sejthették, hogy mire készül az uralkodó.

lear_radnoti_01_domolky_daniel_WEB_003

László Zsolt, Csomós Mari

A négyszáz éves titok nyitját, hogy miért osztja fel Lear a lányai között a birodalmát, ezúttal sem tudjuk meg. Talán nem is baj, hiszen ez olyan lenne, mintha megtalálná valaki a végleges megfejtést arra, hogy Hamlet miért halogatja a bosszút az édesapja halála miatt. A Radnóti Színház produkciója egy családi viszály nyomán támadt véres polgárháborúról szól, amelynek cselekménye az elejétől a végéig a királyi ház ebédlőjében játszódik. Az előadás legalább annyira szól a megsebzett, vérző testről, mint a teljesen értelmetlen hatalommegosztásról. Horrorfilmes hatásokkal jelenítődnek meg a nem mindennapi kínok, hiszen hosszú pillanatokig vájja ki egy késsel Cornwall (Adorjáni Bálint) Gloster (Schneider Zoltán) szemét, ahogy a haldokló, saját vérében fetrengő Edmund (Pál András) vérző száját sokáig csókolja Goneril (Szávai Viktória).

lear_radnoti_csikmolino_domolky_daniel_WEB_006

László Zsolt, Kováts Adél

A ritmust a nagyszerű kabinetalakítások is biztosítják. Kováts Adél egyszerűségében sokatmondó Bohóca egyszerre érzéki szeretője és bölcs társa királyának, a szörnyű idők hű krónikásaként mindenütt jelen van. Ő az egyetlen, aki már a kezdetektől tud az élet hiábavalóságáról, amit a többiek csak hosszas passió után tanulnak meg. Pál András magától értetődően romlott, roppant racionális intrikus Edmund szerepében. Legalább annyira vonz, mint amennyire taszít. Már az izgalmas, ha csak a cinkos mosollyal a szája szegletében megjelenik, és bejelenti a legújabb, ördögi tervét. Szatory Dávid szuggesztív Edgarja ellenkező utat jár be, mint az uralkodó: a megismeréshez a lemeztelenített lélektől, a csupasz testtől tart a belátó bölcsességig.

lear_radnoti_01_domolky_daniel_WEB_006

Legalább annyira szól a megsebzett testről, mint az értelmetlen hatalommegosztásról

Alföldi Róbert rendezésének különlegessége, hogy időben visszafelé mutatja meg a címszereplő személyiségének fejlődését. Az uralkodót előbb látjuk megkérdőjelezhetetlen tekintélyként, hódító férfiként, aztán fokozatosan elbizonytalanodó, szörnyű kétségektől gyötört idősödő középkorúként, aki hiába is élt és tapasztalt nem keveset, dölyfössége okán nem értett meg sokat a világ dolgaiból. Rengeteget kérdez, mint a kamasz, hogy aztán folyamatosan rácsodálkozzon a környezetére. Míg végül kisgyermekként fekszik a plédre, hogy szörnyű testi-lelki kínok között csecsemőként lehelje ki sokat szenvedett lelkét.

László Zsolt Lear királya kétségtelenül a színész eddigi pályájának egyik csúcspontja, egyben összegzése. Nála ezúttal is a kiegyensúlyozottnak tűnő külső és a hatalmas, össze-vissza tartó belső energia összeütközése adja a karakter lényegét. Az olyan, szinte betegesen öngyötrő, belülről égő, tépett lelkű hősök nagyszerű megjelenítése után, mint amilyen Homburg hercege, Bánk bán, Macbeth vagy éppen Rogozsin volt, nem lehet vitás, hogy a mostani Shakespeare-szerepé a korona. Minden általa hagyott beszédbeli szünetnek és kitett hangsúlynak különleges a jelentősége, mégis a legmegrendítőbb pillanatokban, „egyszerűen” benne szakadnak a szavak, és embertelen fájdalmában forog saját tengelye körül. A csinos frakktól tart a meztelenség felé, amikor nincs már mit elmondani, nincs már mit megérteni, így dobja sutba a személyiség szétesésével kapcsolatos színpadi közhelyeket, amelyek paradox módon az élet teljességének megismerését jelentik.

lear_radnoti_csikmolino_domolky_daniel_WEB_009

Sodró Eliza, László Zsolt

A Radnóti Színház emlékezetes előadása arról az országról szól, amely alkalmas vezető nélkül kénytelen átevickélni a kaotikus hétköznapokon. A vérző, megkínzott testek látványán keresztül, amelyek a működésképtelen, gyakorlatilag mindenféle törvényen kívül helyezett állam taszító képét vetítik elénk, csak elképzelni lehet, hogy van esély a gennyes sebek begyógyítására, és az esetleges újrakezdésre.

CÍMKÉK: