Barokk feminizmus

|

Carlo Gozzi: Turandot / Radnóti Színház

Nő, aki a hatalmat imádja, meg a vért, és utálja a férfiakat, mert macsók. Gozzi gróf darabját viharos rendezésben, spéci címszereplővel láthatod. Meg azt is, hogy miért gáz a „kémia” hiánya.

turandot_ea_01_domolky_daniel_WEB_011

Fotók: Dömölky Dániel

Sokat lőnek. A palotabunkerben is – ami az alapdíszlet (Cziegler Balázs ötletes munkája) –, de lődözik a Császár (Bálint András) is, sőt a végén egy hatlövetűből is kirepül pár deka ólom. Diktatúrában vagyunk, ugyan Pekinget említik, de a video-kivetítőn – ami a Császár házimozija – Észak-Koreát látjuk, felvonulásokkal; a katonanők is ilyesféle cuccban rohangásznak. És közben, az egész játékot befonva, a Csodálatos mandarin zenéje megy, döntő pontokon félelmetes hangerővel. (Poén: legalább a mandarin kínai…)

Az eredeti Gozzi-mű, Térey János szép fordításában – más, mint amit az operában szoktál látni. Ott a császár jégszívű lánya szép lassan beleszeret a bátor hercegbe, és a játék hepiendbe fullad. Itt, a Radnóti Színházban viszont maga a nyersanyag (a Gozzi-mű) szerepel, ezért a mesefűzés is töredékesebb, vadabb – és egyben látványosabb és véresebb.

 

12804763_1287562534605146_8346881151283874537_n

Turandot: Petrik Andrea

Juronics Tamás rendezésében a címszereplő (Petrik Andrea) egy full-contact versenyzőre hajazik, (isteni ötlet az a bokszzsák, ami belóg, és amit a lány püföl, mintha edzésen lenne: a nő, amint trenál a gyűlöletre). Merthogy a lány (feminista?), utálja a fiukat, a szerelem számára csak a nők alávetését, ha nem kizsákmányolását jelenti, a férfiaknak csak az kell (mondaná). Petrik Andrea néha utálatos is tud lenni – amihez nagy színészi bátorság kell – de jól csinálja. Kalaf herceg (Szatory Dávid) viszont hősszerelmes, pechére neki pont ebbe a vad nőbe kellett beleszeretnie. Bokszkesztyű és líra mixe – még lehetne is belőle valami.

A figurák vázlatosak (mondják: ez a commedia dell’arte maradványa…). De Gozzi, mint drámaíró, nem egy ász, csak színházi legenda. A Turandot-ját Jevgenyij Vakhtangov fedezte fel – akinek 1921-es előadását felkapta a német avantgarde, Brecht közvetítésével Lee Strassberg-hez, vagyis Amerikába is eljutott – és kész is lett a mítosz. Pedig a gróf legfeljebb librettószerző volt. A Turandot-darab vázlatos karakterkészlete viszont szabad kezet ad a rendezésnek. Juronics jéghideg keménykedés felé viszi ezt a kvázi-szerelmi játékot, de közben politikai szatírát is kínál (fehér tábornoki zubbony – Bálint András) és közben halkan szól a hatlövetű.

Itt nincsenek érzelmek – ennek a Turandotnak lövése sincs arról, hogy az micsoda, uralkodni szeret, szerintem a hatalomba szerelmes. Kalaf meg alanyi költő, szépen szaval, a szenvedély nála csak szó-szó-szó. Aztán a történet végén mégiscsak lesz egymásra találás, de a színpadon inkább egy diktatúra utódlási harcának lezárását látod. A Mennyei Birodalomban ezentúl ketten fognak uralkodni. Petrik Andrea beül a császár foteljébe – apját secperc alatt kinyírja, Kalaf meg szolgálatkészen várja a parancsokat –, mindenki más meghal. Turandot jól céloz. Sokat lőnek itten.

A Gozzi-darab két kulcsra jár. Az egyik kulcs Turandot/Petrik Andrea kezében van: szerelem nincs, csak hatalmi játék, a nő, ha élni akar, akkor, ha a fene fenét eszik is, ki kell rúgnia a pasikat, vagy ha mégis megmarad egy, azt le kell győznie. A másik kulcs Kalafnál van: nála a szenvedély testetlen, nem kell megfogni a lányt, nem kell elsüppedni a nőben – a szerelem képzelet, álom és főképp a szavak játéka, a szép lírai mondatokat kell mondani és szorongani, hogy jön-e válasz.

turandot_ea_01_domolky_daniel_WEB_015

A testek nem játszanak         Petrik Andrea, Szatory Dávid

Én úgy képzelném, hogy ennek a nőnek valahogy „jelet” kéne adnia a nézőnek, jelet, amit ő maga se vesz észre, hogy ti. lelke mélyén már rezdül valami. De itt nincs ilyesmi: ez a Turandot inkább a világhatalomról álmodozik, egyébként is itt az érzelmek tabusítva vannak. Mindegy: Petrik Andrea nagyszerűen oldja meg a bonyolult feladatot – csinos is, cinikus is, sírni is tud – feminista? Ugyan! Honi soi qui mal y pense. (Önkritika…) Jó színésznő: engedi, hogy néha utálják…

Hogy ez a darab félig-meddig életképes, az annak köszönhető, hogy a két „kulcs” valós emberi viszonyra utal. Igen, a lány-fiú viszony hatalmi harc is, be kell zsebelni a másikat, vagy fordítva; és igen, a szerelem álom és a szavak kiteljesülése is. Persze ezeken túl még sok minden más is. Ám Gozzi közepes szerző, nála csak ez a két véglet játszik, közte nincs az, amit kémiának neveznek, itt testetlen ez a viszony. Ebbe a nőbe ez a pasi nem lehet szerelmes (csak álmában, verselésében); és ez a nő inkább beledöglik, minthogy lefeküdjön ezzel a mamlasszal. A testek nem játszanak.

A két véglet közti űrben jöhet a rendezés, a csinn-bumm, kínzás és robbantgatás: Észak-Korea és látványpékség. Ezt most elismeréssel mondom: Juronics Tamás a maximumot hozta ki ebből a gyér nyersanyagból, ráérezve e nőtípus iránti – létező? képzelt? – társadalmi fogékonyságra. (Hogy ti. a feminizmus megy ki a divatból…) Bálint András megroggyant diktátora színészi bravúr. Mert irodalmilag ilyen nem létezik: egy diktátor, aki fél a lányától? Ugyan kérem… Bálint megcsinálta. Piros pont. (A jelmez: Bianca Imelda Jeremias munkája, néhány túlhúzástól eltekintve jól működik.)

Adelma (Martinovics Dorina, Turandot szolgálója, majd vetélytársnője) – szép csöndben tesz-vesz, aztán egyszer csak kirobban, nagyot spilázik: ő szereti Kalafot – szemben Turandottal. (Aki a darab végén – vetélytárs! – le is lövi Adelmát…). A miniszterek, levehető óriásmaszkban, bájosan hülyék, de jól tudnak félni – egy miniszternek végül is ez a dolga. Pantalone: Csankó Zoltán, Tartaglia: Gazsó György. Rétfalvi Tamás (Brigella kapitány) igazi tapló. Barak/Hasszán (Schneider Zoltán) jól csinálja a narrátor-szerepét, a hiányzó információkat tőle tudjuk meg – ám egyszer csak eltűnik a meséből. Mondanám: jobb is, nem kell tovább vért csorgatni a színpadon.

A rendezés nagy ötlete A csodálatos mandarin bejátszása – elejétől a végéig ez a zenei kulissza. Jó, jó – de nekem nem jött össze a sztori és a zene – gondolom szándékolt – párhuzama/ellenpontja. Gyanítom, hogy egy ötlet a kidolgozás nélkül nem elég egy produkcióhoz.

turandot_ea_01_domolky_daniel_WEB_021

A tűzijátékos, diktatúrás, feminista izének sikere van         Petrik Andrea, Bálint András

A tűzijátékos, diktatúrás, feminista izének sikere van. Nekem már olyan spúrom is volt, hogy a császár lánya tán leszbi, ezért undorodik a fiúk (elképzelt) érintésétől. Aztán rájöttem, hogy ez butaság: Gozzi korában még nem volt genderprobléma, meg GLTB. Különben is jobb ez a full contactos, lélekben is bokszkesztyűs figura középpontnak. (A magyarok női bokszban világklasszisok…)

Facit: ez a játék sok is, csillogó is, sikeres is – csak kevés.

CÍMKÉK: