Az igenek a fontosak

|

Interjú Kováts Adéllal

Érték, művészi igényesség, érzékenység és érvényes kérdésfelvetések, többek között ezt ígéri a frissen beiktatott igazgató. Terveiről, megtartásról és megújításról beszélgettünk Kováts Adéllal, a Radnóti Színház igazgatójával.

ad6271 (2) (1333x2000)

Fotó: Falus Kriszta

Ősz óta tudott, hogy a Radnóti Színház direktora, de csak február elsejétől foglalta el pozícióját. Mindig nagyon érzékeny az átadás-átvétel folyamata. Hogy zajlott ez a néhány hónap?

Furcsa helyzet, de a Radnótiban nem a klasszikus átadás-átvétel volt. Amióta nyilvános az igazgatói pályázatom eredménye, Bálint András valamelyest bevont a vezetői feladatokba. Mégis, a beiktatásomig ez nagyon érzékeny helyzet volt, amelyben meg kellett találnom a jó arányokat, miben és hogyan nyilvánuljak meg.

Egy mostani szerepe, az Alföldi Róbert rendezte Lear király jut erről az eszembe (az előadás a POSZT versenyprogramjában szerepel – a szerk.), ahol a nyitóképben Lear feleségét játssza, majd a bohócot, aki támasza is Learnek, de sokszor nem érti meg őt. Egy szerep adhat segítséget a saját kérdéseinek megválaszolására?

Sokszor nem ért egyet azzal, amit Lear tesz, de hűséges társa, felesége. Kettejük között történik sérülés, de az asszony végig kitart mellette, végigkíséri az úton. Ahogy a bolond, a bohóc szerepe is a bölcs, aki rálát a dolgokra. Ő képviseli Lear ellenzékét. Ahogy Alföldi rendezésében Kent a „nagymama” figura, a család rangidős nőrokona is ezt a szerepet tölti be az előadásban. Ez nagyon szép vonalat ad a két szerepnek. Shakespeare-nél egy idő után a bohóc elnémul, mert már nincs mit mondania, az igazság, az együttérzés a szavakon túl van. Nagyon jó ötletnek tartom Alföldi rendezésében a kitalált társ, a feleség megjelenítésével a két szerep összevonását. Szépen játszható, nagyon érthető, életes lesz a bohóc jelenléte.

Bálint Andrással is megvan ez a „megtartva-eltávolodás”?

Törekvésem, hogy megőrződjék mindaz, ami ennek a színháznak jól áll, ami érték, ami az a hagyomány, amivel magam is azonos vagyok. Ezért is pályáztam, hogy mindez, és a művészi megvalósítás igényessége, amit a színház évtizedek óta képvisel, ne tűnjön el. Ilyen tekintetben a megtartás, a követés, a gyökerekből való táplálkozás fontos, miközben valamelyest távolodnom is kell ettől. De ez a személyiségemből fakad. Fiatalabb, talán szenvedélyesebb vagyok. Sok mindenből tevődik össze, hogy megtartva az értékeket, milyen új irányok felé megy majd a színház.

Kováts Adél

Fotó: Falus Kriszta

Pályázatában azt írja, „olyan színházat szeretnék, amilyen én vagyok”. Milyen az a színház, amely tükre lehet személyiségének?

Még éppen csak elkezdtük. Olyan, mint amikor az ember még próbál. A pályázatomban leírtak irányok, melyeket komolyan véve szisztematikusan lapátolom el azt a hegyet, amelyet feladatként kitűztem. Ha pontosan kijelölöm azokat a pontokat, amelyek fontosak számomra, akkor válhat valóra.

Több mint húsz éve tagja a társulatnak, belülről éli meg a színházat, nehezebb lehet így a távolról való rálátás. Melyek azok a gyenge pontjai a színháznak, amelyeken feltétlenül változtatni akar?

Az utóbbi néhány évben bizonyos könnyedebb előadásainkkal „harcoltunk” a közönségünk kegyéért, elkezdtünk kikacsintani rájuk. A darabválasztásaink néha nem voltak sikeresek, talán olyanokat is elfogadtunk, amelyeknek ki kellett volna esniük a rostán.

Mely előadásokra gondol?

Nem szeretnék konkrét példákat említeni, mert nem a nemek, hanem az igenek a fontosak. Az igenek kijelölik az utat. Ha egy irodalmi alapanyag nem elég nívós, nem kell bemutatni. A jelenlegi színházi világ nagyon átstrukturálódott, megerősödtek körülöttünk olyan társulatok, amelyek hasonló polgári koncepciót képviselnek – például az Örkény Színház –, mint mi. Megerősödött az alternatív szcéna, létrejött a Jurányi Ház. Új társulatok alakultak, a Centrál, a Thália, melyek könnyedebben szórakoztatnak. Ha van két, ilyen profilú, nagyobb befogadóképességű budapesti színház, akkor nekünk nem ebbe az irányba kell elmennünk. A Radnóti kicsi színház, a jótékony hatását kell ennek élvezni, jó marketinggel, az arculat megerősítésével. Bátrabban kell témákat, darabokat, szerzőket választanunk, el kell dönteni, hogy mit képviselünk. Fontosnak tartom, hogy minden előadásunkban beazonosítható legyen a szándék, mert ha nem, akkor az általunk megcélzott közönség elbizonytalanodik, s elpártol tőlünk.

Az én fejemben a Radnóti közönsége az értelmiség, ezen belül az ötvenesek-hatvanasok, nagyobb arányban nők. Pályázatában olvasható, hogy fiatalítani szeretné a színházat. A közönséget is?

A közönségünk bázisa Bálint Andrással kezdett hozzánk járni, s lett hűséges hozzánk. Őket semmiképpen sem szabad elveszítenünk. De szeretném, ha a gyerekeik, unokáik is rendszeres nézőinkké válnának. Ezért folytatjuk színházpedagógiai programunkat, a Radnóti Ifjúsági Műhely pedig a színház iránt érdeklődő középiskolásokkal foglalkozik drámapedagógiai programon keresztül. A fiatal rendezők és színészek hozzák magukkal a fiatalabb nézőket. Meg kell értenünk, ők hogyan látják a világot, hogy ne toporogjunk egy helyben. Ahhoz, hogy a Radnótinak jövője legyen, nekünk, színészeknek, s az alkotóknak is fejlődniük kell. A fiatal alkotóknak szükségük van a kőszínházi létre, hogy megtanulják, hogyan működik a struktúrája, hogy behozzák friss, bátor gondolataikat, de megértsék, megtanulják a kereteiket is. A Radnótiban mindig jelen voltak a fiatal rendezők, de csak évente egy, ez volt a „kockáztatás”. Ezt a kaput akarom szélesebbre tárni.

Valló Péter főrendező támogatásával adta be pályázatát. Valló nem a fiatal generációt képviseli. Egyfajta tőkesúly. Partnere lesz a fiatalításban?

Valló Péterrel arra szövetkeztünk, hogy mentorként legyen jelen a színházban. Szükségem van a szemére, a támogatására; hogy valakivel napi szinten megbeszélhessem kérdéseimet, kételyeimet, és legyen valaki, akivel olykor ütköztethetem a véleményemet. Nagyon fontos, hogy kik az alkotótársaim, milyen teammel tudok közösen dolgozni. Az ideális az lenne, ha néhány éven belül megtalálnánk azt a rezidens rendezőt, aki egyszer majd a folytonosságot viszi tovább. Fontosnak tartom az utódnevelést, a tehetséggondozást, s hogy egy színház állandó arcokkal beazonosítható legyen.

A jövő évad tervezett rendezői között szerepel Alföldi Róbert, ifj. Vidnyánszky Attila és Kovács D. Dániel. Az ő nevük mennyiben kézjegye az új iránynak?

Alföldi visszatérő vendég. A két fiatalra nagyon kíváncsiak vagyunk. Csató Kata lesz a témaválasztásában, vizualitásában rendhagyó új gyerekdarabunk rendezője. Michael Ende novellájából Kárpáti Péter írja a darabot. Felolvasószínházi sorozatunkban pedig szeretnék nők által írt jó darabokat találni, szem előtt tartani női témákat. Fontosnak tartom a szándék és a szemlélet változtatását, de alapvetően az ízlés, az irodalmi igényesség és a világnézet a döntő számomra.

platonov_ea_02_domolky_daniel_PRINT_070 (3) (1333x2000)

Platonov – Apátlanul         Fotó: Dömölky Dániel

A jó színház fontos, jó kérdéseket tesz fel előadásaival. Milyen kérdéseket feszeget az ön által elképzelt színház?

Akár tabutémákat is: mint a társadalmon belüli titkok, a családon belüli elhallgatások. Néha kegyetlenül kell dolgokról beszélni, mert csak kegyetlenséggel lehet átlépni a nézők ingerküszöbét. Folyamatosan keresnünk kell, hogyan lehet ma érvényesen megszólítani az embereket, de szeretném, hogy kozmikus térbe helyeződjenek ezek a témák, mint a görög drámáknál. Célunk, hogy olyan színházat csináljunk, ami hol drámai eszközökkel, hol játékossággal, hol formaszínházi eszközökkel éri el a hatást.

Elkényelmesedett a Radnóti társulata?

Én azt feltételezem, hogy mindenki mindig a legjobbat akarja kihozni magából, e tekintetben nincsen elkényelmesedés, de az biztos, hogy teher alatt nő a pálma, s folyamatosan kell beszélnünk arról, hogy merre kell mennie a színháznak, mik az elvárások.

Hogyan gondolkodik a társulatról, milyen átalakításokat tervez?

Alapvetően ebben a társulatban gondolkozom. De az elmúlt években csak elszerződtek a Radnótiból, s nem jöttek újak, s ezért hiányoznak szerepkörök, amelyeket be kell töltenünk. Ez társulatépítés szempontjából is fontos. Az ország legkisebb színháza vagyunk, s közben olyan célt tűzünk ki magunk elé, mint a megalkuvás nélküli művészszínház. Ehhez válogatott csapat kell.

Bálint Andrásra számít-e színészként a jövőben? Okoz érzékenységet a szerepcsere ebben?

Úgy látom, felszabadult, boldog, hogy én nyertem. Ikonikus színésze a Radnótinak, s ennek a jövőben is így kell maradnia. Hiánycikk a korosztályában.

platonov_2014_osz_WEB_039

Platonov – Apátlanul         Fotó: Dömölky Dániel

A direktori szék a sok játszásról való lemondást is jelenti. Az elmúlt években nagyon meghatározó szerepeket játszott el. A Zsótér Sándor rendezte Vágyvillamos Blanche-a számomra határt jelent színészetében. Egy új hangot hozott. Döntését megkönnyítette, hogy minden tekintetben „csúcsra ért”? Kevesebb a hiány színészként?

Színésznek lenni a létezésemtől elválaszthatatlan dolog. De már nem akkora az éhség bennem, mint tíz évvel ezelőtt. Zsótér rám húzta az előadást, Blanche-fókuszú lett, attól ütött ekkorát. Valóban van egy Vágyvillamos előtt és után nekem is. Abban a pillanatban, abban az élethelyzetben kapott el… Az agyamban teljesen átkattintott valamit. Volt még néhány ilyen sorsfordító szerepem. Zsótérnál a színész, az ember, a nő hirtelen összeállt. És ez a mai napig nagyon elöl van bennem.

lear_radnoti_csikmolino_domolky_daniel_WEB_006

Lear király         Fotó: Dömölky Dániel

A színház feszegetésében, a kérdések tekintetében hol lesz a határ? Óvatosabb vagy bevállalósabb színházat tervez?

Az én első igazi bemutatóm a Kripli szerzőjétől, Martin McDonaghtól A párnaember Szikszai Rémusz rendezésében. Azt gondolom, ez mindenképpen a bevállalósabb irányba mutat.

Ez politikusabb irányt is jelent?

Alkatomtól távol áll, hogy részt vegyek a napi politikában. A Radnótinak sem hagyománya a napi szinten való politizálás. A jó színház azonban mindig politikus, relevánsan tesz fel kérdéseket és formál véleményt.

Mentés

Mentés

CÍMKÉK: