Shakespeare: III. Richárd / Shakespeare Fesztivál, Gyula
Kiváló színészi alakításokat és lenyűgöző térbe helyezett, lendületes előadást láthattunk Gyulán.
Trill Zsolt, Trokán Nóra
A Gyulai Várszínháznál kívánni se lehetne ideálisabb helyszínt Shakespeare legismertebb királydrámájához. Kihasználva az izgalmas térben rejlő lehetőségeket ifj. Vidnyánszky Attila színészei teljesen birtokba veszik és bejátsszák azt. A már meglévő várbelsőn kívül csak kevés, ám annál nagyobb jelentőséggel bíró díszlet látható. A színpadon elhelyezett nagy, enyhén ferde tetejű láda éppoly fontosnak és sokféleképpen használhatónak bizonyul, mint az oldalról több méter magasan benyúló vasszerkezet, melyről egy csillogó korona lóg be a térbe. A második felvonásban lekerül a ládáról a tető, a benne lévő földbe oszlopot vernek, köré székek tornyosulnak, a vasszerkezetből pedig egy ponton elered a víz, de addig persze sok minden lepereg a színen.
A cselekmény abban a háború utáni átmeneti békében kezdődik, amelyben a Richárd-félék, akiknek lételemük a káosz és a viszály, sosem nyughatnak. Richárd (Trill Zsolt) kosztüm és púp nélkül, egyenes tartással jelenik meg a színen. „Úgy döntöttem, most játszani fogok” – mondja, és valóban játszik. Játszik azzal, hogy hol biceg, hol breaktáncol, hol púpos vagy hajlott hátú, máskor szálfaegyenes derékkal lépked. Ugyanígy játszik az emberekkel is. Hízeleg, fenyegetőzik, zsarol vagy érvel, ahogy éppen a helyzet és a kedve diktálja. A Richárdot alakító Trill Zsolt számára megannyi lehetőséget kínál mind a szerep, mind a tér, és ő színészi és fizikai csúcsformáját mutatva képes élni mindezzel. Trill Richárdja sokszínű, és éppen a színeváltozásaitól annyira fenyegető, de ugyanakkor elszigetelődő, testi-lelki torzulásától magányos figura, aki sem Lady Annában (Trokán Nóra) nem lel társra, mert benne is csak egy eszközt lát hatalma megerősítésére, sem a korona megszerzése nem tölti el elégedettséggel és megnyugvással. Király lesz, de rövid uralkodásában végképp magára marad. Ezt mi sem fejezhetné ki szemléletesebben, mint az, ahogyan a körülbelül öt méter magas póznán ülve, mindenki fölé kerekedve, de elszigetelődötten elmélkedik. Hatalmában magára maradt, mert aki az útjában volt, azt eltetette láb alól, az őt támogató nemesek és politikusok közül pedig szinte mindenki elfordul tőle. Margit (Szűcs Nelli) átkot szór rá, és a darab során újra meg újra feltűnik, mint néma, baljós árny a vár különböző pontjain, puszta jelenlétével emlékeztetve Richárdot és a többieket korábbi szavaira. Erzsébet királynő (Eszenyi Enikő) csalódottan, hitetlenkedve szemléli, mennyi áldozatot szed Richárd jellemének torzulása. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezésének egyik legemlékezetesebb jelenete Erzsébet és Richárd párbeszéde, melyben Richárd arról győzködi a megtört anyakirálynőt, adja hozzá a lányát. Eszenyi és Trill duettje minden pillanatában lenyűgöző.
Eszenyi Enikő, Trill Zsolt, Hegedűs D. Géza
Shakespeare-nél a kisebb szerepekben nem volt ritka a szerepkettőzés, Hegedűs D. Géza viszont három jelentős szerepben tűnik fel, előbb Györgyként (a király testvére), majd IV. Edwárd királyként lép színre, végül pedig a hidegvérű bérgyilkos Tyrell bőrébe bújva löki a mélybe a Richárd trónjára fenyegetést jelentő két ifjú herceget. A méltán nagynevű színészek mellett a rendező a többi szerepet a fiatalokra bízza. Egy tucat frissen végzett színész alakítja a Richárdot körülvevő udvartartást, nemeseket, papokat, polgárokat. Ők elsősorban tömegként vannak jelen, fiatalosságot, lendületet adva az előadásnak, de jeleneteik sokszor mintha leválnának a főszereplők által előregördített cselekményről, ami nem mindig válik az előadás előnyére.
Jelenet az előadásból
A III. Richárd a Hamlet mellett Shakespeare leghosszabb drámája, ezért szinte mindig rövidítve játsszák. A Gyulán látott három és fél órába sem fért bele teljesen, a húzásokért ezúttal a fordító-dramaturg Vecsei Miklós Hasi felelt, aki Vas István közismert fordításából csak meglehetősen keveset hagyott meg. Sajnos fontos szövegek és viszonyok is kimaradtak így az előadásból, mint például Richárd és Hastings, vagy ami még fontosabb, Richárd és Buckingham kapcsolata és annak változása sem lett igazán kibontva, pedig ez utóbbi kulcseleme a darabnak.
Fotók: Kiss Zoltán, Shakespeare Fesztivál
Kiváló színészi alakításokat és lenyűgöző térbe helyezett, lendületes előadást láthattunk Gyulán, melynek a premieren kibukkanó technikai hibái közül (például a zenétől érthetetlen szövegmondás, a mikroportok által felerősített recsegés, ahogy szigetelőszalagból páncélt készítenek magukra a csatára készülő katonák stb.) többet orvosoltak a második előadásra, és valószínűleg még kiforrottabb lett volna a harmadik, ha nem mossa el az eső.
