Jean-Claude Carrière: A NAPLÓ avagy a Don Juan-katalógus / Magyar Színház
Ha bevalljuk, ha nem: a vonzalom két ember között nemegyszer a kiismerhetetlenségen, a váratlanságon alapul, és bizony ilyenkor az sem feltétlenül baj, ha néha nem mond igazat a másik.
A csinos, fiatal hölgy kellően rejtélyes, ezért nem kell szó szerint venni, amit mond
A belső énünk tükörképét keressük a partnerünkben, ám előfordulhat az is, hogy nincs megrázóbb és rémisztőbb annál, ha valóban meg is találjuk. A Magyar Színház Sinkovits Imre Színpadán látható kétszereplős vígjáték, A NAPLÓ avagy a Don Juan-katalógus az utóbbi esetet példázza. Az 1931-ben született Jean-Claude Carrière dialógusai nem olyan karcosan élesek, és nem hatolnak annyira mélyre, mint August Strindberg vagy éppen Edward Albee párbeszédei szoktak, de kétségtelenül tehetségesen, és főleg szellemesen megírt vígjátékról van szó.
A Luis Buňuel francia korszakának forgatókönyvírójaként ismert szerző darabjában egy feminin nő és egy maszkulin férfi kezdetben könnyed párbajának vagyunk tanúi. Találkozásuk a véletlenek fatális összejátszásán múlik. Már ha hiszünk a véletlenekben egyáltalán. Bárhogy is van, egyszerre betoppan valaki, akit lehetetlen nem komolyan venni. Ilyenkor döbbenünk rá arra, hogy az életet addig uraló elveink mennyire könnyen feladhatók, vagy esetleg átfogalmazhatók az új érzelmi tapasztalatok függvényében.
A csinos, fiatal hölgy kellően rejtélyes, ezért nem kell szó szerint venni, amit mond, mert nem bizonyos, hogy valóban úgy történt minden, ahogyan előadja.
Bede-Fazekas Szabolcs, Csépai Eszter
A jogtanácsosként dolgozó férfi a múló idővel dacolva hosszú évek óta naplót vezet a csábításairól. A hajnalig tartó dáridók, és a vigasztalásra szoruló nők hőse ő. A naplóban minden egykori kliens mellett fénykép és használati utasítás található, hogy milyen szöveggel vette le a lábukról a kiszemelt hölgyeket Don Juanunk. Most éppen a 136-os sorszámúnál próbálkozik. Ezúttal is jól megtervezett mindent, hiszen pezsgő és eper kínálja magát a vacsoraasztalon, valamint az elegáns, a férficombhoz feszesen simuló nadrág egyaránt sikerrel kecsegteti. De legbelül valami azt súgja emberünknek, hogy jelen esetben nem annyira pikáns kalandja lesz, mint máskor.
Cserje Zsuzsa megfelelő ritmusú rendezése nem fukarkodik sem a váratlan fordulatokkal, sem a poénokkal. Komoly csábítási stratégiák sejlenek fel, ártatlan játék a másikkal, közeledés a lélek felé, a felhúzott pongyola néhol látni engedi a harisnyát, a férfi lassan közelebb csúszik az ágyon, átölelné a lányt, de aztán mégsem teszi. Kicsit később (majdnem) testi-lelki behódolás, majd újra kezdődik az egész, de most határozottan a nő tűnik az erősebbnek, ő van felül, és diktálja a feltételeket, már nem ragaszkodik annyira a másikhoz, kedvét szegi a teremtés koronájának új keletű bizonytalansága, hogy aztán valóban egymáséi legyenek – talán. Egy kapcsolat sokunk számára ismerős játszmái és állomásai ezek, amelyeket kaleidoszkópszerűen mutat meg a frappáns előadás. Nem mondatik ki semmi egyértelműen, a férfi és a nő örök harcának eldöntetlensége, az állandósult bizonytalanság sokat lendít az összhatáson.
Jean-Jacques szeretnivaló fickó, férfias amorózó, és néhol a fejét a nő ölébe szívesen hajtó kisgyermek egyszerre. Az a típus, akihez nem biztos, hogy esténként haza kell menni, de ha gond van, jólesik megtalálni, mert alapvetően rendes ember, és érző lélek. Bede-Fazekas Szabolcs azért jó a szerepben, mert a figura érzékenységét, sebezhetőségét is felvillantja, és végig magabiztosan poentíroz.
Fotók: Zsigmond László
Suzanne kezdetben egyszerű lány, vonzó külsővel. Ahogyan bonyolultabbá lesz, új vonásokkal gazdagodik a személyisége, és nyugtalanító, a férfi képzeletét erősen foglalkoztató nő válik belőle; Csépai Eszter színészi eszközei az előadás során mindjobban egyszerűsödnek. Slusszpoénként a zárlatban kiderül, hogy semmit sem tudtunk meg róla. Éppen ebben van a fő vonzereje.
Hogy mégis hogyan teljesül be, ha egyáltalán, Suzanne és Jean-Jacques izgalmasan pulzáló kapcsolata, azt ki-ki döntse el saját maga, ha megnézi a kellemesen könnyed, és igényesen szórakoztató előadást.
