A Francia Intézetben
Micsoda gesztus: a franciáknak jutott eszébe, hogy Victor Vasarely születése 110. évfordulóját egy izgalmas tárlattal ünnepeljék meg. Az anyagot a Szépművészeti Múzeum és a Vasarely Múzeum kölcsönözte.
Fotó: Institut Français
A kurátorok, rendezők a kultúra internacionalizmusának szellemében nyúltak az anyaghoz: Vasarely Magyarhon szülötte – ’30-ban emigrált – de addig a Bortnyik Műhely neveltje volt. Aztán persze francia-magyar művész lett.
A kiállítás a szerigrafiák és multiplikák közül – korai művekből – válogat. A szerigrafika eredetileg ezer éves kínai (majd japán) technika volt –, sokszorosítás selyemre stb. Akkor számított autentikusnak, ha a szerializálásnál a művész is jelen volt. E technikát ötszáz évre feledték. Aztán az op-art (Warholék) felfedezték, nagy divat lett – de Vasarely ebben a műfajban verhetetlen maradt. Esztétikai elve az volt, hogy az „arisztokrata” művészet-koncepció helyett ő az utca művészetére szavaz (reklám, plakát, textilnyomat, divat) és így ami keze közül kikerül, közkincs lehet. Részben az lett, részben egy zseniális új-arisztokrata művilág. Olyan geometrikus, színgazdag felületeket tudott csinálni, ami unikálissá tette. (Lásd a Dom-Bor, Hommage à Jean Sébastien Bach mappa 5. lapja, Dom-Bor, 1973, cmű kép – nekem ez olyan, mintha Einstein görbülő terét képezte volna le.)
Az Institut-ben bár korai művei szerepelnek, de vannak kuriózumok is, fekete fehér grafikák, plasztikák. Nekem egy térkonstrukciója jött be (Kroa MC, 1969, multiplika, fém, szerigráfia). Ez a multiplika, az egyetlen térbeli játszma a kiállításon, zseniális.
A szerző felvétele
A gondosan összerakott katalógust Orosz Márton (A falakra festett múzeum, V. és az optikai demokrácia – szellemes írása, valamint Imre Györgyi (Re-kreáció, multiplikáció, expanzió, Vasarely grafikai műveihez) című finom esztétikai érzékkel megírt tanulmánya gazdagítja.
(A címben szereplő három fogalom Vasarely esztétikai jelszava volt.)
Exposition – Vasarely: Sérigraphies, multiples. Institut Français Budapest
