Szobrászi és festői bolyongás paranormális világokban

Palotás József kiállítása a Vigadó Galériában

A művész otthonossága akár mindannyiunké lehet, a belső szabadság bármilyen helyzetben megteremhet; Palotás „tanítása” ez, szoborban, festményben és versben.

Műhelyfotó 2017, Pécs

Vidéki szobrászlét Magyarországon. Nem könnyű. Annak igen, aki köztéri megrendeléseket kap. Mert elfogadja a szakmai kánon, mert az önkormányzati körökben ismert, jól csengő a neve. Ebbe a csoportba bekerülni nem könnyű. De aki már bizonyított, annak több-kevesebb megszakítottsággal akad nagyméretű munka, milliós beruházás. Erről azért is érdemes beszélni, mert nagy a csábítás. A szakmai kihívások a kisplasztika felé vonzanak, a múlékony anyagból készült installációk felé, a komoly megrendelések viszont a tartós anyagok megmunkálást igénylik. Ezért nagy a vetélkedés az ilyen munkák elnyeréséért.

Éppen a pécsi Weöres Sándor-szobor kavarta botrány figyelmeztetett az ilyen jellegű feszültségekre.

Ha már Pécs, akkor Palotás József szobrász. Ő az a „közép”, aki mindkét elvárásnak eleget tudott tenni. Remek kisplasztikákat alkotott és királyszobrai, valamint ’48-as és ’56-os, valamint egyéb emlékművei több városban alkalmat adnak a méltó megemlékezésre. Mestere Somogyi József volt. Munkácsy-díjas. S nem utolsósorban, az idén hetven éves lett. Szerencsére, alkotóereje teljében van, mi több, az utóbbi két évben – festeni kezdett. Erről ő maga mesélte: annak idején, jó ötven éve, Rétfalvi Sándor, akkor fiatal tanár, csábította át a tehetséges festőnövendéket a szobrász szakra, a Pécsi Művészeti Gimnáziumban.

Enteriőr

Azok a bizonyos hetvenes évek… A pályakezdés időszaka. És a helyszín: Dunaújváros. A „szocreál” városban azonban oldottabban érvényesült az aczéli kultúrpolitika: a Vasmű „árnyékában” létrejött az Acélszobrász Szimpozion, amelyben a legmodernebb törekvések érvényesültek. (Palotásnak is két műve szerepel a Duna-parton lévő, szabadtéri kiállításon. Idővel megszűnt a művésztelep, de éppen az idén tervezik az újraindítását.) Ekkor és itt kezdte pályáját Friedrich Ferenc, Móder Rezső, Birkás István, mindannyian a modernista elképzelések felé tájékozódtak. A fiatal szobrász is kezdetben meg akart felelni az elvárásoknak: korai szobra az Egy pentelei építő munkás igaz portéja. A kucsmás és bekecses, robusztus figura a korabeli viszonyok hőse helyett a „valóságot” akarta a közönség elé tárni, ám ez a „leleplező” indulat idővel más irányokba kanyarodott. A realista irány elmélyülése helyett egy szürrealisztikus, álomszerű stílus kezdett művein eluralkodni.

Erről megbizonyosodhatnak a Vigadó Galéria nézői, akik betévednek Palotás József kiállítására.

Egy pentelei építőmunkás igaz portréja 1983 öntöttvas, 32x25x118 cm

A túlformálás, a csavart, elfordult formák alkotta képzelt lények népesítették be a műtermét. Ennek java látható itt, a válogatott kollekcióban. Akad azonban egy átmeneti korszakban született néhány szobra, ami azt jelezte: a festő sem veszett el benne, hiszen ekkor színes szobrokat készített. Ennek szép példája a Gulácsy Lajos zöld köpenyes szobra, festett munka fából. Máig vonzza a figyelmet a karakteres, jellegzetes tartású alkotás. Az átmeneti korszak terméke a Hedonista asztal, amely már öntöttvasból készült, s az asztal lapján férfi és női testrészeket terített ki, „tálalt fel” végtelen szellemességgel. Igen, itt már érvényesült a nyugati szobrász tradíció: Dali, Hans Arp, Henry Moore és egy, az Európai Iskolából Párizsba menekült magyar, Jakovits József hatása. Palotás József úgy merült el a biomorf-deformált álomvilágban, hogy megőrizte maximális felkészültségét, a vonalasság iránti vonzódását, a tiszta, áttekinthető szerkesztést. Az igényesség késői munkáinak is jellemzője, 2000 után visszaköltözött Pécsre, ahol egyetemi oktatóként is dolgozott. A város inspiratív légkörében művészete megújult, új irányokba tájékozódott. Wehner Tibor, a szobrász egyik jó ismerője írja katalógusa bevezetőjében: „Palotás beavatkozása nyomán megmozdulnak, domború bővítményekkel gazdagodnak… A hullámzó felületek, a kidudorodó és visszaforduló, visszahúzódó testek – kiteresedésekként, nyúlványokként, csápokként – az élettelent is fantasztikus élővé alakítják – az eleven élet lüktetését, burjánzását manifesztálják”. A „geometrikus-organikus szintézis” – ahogy Wehner írja – a nyolcvanas években teljesedett ki, érte el csúcspontját. A Táltos, a Totem II.,, a Napfiú és a Befelé néző ennek a gondolkodásnak a termékei. A keleti áramlatok Palotást is megérintették, a Gilgames álma, a Lao-ce-sorozatok erről árulkodnak. A Szent Ferenc szobra azt mutatja, hogy a vallásos témák iránt sem érzéketlen. Szobrán a legendás gubbiói farkas sajátos szimbiózisban forr össze a szenttel, a Dalinak ajánlott három szobra a mester előtti hódolat kifejezése.

Gulácsy Lajos 1974 festett fa, 35x39x187 cm

Nagyméretű női szoborcsoportjai – kiállításon is – a legszebb műtárgyak közé tartoznak; a különböző pózokban megjelenített aktok a szépség és harmónia elragadó kifejezései. (Álom, Félelem, Vágy) A festett és különböző módon megmunkált felület teljes mértékben Palotás „leleménye”.

Lao-ce III 2014 festett műkő, 58x17x34 cm

A szobortárlat kiegészült: körbe a falakon a művész új vállalkozása, az utolsó két év termése, közepes méretű, élénk színekkel vászonra vitt festményei. Láthatunk egy-két vázlatot is, de a többség gondosan kidolgozott, kiérlelt festői alkotás. A bemutatkozás Siklóson történt, ahol egy éve Felhők címmel rendezett kiállítást. Ám ez a felvonulás teljesebb, szélesebb körű, tematikailag is változatosabb. Feltűnik a szürkében úszó Styx folyó, nyüzsgő halaival, a Forrás cinóber vízesése, a Víziparádé mozgalmas zsánere. A Kirké disznói a görög mondavilágba viszi a nézőt, a Gargantua és Pantagruel pedig Rabelais regényébe. A Küzdelem a látványos harci birkózás, a pankráció robusztus hőseit veszi szemügyre.

Kirké disznói 2017 olaj, vászon, 80×120 cm

Számomra egy különös sorozat darabjai voltak igazán elbűvölőek: az Alma, a Kenyér és Paradicsom című festmények. Képzeljünk el egy szakadékba ömlesztett almatömeget – köztük néhány körte –, amely a betelhetetlen bőség élményét kelti ezzel a felfoghatatlan gyümölcsáradattal. A gondosan megfestett, pirosas-zöldes termékek valószerűtlen látomása sokfelé viszi el a fantáziát: ez az Éden maradéka, vagy kifosztása? Valami égi teríték, éhezőknek, hajléktalanoknak? Vagy egy hajmeresztő vizuális tréfa? A kenyér és paradicsom ugyanilyen bőséggel lepi el a völgyet. Palotás arcunkba hajítja a kesztyűt – itt van, egyétek és vegyétek!

Pantagruel 2017 olaj, vászon, 70×100 cm

A vigadóbeli tárlat a szezon egyik kellemes meglepetése, a pécsi szobrász-festő szellemi frissességének manifesztációja. S miután verseket is ír, hadd zárjam egy verse részletével szemlémet:

”Ezután már hiába

Küldtök vissza Ázsiába…„

(Arany János) (részlet)

„Tüzes Perzsiába minek menjek

Minek fussak Párizsba puncsot inni

Mikor Eiffel tornyom bennem mered

Hová útlevél nélkül is elmehetek

És utcáim házaim áttetszőek

Nincs helyrajzi számom GPS-em

Úgy bolyongok nemlétező képeimben

Éjben járó világ ez párja nincsen

Felhőből varrott bolyhos ingben

Csak sétálgatok a bulvárokon”

Alma 2015 olaj, vászon, 60×80 cm

A művész otthonossága akár mindannyiunké lehet, a belső szabadság bármilyen helyzetben megteremhet; Palotás „tanítása” ez, szoborban, festményben és versben.