A művészet forradalma – Orosz avantgárd az 1910-1920-as években / Magyar Nemzeti Galéria
Tizenöt évük volt és felforgatták a Nyugat művészetét. Ám a képek mégis utaztak Párizsba, Berlinbe és New Yorkba – szellemük a Bauhausig és az absztrakt expresszionizmusig világított.
Ilja Maskov Székben ülő nő portréja , 1913
Kevés, mondom magamban a MNG harmadik emeletén, ezt a hihetetlen gyűjteményt nézegetve. Merthogy szerettem volna belesüppedni a képek atmoszférájába, a viharos évekből megmentett nagy művek sodrába. A Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeum avantgárd gyűjteményének kölcsöndarabjait láthatod – negyven, tán még sosem látott mű felvonultatásában. A forradalom előtti-utáni néhány év világrengető alkotásaiból.
Kevés, mondom magamban, mert 1987-ben a Műcsarnokban már volt egy ilyen, jóval gazdagabb kiállítás. De aztán kiderül, hogy ez a gyűjteményegység majdnem csak véletlenül menekült meg, 1924-ben megszűnt a Lunacsarszkij (kulturális népbiztos) oltalmával virágzó avantgárd, az addig összeszedett – ezernél több művet felsorakoztató – gyűjteményes kiállítást is lebontották, a műveket egy uráli múzeumba száműzték, onnan kerültek – már amit, meg lehetett menteni – a jekatyerinburgi gyűjteménybe. Ha lett volna, akkor – a húszas években – egy Scsukin, meg Morozov művészetmániás (és milliomos) figura, ma többet csodálkozhatnánk. (Ugyanis kettejük gyűjteményéből lett a Puskin Múzeum varázslatos birodalma) De nem volt…
Kazimir Malevics Szuprematizmus, 1915
A nagy nevek: Kandinszkij, Malevics, El Liszickij, Tatlin itt sorakoznak, irányzatonként számba véve. Mondjuk, nekem hiányzik Chagall vagy Naum Gabo – már csak azért is, mert Chagall talán 1922-ig tanított a Vityebszki Művészeti Főiskolán. (Csak aztán látta jobbnak lelépni…) De egye fene, most viszont találkozhattam újakkal: például a Káro Bubi csoporttal, Kuprinnal, Lenturovval, és az utolsó futurista kiállítás néhány darabjával – Nagyezsda Udalcovával. (Figyeled: hány nő került az élvonalba?) Lenyűgöző gazdagság árad képeikből. A kiállítás egyébként történeti sorrendet követ. Kezdi a neoprimitívekkel, Goncsarova, Larionov műveivel. Aztán a két fő újító mozgalomra, a konstruktivistákra, és a szuprematizmusra koncentrál.
Ez az orosz avantgárd azért különös, mert nem maradt meg csak művészeti mozgalomnak: társadalmat is akart formálni – na jó, utópiás volt, meg elvakult a forradalmi mámortól, amibe a legtöbben bele is buktak. Tudjuk. De akkor is: ez a fajta aktivista avantgárd kihalt a művészetből 1968 után. Életük köznapjairól nézd Gleb Panfilov filmjét (A tűzön nincs átkelés, 1968) – agitációs vonatokkal rohangásztak a frontokon, távoli városokban: benne éltek a polgárháborúban. Még egyszer mondom: igaz, hogy a világmegváltó célokról kisült, hogy véres zsákutcák, de akkor, a történet elején ez még nem látszott: hajnalnak tűnt, és ők csillagok voltak álmaik egén.
N.S. Goncharova Kaszálók, 1911
A kiállítás meglepetése: a gyorsaság, ahogy ez a művészi forradalom pár év alatt – 1910-től a húszas évekig – kiteljesedik. Gondolj bele, tízegynéhány év, és micsoda produkció, stílusok sokfélesége egymás mellett és egymás után. A neoprimitívek után szinte azonnal jönnek Kandinszkijék – és máris benne vagyunk az absztrakt-geometrikus forradalomban. Igen, ez is gyorsan jött. A városi legenda, hogy Kandinszkij egy képet véletlenül fordítva akasztott fel a falra, nem ismert rá, viszont rájött, hogy nem kell vacakolni a természethűséggel, vonalakat húz, elvont ábrákat fest, csak ne legyen felismerhetetlen. És már benne is volt az avantgárdban. (Mondja az urban legend…)
A másik meglepetés: az ország viszonylagos elszigeteltsége ellenére, ez a festészeti robbanás rányomja bélyegét a nyugati avantgárdra, hiszen hatása egészen az amerikai absztrakt expresszionizmusig él. (Ez utóbbi nem túlzás: az „absztrakt expresszionizmus” fogalmat Kandinszkij képével kapcsolatban a német kritikus, Alfred Bahr használta először, valamikor a 20-as évek végén.)
A kiállításon kitapinthatóak a csatlakozási pontok. Larionov 1910-es Vidéki utca című képének lovas alakján, kutyáján – ha akarom – felismerhetem Chagall vízióinak rokonát: a ló és a kutya majdnem repülnek – ahogy majd Chagallnál a szerelmesek és rabbik… Kandinszkijjal pedig már benne vagyunk a dzsungelben (Improvizáció, 217 című képe 1917-ből.) Malevics négyzetei és hasábkompozíciói pedig a kubizmustól távolra, egész Mondriánig megalapozták a geometrikus absztrakció törekvéseit. Malevicset a kiállítás külön teremben mutatja be – végre nemcsak a „Fekete négyzet” című művét láthatod. Bár tény, hogy ez a négyzet forradalom volt. De a hivatkozásokban elkoptatták, mintha csak ez lenne Malevics. Most láthatod, hogy a tisztán geometrikus absztrakció, négyzetei, körei, alapszínekben, egymásba tolva, sokféleségükkel külön világot teremtettek. És hát az eddig ismeretlen nagyságok is lenyűgöznek: Jakov Paintól két kép is van itt: a Csendélet cilinderrel,(1917) és a Csendélet (1918). Az előbbin már betűk is vannak (kedvenc konstruktivista eszköz), ja és Beethoven-kotta, egy Matrjoska-motívum, meg az Izvesztyija című újság aznapi számának kopfja: hihetetlenül mai az egész. (Hogy kerülnek ezek a tárgyak egymás mellé? Majd a szürrealizmusban van a felelet: „esernyő és varrógép találkozása a műtőasztalon”.)
Alekszandr Rodcsenko Absztrakt kompozíció, 1919
Alexandr Rodcsenko konstruktivista műveiből csak egyet láthatsz – az Absztrakt kompozíció (1919) című képet. Nekem kedvencem: fotóival, plakátjaival és absztrakt képeivel. Messze világító figura: fényképezésével a Bauhaus-ig nyúl előre. A művtört két szembenálló iskolának tartja a szuprematizmust és a konstruktivizmust. De a mából tekintve ezek inkább rokonok, sőt egyik áramlatból szabad bejárás volt a másikba. A pezsgést csodálhatod: sokféleségük, művészi radikalizmusuk felforgatta a modern képzőművészetet. Hiszen ők titokban – vagy nyíltan, mint Malevics kiáltványában – az egész „művészetbizniszt” akarták leváltani – miközben olyan művészetet csináltak, amiből egy-egy darab ma a Sotheby’s-aukción százmilliókat ér…
Sokat dióztam, hogy Malevics szuprematizmusa, a fekete négyzet és társai miért robbant akkorát Európában. Nem folytatták, nincs közvetlen hatása (kevesen festenek fekete vagy piros négyzeteket.) Ma úgy gondolom, hogy Malevics kinyitott egy ajtót a maximális absztrakció felé – onnan vagy az absztrakt expresszionizmus felé lehetett menni (Polock) vagyis a Malevics geometriáját tök elhagyva az ecset spontaneitása legyen a vezér, vagy valaminő módon vissza a figuralitás stilizált formáihoz – szürrealizmustól a neoszenzibilitásig. Gondolom én. Ha nem, hát nem…
El Liszickij: Proun
Háború, forradalom, polgárháború: ezek az ezerrel pörgő zsenik csak látszólag voltak bezárva az orosz határok közé. Fura világ volt: a kavarodásban Chagall is, Liszickij is utaztak Berlin-Moszkva, Pétervár-Párizs között. Ha ők nem mehettek, ment a szubkultúra: például Majakovszkij szerelme, Lily Brik olykor hipp-hopp Párizsba utazik (nővére Aragon felesége volt) és erős a gyanúm, hogy a kofferében volt egy-két konstruktivista vászon is: vagyis hogy direkt cserekapcsolat volt Vityebszk-Moszkva és Berlin-Pétervár között. El Liszickij Berlinben állított ki, aztán hazament, Naum Gabo kint maradt – világhíres szobrász-építész lett. Arról nem is szólva, hogy a Bauhaus csoport boldogan fogadta be a disszidenseket. (Kandinszkijt és Rodcsenkot)
Marc Chagall: Születésnap
Izgalmas kiállítás, eddig soha nem látott (ám a néző számára kevés) képanyaggal, ezért aztán illusztrációként néhány ismert festőt más gyűjteményből idézek.
A művészet forradalma – Orosz avantgárd az 1910-1920-as években. A Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeum avantgárd gyűjteménye a Magyar Nemzeti Galériában. Rendezte és a katalógus szerkesztette: Gergely Mariann.
A kiállítás 2016. január 29. – 2016. május 1 között látható.
