Szigethy Anna kiállítása / FUGA Budapesti Építészeti Központ
A FUGA nemcsak kortárs építészeti központ, nem csupán egy szakmáé és annak tudományáé, de egyben Budapest egyik legaktívabb kulturális találkozóhelye.
Fotók: FUGA Budapesti Építészeti Központ
Rendszeresen több kiállítást láthatunk egyszerre, hetente kortárs szerzők kortársak által előadott hangversenyeit hallgathatjuk, valamint könyvbemutatókon és előadóesteken vehetünk részt. Van könyvesbolt is és jó a kávé, a tea.
A Kiscelli Múzeum auditóriumában láttam először Szigethy Anna alkotásait. Ő nem úgy képzőművész, hogy fest, vagy szobrot, esetleg objektet készít, nem. Ő választ – ahogy Duchamp is tette száz évvel ezelőtt –, a való világ valós dolgai közül valamit, és új kontextusba helyezi. Az akkori kiállításon – több minden mellett – közönséges fogasra akasztva női pongyolákat állított ki az ötvenes és a hatvanas évekből.
Ezek a színes ruhadarabok nemcsak kort idéztek, de viselőjük társadalmi pozícióját is megjelenítették. Kizárólag városi, nem fizikai munkát végző nőknek (lenne erre egy két szótaggal leírható fogalom is, de ezt az utóbbi években ellehetetlenítették) volt ez az otthoni viselete. A nem városiak ebben az időben télen mackónadrág fölé is húzható otthonkát vettek. Nagyon praktikus viselet volt és a téesztagokhoz méltó, a megvetett paraszti élettől megkülönböztető. A pongyolát pedig – anyaga lehetett dralon, perlon, flokon vagy szatén – a nem fizikai munkát végző dolgozó nők öltötték magukra a lakás falai között. Ki lehetett állni – partvissal a kézben a gangra trafikálni, át lehetett szaladni a szomszédasszonyhoz kávéra és pletykára. Nem úri viselet volt ez, de egyféle társadalmi rangot azért érzékeltetett. Az a kiállítás azért volt izgalmas.
Szigethy Anna figyelme az elmúlt két-három évben a városi terekben megjelenő intimitással, a változó városképhez való személyes viszony kutatására irányult. A FUGÁ-ban ennek volt a bemutatója. Művészi kutatásának színtere egy speciális képződmény, a lakótelep, amelyet a volt szocialista blokk városai: Budapest és Berlin viszonylatában vizsgált. Az épületek – akárhol is állnak – megjelenítik a bennük megvalósuló életminőségeket is. A gyorsan tönkremenő, korrodáló és lehulló-málló anyagok és az új történelem konstruálásának utópisztikus városrendezései a maguk fizikai valóságukban egy történelmi kor szimbolikus jelentései. A lakótelep ezért mementója mindannak, amit a szocialista rendszer a szebb jövő ígéretével reprezentálni kívánt.
A FUGÁ-ban kiállított installációk különböző elemekből állnak: fotók, tárgyak, tervrajzok, könyvek, de még kézművességre utaló hímzések. A dekorációk különböző minőségeik ellenére nagyon pontosan leképeznek egy életérzést, egy lelkivilágot, amely ezek által formálódott, alakult. A tárgyegyüttesek – Szigethy Anna önkifejezési formái – a csendéletre, mint képzőművészeti médiumra is reflektálnak.
A látvány egyszerre nosztalgikus – tele fájdalommal –, és egyszerre pontos látlelet egy korról, s a benne kibontakozható életminőségről. Igazi műalkotás.
Szigethy Anna kiállítása a FUGÁ-ban
