Pixelfestészet

|

Győrffy Éva festőművész kiállítása a FUGA Budapesti Építészeti Központban

Nincs másunk valójában, mint az arcunk, a tekintetünk. Mutatja, mi van kint és mi van bent. Pontos tükrözője lelkünknek és a sorsunknak is. 

Az ember egyéni ismertetőjegye.  Ezért is szelfizünk égbe-világba, s tesszük a nyilvánosság elé az arcunk, hátha megőrzik, hátha észreveszik.

A portré talán ezért is a legkülönösebb műfaj, a művészi ábrázolás egyik legősibb fajtája. Bizonyítékul szolgálnak erre az armani leletek Egyiptomból, koruk majd kétezer-ötszáz év. Hogy kik is voltak, akik az ókor csodáit megalkották? Márványportréik őrzik, mutatják. Rembrandt, van Dyck pedig már modelljeik lelkét is megjelenítik. A fényképező eszköz (majdnem gépet írtam) mindenről valós képet ad. De mi is az a való? S ki tudja nekünk felmutatni?

Győrffy Éva igen. Portréit a legkorszerűbb eszközzel, a számítógéppel festi. Igen, festi, mert képes feloldani a Photoshop máshol felismerhető szabatosságát. Ő úgy használja az eszközt, mint az ecsetet. Képes lazúrosan lágy vonalvezetésre, de expresszív indulatokra is. A szín a belső tartalom jelképe, emblémája. Erőteljes, szinte agresszív. Pixelek milliárdjaival fest. Itt most az arcokat látjuk, amelyek körülvesznek bennünket nap mint nap; a gyöngédek, az ellenségeskedők, az indulatosak, a közönyösek. Sokkal valósabban, mint ahogy azt a fényképező eszközzel valaha is felmutathatjuk. Az y és a z generáció használati eszközrendszerével  alkot ő, a mindenek előtti.

Győrffy Éva 1931-ben született. Világlátása, értékrendje valamennyi generációt összegzi. Lát és láttat. Elsősorban kifejez, pixelekkel festett arcokkal. Nyolcvanhat éve tudása, tehetsége sűrűsödik bennük, a gazdag, sok helyszínű, megélt univerzum. A változatos élethelyszínek, a feladatok, a színház közelsége, sokszor a hazát nélkülöző lét megpróbáltatásai nem erőtlenítették. A világ, amely nem mindig adott számára otthont, érdemesítette csodáira. Ő nemcsak meglátta, de élt is velük.

A szerző reprodukciói

Győrffy Éva, az elcsatolt városban, Aradon született. 1957-ben végezte el a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola festő szakát, majd az Aradi Állami Színház díszlet- és jelmeztervezője lett. 1987-ben költözött Budapestre, majd 1997-ben Oostzaanba, Hollandiába. Itt választotta alkotó eszközül a számítógépet. Évtizedek óta kiállító művész. Lélektani alapozottságú montázsaival, portréival 1956 óta találkozhatunk a tárlatokon. Egyéni kiállítása többször volt Romániában és Magyarországon, s önállóan bemutatkozott Németországban, Hollandiában, Jugoszláviában, Mallorcán, Olaszországban. Művei megtalálhatók köz- és magángyűjteményekben Romániában,  Magyarországon, Németországban, Belgiumban, Olaszországban, Hollandiában, Svédországban, Izraelben, Kanadában és az Egyesült Államokban.

Arcok. Ilyenek vagyunk. Kivételes alkotó, kivételes kiállítás.

A kiállítás megtekinthető szeptember 28-ig a Fugában (V., Petőfi Sándor u. 5.)

CÍMKÉK: