Versek, rajzok
A BAROM
Künn áll az esőn,
mint nemtörődöm istenek.
Hová mozdulna, minek?
Áll a hideg záporba forduló mezőn,
ahogy a háttal kiváró
csorda: fülét se billenti,
áll az esőben.
Ürgék, pockok futnak gyülekezőben,
esik az eső időtlen, esik, esik, hull az ég.
Gomba nő, ködbe bújik az elmenő,
s ahogy növekszik benne a messziség,
viharkabátként újra nő bőrére
a húzó hiány, a sár:
abból volt elég. Tábor. Lét-töltelék.
Lenne bármi égesés. Elmenőben.
KARÁCSONYI ÉNEK, 2017
itt tolvajjá lesznek a hűségesek.
hitek vesztőhelyévé lett ez a földrész.
szép volt a szép és szebb a szebb.
az elítélt utószor látva körülnéz.
kezével nyitja a létére ütött sebet.
azután menekíti, mesékkel átszőtt
ingébe rejti, lopja a déli harangszót.
mert a harangnak szólnia kell.
ahogy csak a halott madár énekel
OK
csillagok kihűlnek
űrök hegedülnek
verebek tyúkok
elülnek
varjak alszanak víz fölött
állanak bőszárnyú ködök
hallgatnak híves
ördögök
vizekben bálnák zenélnek
hallatszik füttyös delfinének
amíg vannak oktalan
elélnek
láva-ölelt lelkek kerekülnek
mindenek helyre kerülnek
csak a szerelem menekül
meg
NAPRANAP
folyó voltál eged voltam
ha siettél veled futottam
hoztál holdat vittél napot
tenyereden kavics vagyok
megnézheted eldobhatod
gurulok szaladó vízben
érintésedről hallgatok
így maradunk hetedíziglen