Fábián István rajzai és versei

|

Versek, rajzok

Csiga

A BAROM

Künn áll az esőn,

mint nemtörődöm istenek.

Hová mozdulna, minek?

Áll a hideg záporba forduló mezőn,

ahogy a háttal kiváró

csorda: fülét se billenti,

áll az esőben.

Ürgék, pockok futnak gyülekezőben,

esik az eső időtlen, esik, esik, hull az ég.

Gomba nő, ködbe bújik az elmenő,

s ahogy növekszik benne a messziség,

viharkabátként újra nő bőrére

a húzó hiány, a sár:

abból volt elég. Tábor. Lét-töltelék.

Lenne bármi égesés. Elmenőben.

Ima

KARÁCSONYI ÉNEK, 2017

itt  tolvajjá lesznek a hűségesek.

hitek vesztőhelyévé lett ez a földrész.

szép volt a szép és szebb a szebb.

az elítélt utószor látva körülnéz.

kezével nyitja a létére ütött sebet.

azután menekíti, mesékkel átszőtt

ingébe rejti, lopja a déli harangszót.

mert a harangnak szólnia kell.

ahogy csak a halott madár énekel

OK

csillagok kihűlnek

űrök hegedülnek

verebek tyúkok

elülnek

varjak alszanak víz fölött

állanak bőszárnyú ködök

hallgatnak híves

ördögök

vizekben bálnák zenélnek

hallatszik füttyös delfinének

amíg vannak oktalan

elélnek

láva-ölelt lelkek kerekülnek

mindenek helyre kerülnek

csak a szerelem menekül

meg

Király

NAPRANAP

folyó voltál eged voltam

ha siettél veled futottam

hoztál holdat vittél napot

tenyereden kavics vagyok

megnézheted eldobhatod

gurulok szaladó vízben

érintésedről hallgatok

így maradunk hetedíziglen

CÍMKÉK: