Márványszobrok Badacsonyban

|

Béres János művei a Szépkilátó vendéglő körül

Mint a mesében: a badacsonyi Szépkilátó étterem körül hirtelen carrarai márványszobrok nőttek ki a földből. Szoborpark és vendéglátás. Nem gyakori együttes. Pedig már tábla is hirdeti az új kínálatot, majd fenn a hegyen, az új tulajdonos nyomán Szépkilátó borozóvá vált a valamikori Hertelendy-Rékassy pince.

Miközben kanyargunk felfelé, eszembe jutnak az előzmények. Például az, hogy az alkotó, Béres János szobrászi pályája nem volt ideálisnak mondható. Autodidaktaként kezdte a mesterséget tanulni, Zalaegerszegen. Egy helyi szobrász vállalta, hogy a jó rajzkészségű fiatalt a műhelyében megtanítja a mintázás, a kőfaragás, a bronzöntés fortélyaira. Jó tíz év telt el így, amíg a tanítványból mester lett. Olyan, akit ma Kő Pál is fiatalabb szobrásztársnak tekint.

1986-ban elkészült Hevesi Sándor mellszobra, amely ma is látható a színház emeleti előterében. Remek, karakteres munka. Bronzöntvény. A szobrász színházimádata két emberhez kötődik. Az egyik Ruszt József, a másik Bereményi Géza. A Ruszt-szobor is már a színház éke. Bereményi az örökös tagok domborművének egyik tagja, a bejáratnál. Szintén Béres-alkotás. Időközben születtek az egyéb, emlékezetes művek: Kossuth-mellszobor Zalaegerszeg főutcáján, a Lentiben felállított Szent István szobor, 2004. (Kő Pál direkt azért utazott a városkába, hogy megtekintse.) A Gábor Miklós-síremlék a Farkasréti temetőben.

Az utóbbi években mesélt nekem is a szoborparkról, aminek a darabjait Szentgyörgyvölgyön faragta. Márványszobrot faragni – ez igen, szobrásznak való munka. De lassan készül. Évek alatt. S hogy jött össze a milliomos mecénással, dr. Kovács János gyógyszerésszel, vendéglőssel, az legyen az ő titkuk. És e hó 22-én megkaptuk a meghívót. Az avatásra. Az avató L. Simon László, költő, író, országgyűlési képviselő, mellesleg nekem is jó barátom, még a nyolcvanas évekből.

De már meg is érkeztünk, a Badacsony egy kitüntetett pontjára, ahonnan kivételesen remek panoráma nyílik a magyar tenger víztükrére. A kissé rossz út is jelzi, ez már a város széle.

És megpillantjuk a fehér szobrok sorát. Őrt állnak, átszellemülten, a vakító fehér napsütésben. A vendéglő klasszikus arányú épülete körül. A táj buja zöld környezetében.  Reformkori személyiségekként vannak hirdetve, de csak egy részük az. Kisfaludy Sándor költő és felesége, Szegedy Róza is inkább az elő-reformkor hősei. A feleség háza ma Irodalmi és Bormúzeum, érdekes programokkal. Dérynét aligha kell bemutatni. A fiatal Deák szívesen töltötte idejét Badacsonyban, főként szüret táján. Szerette a bort, de nem volt nagyivó. Kisfaludy Károly a színműíró és az Auróra szerkesztője, joggal kapott helyet e körben. Eötvös Károly író és jogász alakja sokunk előtt ismerős. Az Utazás a Balaton körül pedig olyan könyv, amibe – akár kíváncsiságból – mindannyian belealapoztunk. Pauler Tivadar. A neves oktatáspolitikus szinte véletlenül került Badacsonyba, de aztán nagyon megszerette a kapott birtokot. Lánya révén Egry József is kapcsolatba került a családdal, a festő első múzeuma is itt, a birtokon alakult ki. Ranolder János, a jótékonykodásáról ismert veszprémi püspök emléke napjainkra elhalványult, de a Ranolder-kereszt, amit 1857-ben állított villája fölé, ma is a helyén van. Ramasatter Vince sümegi kékfestő is hozzátette a magáét a balatoni borkereskedelemhez, főként a kiegyezés táján. Pöltenberg Ernő hamvai – családja révén – a badacsonyi temetőben nyugszanak. Elmerenghetünk a nemes vonásokon, a hiteles kifejezéseken, az élénk tekinteteken. Őseink egy csoportja hozza a hírt az eltűnt időből.

Tíz szobor, ám ahogy számoltuk: tizenegy posztamens. S az egyiken Bereményi Géza verse:

Músám! Dicsérd régi szüretéknek sorját,

Badacsonyban, midőn asztalokra hordák

Ételét, italát a nyélő Balatonnak,

Cultúrát újító nyomos magyaroknak.

Midőn még Tihanynak echósan szólt kedve,

Szellemalakokként tódultak a hegyre

Szívtetsző zenékre czifra táncot járni,

Tehátrum tervezni, poézist tsinálni.

Déryné szopránja, borvendég zsivajja,

Tükrös tó nympháit hívta Badacsonyba,

Gazdák és poéták, Thália papjai,

Gyűltek ide hajdan szüretet tartani.

Mert hogy emeltétek a nemzeti lelket,

Mostani embertől szobrot érdemeltek,

Éljetek állandó tenyésző hűségben,

Egymást vigasztaló igaz szívességben.

Szép nap volt, mindenképpen. A félig komoly, félig tréfás lírai biztatást komolyan is vehetjük. A badacsonyi Béres-Kovács szoborpark még sok nemzedéknek adhat élményt és tudást, kíváncsiságot keltő visszatekintést. Hogy kis országunk ezen térsége is mennyi kincset rejt magában.

CÍMKÉK: