Válogatás Gunda Antal grafikusművész hagyatékából / Magyar Nemzeti Galéria
Gunda Antal is a modernebb, síkszerű formák, az erős színekből komponált jelszerű ábrázolás felé fordult, s felhasználta a kollázs és a montázs eszközeit is.
A magyar plakáttörténet első darabjaként Benczúr Gyulának az 1885-ös Országos Kiállításra készített falragaszát tartják számon. Az azt követő években a millenium, majd a szecesszió virágzása a legjobb művészeket ihlette. Ferenczy Károly a nagybányaiak 1897-es, Fényes Adolf az 1900-as Téli, Rippl-Rónai József pedig az 1903-as Tavaszi kiállítást reklámozta. Az ipar fejlődése is igényes propagandát követelt. Megjelentek az első plakátművészetre szakosodott alkotók. Faragó Géza magától Alfons Muchától tanulta el Párizsban a mesterséget. Bíró Mihály pedig a berlini és párizsi tanulmányai után Londonban a The Studio plakátversenyét is megnyerte. A legjobb festők és grafikusok munkái díszítették a hirdetőoszlopokat a két háború között, majd a II. világháború után is.
Hogyan zajlott az illusztrátorok és plakátművészek diplomavédése 1952-ben? Hogy nézett ki egy káderlap a Képzőművészeti Főiskolán? – erről kaphatunk képet a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai kabinetjének legújabb kiállításán, amelyet Gunda Antal grafikusművész hagyatékából válogattak. Gunda Antal (1929-2013) 1952-ben diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán. Mestere Konecsni György volt, az egyik nagy mester, aki már a harmincas években is sztár volt, s maradt az új rendszerben is. Eléggé kötött volt az oktatási rendszer, mert a szovjet mintát követték. A plakátművész számára is a szocializmus építése volt a téma, a szocialista realizmus pedig a kifejezési forma. Gunda Antal – a diplomavédését a tanszékvezető, Bortnyik Sándor nyitotta meg – is készített a szocreál szellemében egy-két plakátot és nyomtatványt, de ugyanúgy, mint kortársai, egyre modernebb formákat kezdett alkalmazni.
Az 1956 áprilisában rendezett nagy plakátkiállítás a Nemzeti Szalonban óriási fordulópont volt a magyar plakátművészetben. Itt testületileg határozták el a grafikusok, hogy elutasítják a szocreál követelményeit, próbálnak nyitni és korszerű formákat alkalmazni. Gunda Antal is egyrészt a modernebb, síkszerű formák, az erős színekből komponált jelszerű ábrázolás felé fordult, és felhasználta a kollázs és montázs eszközeit is. A kollázst és montázst, mint kifejezőeszközt többen használták a kortársai közül. Ami az ő személyes kézjegye, hogy mindemellett megőrzött valami személyes vonzalmat a színes kép iránt. Újra és újra visszatért egyrészt a kalligrafikus betűhasználathoz, másrészt pedig újra és újra a szép temperakép formáját adaptálta.
A hatvanas évek végén egy újabb fordulat zajlott le a munkásságában, amikor a tárgyilagosabb hangvételű design felé fordult. Ezen a kiállításon egyrészt egy művészpályát láthatunk nagyon nívós alkotásokkal, másrészt az egész korszak megidéződik a műveken, de a dokumentumokon keresztül is.
Gunda Antal grafikusművész kiállítása
Megtekinthető 2015. június 16.- szeptember 27-ig a Magyar Nemzeti Galéria grafikai kabinetjében
