Szerdahelyi István

|

1934–2017

2017. szeptember 24-én, életének 83. évében elhunyt Szerdahelyi István József Attila-díjas irodalomtörténész, esztéta, műfordító, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora.

Szerdahelyi István 1934–2017

Szerdahelyi István az ELTE BTK-n végzett könyvtár szakon, 1957-ben. 1959-től 1978-ig az Akadémiai Kiadó szerkesztője, 1978 és 1980 között az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. 1980-tól 1990-ig az ELTE Esztétika Tanszékén tanít. 1981-től a Kritika főszerkesztő-helyettese, 1984-től 1989-ig főszerkesztője. 1989-től 1990-ig az Új Fórum főszerkesztője. 1970-től a Világirodalmi Lexikon felelős szerkesztője, 1990-től főszerkesztője. 1993-tól a Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság főtitkára.

Fontosabb kötetei: Mahábhárata (műfordítás, 1965), Verstan (1981, 1998, Szepes Erikával), A magyar esztétika története 1945-1975 (1976), Az esztétikai érték (1984), Lukács György (1988), Golyónyomok (regény, 1991), Bevezetés az esztétikába (2003), Nemzet és nemzeti kisebbség (2011), Világárnyék (A Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság antológiája, társszerkesztő, 2014).

Az irodalomtudós, kutató Szerdahelyi István több mint harminc kötetet írt és szerkesztett, közülük is kiemelkedik a kézikönyvként megkerülhetetlen, tizennyolc kötetes Világirodalmi Lexikon sorozata, amelyet Király István főszerkesztő munkatársaként előbb felelős szerkesztőként, majd főszerkesztőként gondozott. A kötetek – sokszor tanulmány értékű – címszavait a szakterületek legkiválóbb kutatói írták.

“E mű a maga kb. 70 ezer címszavával, 14 971 nyomtatott oldalt magába foglaló 18 kötetével (…) a magyar irodalomtudomány legmonumentálisabb, közel 1500 munkatárs közös teljesítményévé sikeredett. Egyben a világ legnagyobb irodalmi lexikonává, olyan terjedelmű kézikönyvvé, amilyennel a legnépesebb nyelvterületek, a leggazdagabb nemzetek sem rendelkeznek. (…) Első kötete eddig öt kiadásban (72 816 példányban), második és harmadik kötete (62 827, 57 044, illetve 56 562 példányban) négy kiadásban jelent meg (…).  1992-ben éppenséggel tizenegy kötetéből készült új, változatlan kiadás”– írta a 18. kötet Utószavában. (Világirodalmi Lexikon, 18. köt., Z-Index, Budapest, 1995., Akadémiai Kiadó, 7-8. o.)

Ugyancsak nélkülözhetetlen kézikönyvet adott közre, Szepes Erikával, Verstan címmel, amely két kiadást is megért. Kritikusként, lapszerkesztőként is részt vett a hetvenes-nyolcvanas évek irodalompolitikai vitáiban, kezdeményezője volt, többek között, az “Áru-e a kultúra?”-vitának.

Szerdahelyi István haláláig dolgozott, készülő József Attila-monográfiáját már nem tudta befejezni. Munkatársai, barátai, tanítványai, olvasói őrzik emlékét.

CÍMKÉK: