Részlet Szekeres Szabolcs 717 című regényéből
„Világosan látta, hogy a létezés puszta ténye már magában véve büntetés.
Látta, hogy a halál megváltás, tehát ha beteget hoztak elébe, ő meggyógyította.”
Victor Hugo
Szekeres Szabolcs Fotó: Puska Judit
Hangtalanul jöttek a félhomályos folyosón, nem siettek, ugyan minek tették volna, hiszen tudták, bárhogyan is alakul, végül úgyis célba érnek. Talán nem is kopogtattak, a legjobb esetben is csak egyszer, bár ha pontosan betartották volna az ilyenkor szokásos formaságokat, a bentiek talán azt sem hallották volna. Egyszerre ott voltak, ám a legkevésbé sem valószerűen, elvégre jóval elmúlhatott már éjfél, inkább úgy, ahogyan a látványéhes turistákat vezetik a szafarin az idegenvezetők, mielőtt leparkolnak a buszukkal negyedórára, hogy nézelődés közben minél több fényképet készíthessenek, amelyekkel aztán otthon eldicsekedhetnek az ismerőseik hitetlenkedő ámuldozásától kísérve. Megálltak középen, kérdő tekintetükben enyhe lenézéssel, majd néhány pillantással felmérték a szobát.
A mosdó néhány napja eldugult, miután valaki az emeletről belehányt. A szoba mindig árnyékba borult, még nappal is, hiába a neoncsövek a plafonon, ezért az ágyak fölé, a falra rögzített olvasólámpákat használták a lakók. Fél órával ezelőtt Foci felpattant az ágyáról, máris jövök, ne félj semmit, mondta az ágyán görcsölő Gergőnek. Villámgyorsan bermudát húzott, azt, amelyikben a lába még vékonyabbnak látszott, mint egyébként, majd végigrohant a folyosón. Kétségtelen, hogy ő volt annyira talpraesett, amennyire Szőlő nem, hogy leszaladjon a földszintre és felébressze a kis televíziója előtt bóbiskoló portásnőt. Szőlő sápítozott, és azt ismételgette, hogy úristen, úristen, úristen, mintha ez bármiben is segíteni tudna. A most érkezett ügyeletes doktornő néhány éve még nem lehetett rossz bőr, sőt könnyen lehet, hogy még most sem volt rossz csaj, mindenesetre az asztali lámpa fénye nem előnyére világította meg a sziluettjét. Az őt kísérő férfi mély kráterekkel szabdalt arca kamaszkorában pattanásos lehetett, most mintha rágózott volna, de nem túl intenzíven, mindenesetre fogadni lehetett volna rá, hogy valamit tart a szájában. Láthatóan unatkozott, lehet, hogy a kolléganő is a terhére volt, a szoba lakóiról nem is beszélve. Nem sok hívásuk lehetett eddig, nemrégen még alhattak.
Halk, szaggatott nyöszörgés hallatszott. Gergő teste görcsös kérdőjellé töpörödött az ágyon. Falfehér arccal, kezét a hasára nyomva feküdt, a lepedő és a takaró összegyűrve a lábai között. Havonta egyszer nyílt alkalom ágyneműcserére, de mivel a kollégium vezetősége előre megadta, hogy pontosan hánytól hányig lehet menni az alagsorba, a fiúk a szabadságjogaik komoly megnyirbálásaként értelmezték a lehetőséget. Előfordult, hogy majd tíz hónapig a szeptemberben felhúzott ágyneműben tértek nyugovóra. Egy idő után a huzat, ki tudja miért, nem koszolódott tovább, inkább besárgult. Szőlő már éppen azon gondolkodott, hogy vajon bepisil-e éjszakánként, amikor megtudta Focitól, hogy ez a természetes vegyi folyamat. Ez micsoda, kérdezte most a doktornő fejével a falra ragasztott fénykép felé biccentve. Gergő két méterrel járt a föld felett, amikor kiderült, hogy Mariann hajlandó találkozni vele az egyetemen kívül is. Biztatásként kapott az általában fekete nyakkendőt, fehér inget viselő lánytól egy fényképet, amelyen Mariann csecsemőkorában meztelenül volt látható. Gergő állandóan magánál tartotta a fotót, nem is próbálta leplezni boldogságát szobatársai előtt, jó volt látni, ahogyan a célba érési esélyeit latolgatta.
Foci ekkoriban komoly ember- és nőismeretről árulkodó, kétségtelenül frappáns tanácsokat osztogatott. Az első randevúra készülődő barát hol bólogatva, hol nagyra kerekedett szemmel hallgatta az intelmeket. A találkozó előtt igyál mindenképpen két-három sört, így Foci, bár neked attól úgysem kell félned, hogy megkukulsz, mert nem vagy az a típus, de azért összességében nem árthat a segítség! Olvass bele Hamvas Béla a cseresznyeszedés metafizikájáról szóló írásába! Gergő arcáról e pillanatban sok minden leolvasható volt, ám a megértés és a felfedezés eufóriája nem. De mi közöm a cseresznyeszedéshez, kérdezte mélységesen döbbent tekintettel, miközben a legalább két számmal kisebb papucsba bújtatott szőrös lábfejét bámulta. Te szerencsétlen, te misztikától megfosztott, két lábon járó reália! Hát ne mindig a földet nézzed! A legrövidebb út az ég felé vezet. Nem érted a férfi és a nő kapcsolatának örök törvényszerűségeit? A nők arra vágynak, hogy uralkodj felettük! Alázd meg őket, ám nem látványosan, de azért érezzék, hogy ki a férfi! Mindez hogy jön ide, és vajon hogyan csináljam, futott át ekkor Gergő rémült agyán. A bizonytalanság alapjaiban rendítette meg, magában már számolgatta az órákat a nagy találkozásig. Megéri egyáltalán ez a huzavona, ez az állandó tipródás a nőkkel, ez az állandó billegés ide-oda, ez a folyton torokban dobogó szív? Inkább be kellene inni valahol, és hagyni az egészet a francba, de azért az ágyig csak el kellene jutni. Gergő agyában mindenféle túlzás nélkül kergették egymást a gondolatok. Jó ennek a hülye Szőlőnek, mert kurvázik, a Foci meg akármiről hosszan monologizál, ha úgy tartja kedve. Szőlő eközben törökülésben ült az ágyán, és arra gondolt, hogy mennyire jó lenne ezen az előreláthatólag nem mindennapinak ígérkező randevún valamilyen módon jelen lenni. Irigykedett Gergőre, mert ő, Szőlő már régen érezte ellenszolgáltatás nélkül a női test buja melegét.
Fotó: Szokodi Bea
Foci tehát megígértette Gergővel, hogy legalább néhány passzust elolvas Hamvasból. Jelen pillanatban, a doktornő lényegre törő kérdése után, azonban Foci nagyobb zavarban volt, mint Homburg hercege a svédek elleni ütközet után, amikor kiderült, hogy az álmodozó főúr győzelemre vezette ugyan csapatait, de nem tartotta be a seregben kötelező előírásokat, így hiába a tagadhatatlan siker, a porosz szigor hadbíróság elé citálja. Tehát miért állnak ki darts nyilak a csecsemő fotójából, kérdezte most a doktornő lassan, már Szőlőre is tekintetet vetve. Gergő szokott célozni vele, éjszakánként, ha nagyon kimerült, és bármennyire törekszik rá, de nem tud aludni, mondta most már jól hallhatóan Foci. Úgy, ha kimerült, a doktornő szeme néhány pillanatig Focin nyugodott, közben Gergő ágyára tette a táskáját, majd egy határozott rántással kihúzta a takarót a srác lábai közül. Mi a panasza, kérdezte csaknem hangsúlytalanul, Gergő néhány pillanatig nem válaszolt, bizonyára gondolkodott, vagy csak nem tudott összpontosítani a fájdalom miatt. A doktornő arcán nem tükröződött érzelem, Szőlő azon töprengett, hogy vajon mikor érhetett hozzá utoljára férfi. Arra tippelt, hogy nagyon régen. A doktornő a hasára, majd a hátára fektette Gergőt. Kórházba kerülök, már miért kerülne, ne legyen már ennyire megijedve. Szőlő pontosan tudta, hogy utoljára mikor volt Gergő ennél is jobban berezelve.
Gergő sokkal cudarabbul nézett ki ugyanis néhány héttel ezelőtt, már a többedik Mariann-randevú után. Hangtalanul lépett be a kollégiumi szobába, még csak nem is köszönt, ruhástul feküdt az ágyára, és rögtön befelé fordult. Másnap ragasztotta ki a falra Mariann csecsemőkori fotóját, és szerezte be a darts nyilakat. Arcán mély fájdalom látszott, a mozdulatai pedig a csalódástól voltak ólomlassúak. Nem súlyos, csak az elején kellemetlen, ért engem fiatalember, még csak nem is a fájdalom szót használom, mondta a doktornő. Már délelőttre jobban lesz, amennyiben betartja, amit kérek magától. Bizonyára már gyermekkorában is kapott injekciót, katonadolog ez egy ekkora darab fiatalembernek, hiszen a bolhacsípés jobban fáj ennél. Holnaptól rengeteget kell majd innia, szereti a teát, fiatal barátom. Ritkán szoktam inni, de reggelenként előfordul, ez nagyszerű, de még jobb lenne talán, ha sört inna. Ez már sokkal jobb ajánlat, Gergő arcán a boldog megkönnyebbülés. Látja, ilyen még nem volt az életében, orvosi utasításra iszik majd, élvezni fogja, ne féljen, a lényeg annyi, hogy minél többet pisiljen, más ne is foglalkoztassa magát a következő napokban. Jól láthatóan Gergő arca megelevenedett minden fájdalom ellenére is, vonásai egyszerre kisimultak, hiszen felrémlettek előtte a kiskocsmák, ahol majd lelkifurdalás nélkül üldögélhet naphosszat, és receptre szolgálják fel neki a sört.
A nő a bal kezében tartotta a táskáját, a másikkal pedig matatott benne. Csak tegye le ide, húzódott arrébb az ágyán Foci, majd hirtelen fel is pattant az ágyáról, ahol eddig a térdeit átölelve ült a lámpa halványsárga fényében. Ezt akkor sem szoktam szeretni, mondta most Gergő, lássa be, ez nem kívánságműsor, a gyógyulás érdekében néha kénytelenek vagyunk kellemetlenségeket okozni a páciensnek, aki néhány nap múlva már el is felejti a problémáit. Minden bizonnyal még évek múlva is pontosan fogok emlékezni minden pillanatra, lehelte alig hallhatóan a beteg. A doktornő felrázott, majd felpattintott egy ampullát, erre Gergő hangosabban kezdett nyöszörögni. Az orvosnő az asszisztense felé fordult, a ragyás arcú férfi, akiről továbbra sem lehetett eldönteni, hogy csukott szemmel alszik, vagy csak nagyon unatkozik, kínosan lassú mozdulattal nyúlt a feléje nyújtott táskáért.
