Interjú Nyáry Krisztiánnal, a Magvető Könyvkiadó igazgatójával
Az ezredforduló környékén két műhely folytatta a Nyugat hagyományait, az egyik a most megszűnt Holmi, a másik a Magvető.
Nyáry Krisztián Fotó: Aknay Csaba
Irodalomtörténészként dolgoztál, később tanítottál is, majd 2012 után megjelent két könyved, és végül is ez jelentette a visszatérést az irodalmi életbe. Azt nyilatkoztad, hogy amikor felkértek a Magvetőhöz, teljesen váratlanul ért. Tehát soha nem készültél hasonló munkakörre?
Valahogy úgy alakult az életem, hogy mindig olyan pozícióra kértek fel, amire előzőleg egyáltalán nem számítottam. Mindeközben jól tudtam, hogy irodalommal és üzlettel szeretnék foglalkozni. Bár a könyvkiadás ebbe a kettőbe tökéletesen beleillik, valahogy mégsem szerepelt korábban a terveim között. Pont egy olyan élethelyzetben jött a magvetős ajánlat, amikor elhatároztam, hogy többé már nem szeretnék hagyományos munkahelyet és főnököt, de természetesen egy ilyen felkérésre nem lehetett nemet mondani.
Morcsányi Gézával személyesen ismertétek egymást?
Be voltunk mutatva egymásnak, de még csak nem is beszélgettünk soha. Persze mindketten tudtunk a másik munkásságáról.
Rögtön igent mondtál, vagy kértél egy kis gondolkodási időt?
Igen, kértem, s atyai barátommal, Alexander Brodyval is megbeszéltem, hogy erősen gondolkodom a kínálkozó lehetőségen. Ő azt mondta, hogy ha most nemet mondok, örök életemre bánni fogom.
A felkérés előtt milyen terveid voltak?
Nekem formálisan még van egy kommunikációs ügynökségem, bár azt már nem csinálom. Egyébként azt terveztem, hogy könyveket is írok majd. Ez, mondjuk, nem is változott.
Az eddigiekhez hasonlóakat, vagy szépirodalmi műveket?
Olyan típusúakat, mint eddig. Szépirodalmi ambícióim nincsenek.
A felkérés miatt abbahagytad a tervezett könyvet?
Önmagamhoz és a tulajdonosokhoz is volt egy kérésem, hogy megteremthessem annak a feltételét, hogy tudjak írni, és ez idáig működőképes. Csütörtökönként tartok egy könyvtári napot, akkor és esténként dolgozom.
A készülő könyv milyen típusú lesz?
Az Igazi hősök folytatásán dolgozom éppen.
Miben lesz más, mint az előző kötet?
Hasonló lesz. Van még néhány, számomra jelentős, példaértékű tetteket véghezvivő személy, akiknek az életére fel szeretném hívni a figyelmet.
Térjünk vissza a Magvetőhöz. A szerkesztőségben minden marad a régiben, vagy lesznek változások?
Cégcsoporton belül annyi változás történt, hogy Király Levente, a Magvető egyik szerkesztője átment a Corvinához, ami tudományos, ismeretterjesztő könyvekkel foglalkozik. Ő külső segítségként továbbra is dolgozik a Magvetőnek, s a másik két szerkesztő, Turi Tímea és Szegő János, mint eddig is, végzi a munkáját a többi munkatárssal együtt. Van olyan kollégánk, aki például már ötven éve a kiadónál van. Hetvenéves és a Magvető az első munkahelye. Ez óriási érték.
Morcsányi Géza ellátott tanácsokkal, javaslatokkal, vagy teljesen szabad kezet kaptál a munkában?
Teljesen szabadon dönthetek, de erősen támaszkodom Gézára. Sokszor fordulok hozzá, kikérem a véleményét, s ő mindig készséges és javaslatokat tesz, de rám bízza a döntést. Jelenleg egy tanulási folyamat zajlik az életemben. Géza itt van az épületen belül, s nyugodtan fordulhatok hozzá. Nagyon fontos számomra az ő véleménye és értékítélete.
Volt olyan probléma, amivel már szembesülnöd kellett? Adódtak esetleg komolyabb kihívások?
Nem, nagy probléma még nem volt, inkább csak ezernyi apró kihívás, amit meg kell tanulni kezelni. Egy idő után ezek menni fognak és nem okoznak majd gondot. A Magvetőnél nincs semmilyen strukturális probléma. Fontos viszont, és ebben a kiadó szerkesztői, tulajdonosai is egyetértenek, hogy az olvasóközönséget bővítsük.
Ezt hogyan tervezitek? A könyveladás nem áll túl fényesen.
A magyar könyvkiadás problémája, hogy csökken az eladott könyvek példányszáma, a szépirodalmi szegmensben jelentősen. Ez elsősorban a fiatal generáció miatt van így.
Ellenben a facebookon, a twitteren, s az egyéb megosztókon terjesztett versek népszerűsége töretlen, s a fiatalok körében is több ezer nézőt számlál.
Valóban. Viszont ez sem a szerzőt, sem a kiadót nem tartja el. Eközben azt is látjuk, hogy például a legfiatalabb generációk komoly pénzeket költenek arra, hogy kortárs irodalmi szövegekkel találkozzanak. Amikor elmennek egy slam poetry estre vagy egy Rájátszás-koncertre, akkor ott borsos összegeket fizetnek a belépőre. Ez azt mutatja, hogy létezik egy fogékony vásárlói csoport, amelynek fontos, hogy kortárs irodalommal találkozzon, csak nem épp könyv formájában.
Az elmúlt időszakban nagyon átalakult a közvetlen találkozás a szerző és az olvasó között. Az én időmben egy író-olvasó találkozón ült a szerző egy sötét teremben, és felolvasott valamit. A mai viszonyok között ugyanez már kevésnek bizonyul. A fiatal szerzők nagy része azzal tisztában van, hogy az ilyen típusú találkozókon valami többet vár az olvasó. Például Grecsó Krisztián esetében az író-olvasó találkozón lehet, hogy előkerül a gitár, vagy táncol a testvére, tehát ki van találva profi módon ez a találkozás, s ezt várja el a közönség is. Cserna-Szabó András nem egy alkalommal például főzni szokott. Minden szerző tökéletesen tudja, mi a hozzá legtesthezállóbb.
A Morcsányi Géza által létrehozott érték- és kiadói szemlélet folytatódik tovább. Fotó: Bártfai Zsöme
Az elmúlt húsz évben megszűntek a hagyományos mobilitási csatornák az irodalomban. A végpontja megvan, a könyvkiadó és a kötet, de hiányoznak a korábban odavezető csatornák. Régen úgy nézett ki ez az egész, hogy a fiatal költő elküldte a versét az egyetemi lapnak, később a megyei lapnak, majd hozta az Élet és Irodalom, és később megjelent egy kötete. Létezett a folyamat jól működő intézményrendszere. Mire eljutott a szerző kötete a könyvesboltba, arról már tudták, hogy átment egy komoly szűrőn. Ma már ez nincs így. Kevesebb emberhez jut el a folyóirat, megszűnt a napilapokban a vers, régen pedig hagyománya volt. Ahogy a nyomtatott sajtó válságba került, úgy az irodalom is kiszorult belőle. Ehelyett van mindenféle online felület több-kevesebb sikerrel és minőséggel. Ezért a könyvkiadókra hárul a lelkiismeretes feladat, hogy megmutassák, mi az értékes.
Korábban bevehetetlen bástyának tekintették a fiatalok a Magvető Kiadót, ahol legfeljebb a harmadik-negyedik kötet megjelenése után lehet próbálkozni, s a megjelenés a nagyon befuttatott, kimagasló szerzők esetében jöhet szóba. Az utóbbi években látványosan megfigyelhető, hogy akár első kötetes szerzőket is kiadtok. Mi történt? Ez a jövőben is folytatódni fog?
Mindenképp folytatni szeretnénk! Ez abból a felismerésből jött, hogy más lehetősége nincs a fiatal szerzőnek, mint a könyv-megjelenés. Fontos, hogy legyenek fiatal szerzők, mert ők tudják megszólítani a fiatal közönséget. Megjegyzem, hogy bár a kiadó profiljából nem ez következik, de a legtöbb határon túli szerzőt is a Magvető Kiadó adja ki. Hetven aktív szerzőnk van, akiknek most piacon vannak a könyveik, s abból tizenhat kolozsvári kötődésű. Általában ezen nagyon sokan meg szoktak lepődni, meghökkenéssel fogadják.
Emellett sokak szemében a Magvető baloldali kiadónak, a baloldalhoz tartozó szerzőket preferáló kiadónak számít.
Nem értek egyet. Példaként hozhatnám fel Fehér Bélát, akiről köztudott a politikai hovatartozása. Úgy fogalmaznám meg, hogy Magyarországon az ezredforduló környékén két intézményes műhely folytatta a Nyugat hagyományait, az egyik a most megszűnt Holmi s a másik a Magvető. Ez jelent tudatos értékválasztást, nem a politikai világnézet. Nemrég olvastam Szőcs Gézával egy interjút a Mandineren, ahol azt nyilatkozta, hogy akik szeretik a műveit, azok nem szeretik az általa képviselt politikai értékrendet, míg az a politikai közösség, ahova tartozik, nem becsüli sokra a műveit.
És a Limpopót is a Magvető adta ki.
Igen, és boldog lennék, ha lennének új Szőcs Géza-versek, és azokat is a Magvető jelentetné meg.
„Adja Isten, hogy sikerüljön, s ne legyen igazuk a kétkedőknek, akik szerint a jövőben az eladhatóság minden más szempontot felülír.” Írta Osztovits Ágnes a Magvetőnél bekövetkezett változás kapcsán egy nemrég megjelent Heti Válasz-cikkben. Mit üzensz a kétkedőknek?
Ha az én irodalmi ízlésemben nem is, akkor bízzanak a már ismert, változatlanul megmaradt szerkesztői gárdában. A Morcsányi Géza által létrehozott érték- és kiadói szemlélet folytatódik tovább. Nyilván fontos az eladott példányszám, de én ezt semmiképp nem a kiadott portfólió áthangolásával képzelem el, hanem a közönség szélesítésével. Mondok egy példát. Fiatalkoromban magától értetődő volt, hogy ha Esterházy Péter írt egy könyvet, annak híre volt, megvettük. Nagyon erősen szólnak az Esterházy-szövegek a legfiatalabb generációkhoz is, ugyanakkor mégsem egyértelmű, hogy a fiatalok megvásárolják a könyveit, s ebben az ügyben nekünk kell tennünk valamit közösen a szerzővel. Ez semmiképp nem jelenti azt, hogy Esterházy Péternek mostantól másképp kell írnia, hanem valahogy meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy a könyvei eljussanak a fiatal generációkhoz és a középiskolásokhoz is akár. Mondok még egy példát. Nagyon sok verseskötetet ad ki a Magvető, s köztudott, hogy a verseskötet nem jár piaci sikerekkel. Viszont azért az is feladat, hogy valamelyest növeljük a verseskötetek olvasóinak a számát. Most például olyan rendezvényt tervezünk a költészet napjára, hogy megpróbáljuk bevonzani a középiskolásokat, próbálunk egy olyan csomagot összeállítani, amiben kortárs költők, illetve a versírás elméletével és gyakorlatával foglalkozó szerzők előadásai és könyvei szerepelnek. Szeretnénk ösztönözni az iskolai versírást, mert aki kamaszként verset ír, az biztos olvasni fog felnőttkorában is. Ez nem azt jelenti, hogy költőket kell képeznünk, hanem ez egy készség, ami nem jó, ha elvész, ha kikopik az emberből. Ehhez nagyban hozzájárul az iskolai irodalomoktatás, mert ugye azt tanuljuk, hogy csak hivatásos költők írnak verseket. Majdnem olyan, mintha azt tanulnánk, hogy csak a szakácsok főznek. Két ideillő magvetős könyvet említhetek, Horváth Viktor A vers ellenforradalma és G. István László Repülő szőnyeg című könyvét, amik megmutatják, hogy a versforma egy izgalmas játék, és érdemes és fontos is vele foglalkozni.
Tervezitek, hogy szereztek a kiadónak szponzorokat?
A legnagyobb előnye és a legnagyobb hátránya a magyar könyvkiadásnak, hogy egy olyan területe a magyar kultúrának, amiben minimális az állam szerepe. Jó, hogy vannak NKA-támogatások, de önmagában egyedül arra koncentrálva nem lehetne könyvet kiadni. Mi úgy tekintünk rá, mint egy abban segítő pluszra, hogy verseskötetnél 200-300 példánnyal többet tudunk kiadni. Az NKA-támogatás arra való, hogy az állam a kulturális céljait kiteljesítse, de semmiképp nem arra, hogy egy kiadó veszteségeit pótolja. Aki erre épít, az meg fog bukni.
Tudomásul kell venni, hogy a könyvkiadás egy nagyon konzervatív piac, nem lehet benne óriásit robbantani. Az elmúlt időszak nagy kiadói bedőlései általában arra vezethetőek vissza, hogy olyan költségeket vállaltak, amiket nem tud kitermelni a könyvkiadás. A Líra csoport szerintem azért csinálta okosan, mert lehet, hogy nincsen könyvpalotája, és nincsenek óriási boltjai a plázákban, viszont soha nem volt semmilyen megingás, mindig pontosan fizetett és nincsenek tartozásai. Ez stabilitást is ad és biztonságot a szerzőknek. Nem szabad túl nagy kockázatokat vállalni, érdemes szépen, konzervatívan építkezni.
Az eladhatósági mutatók mit mutatnak?
Látható, hogy a tavalyi-tavalyelőtti év már jelentős javulást mutat. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy ez egy árérzékeny piac is, nagyon kevesen vannak, egy szűk értelmiségi réteg, akik akkor is vesznek könyvet, ha épp nincs mit enniük. Egyébként egy normális polgárember, ha valahonnan le kell húzni költséget, akkor ebből teszi. 2010 körül kezdett rendeződni a helyzet a válságos időszakhoz képest, tehát kezd magához térni a könyvpiac.
Emellett mindenki tudja, hogy olyan súlyú platformváltás van, mint ötszáz évvel ezelőtt volt a könyvkiadás megjelenése idején. Magyarországon az e-book-piac évi 200-250 százalékos növekedést produkál, bár ehhez hozzátartozik, hogy nagyon alacsony bázisról indul, ellenben Amerikában ez már egy nagyon fontos, komoly tétel a könyvpiacon. Egyre több e-book fogy, az egy létező üzleti modell, hogy aki megvesz egy címet, megkapja mindkét formátumban, és ehhez idővel érdemes alkalmazkodni. Magyarországon egyelőre nem tudjuk, hogy fog ez végbemenni.
A napilapoknál ez már megjelent.
Igen, tehát van miből tanulni. Egyébként manapság ezzel kapcsolatosan ugyanazok az aggályok jelennek meg, mint a könyvnyomtatás idején, miközben az eredménye ugyanaz, miszerint megsokszorozza az információhoz jutás lehetőségét.
A Magvető Kiadó hogy áll az e-book terén?
Az elmúlt éveket óvatos várakozás jellemezte. De van már egy-egy reménykeltő példa. Dragomán György könyveiből például meglepően sok fogy e-book formátumban. Most éppen arra készülünk, hogy néhány értékes, de csak lassan fogyó vagy éppen papírverzióban rövid életciklusú kiadványt speciális digitális verzióban is kiadunk. Ilyen például a Szép versek antológia: évtizedek óta adja ki a Magvető, óriási munka van benne, de a szezonalitása miatt csak egy évig keresik az olvasók. E-bookként akár egy évtized termése is kiadható egyszerre, és a kortárs versek legjava intelligens, kereshető verzióban juthat el az olvasókhoz.
A Szép versek hosszú ideig a szerzők fotójával jelent meg. A kétezres évek elején a fotók eltűntek. Tervezitek, hogy visszahozzátok a képeket?
Igen, hiszen a Szép versek vállaltan kánonformáló vállalkozás. Ehhez pedig a vers mellett hozzátartozik a szerző személye is.
A nyugat-európai kiadóktól érdemben lehet valamit tanulni?
A kis piacoktól lehet érdekes dolgokat elsajátítani. Például a svéd vagy a szlovén kiadóktól érdemes tanulni, ahol arányaiban több olvasó van, mint nálunk. A svéd kiadók például keresztfinanszírozzák a lektűrirodalomból a magaskultúrát, és erre vannak mindenféle okosan kitalált, követendő technikáik.
Vannak kiadói meglepetések, készültök valamire az idén?
Idén kevesebb regényt adunk ki, mint tavaly, de azért így is bőven lesz mit olvasni. Ha már meglepetés: idén minden valószínűség szerint a szakma és a közönség előtt is kiderül, ki valójában Centauri, aki új regénye megjelenésével együtt az inkognitóját is felfedni készül. Várjuk Spiró György új könyvét, és az Esterházy-trilógia harmadik részét is. Idén több novelláskötetünk is van, most jelent meg Toroczkay András könyve, készül Szvoren Edina és Kollár-Klemencz László kötete, és év végére várjuk Darvasi László és Dragomán György novelláit. Szerintem a novellának lehetne divatot csinálni és visszahozni. A magyar olvasók valamiért a regényeket részesítik mindig előnyben a novellákkal szemben. Rendkívül erős az idei verstermés is, tizenkét kiemelkedően jó verseskötetet adunk ki az első kötetes Hevesi Judittól kezdve Rakovszky Zsuzsán és Tóth Krisztinán át Marno Jánosig. Csak a költészet napjára négy új verseskönyvvel készülünk, amelyeket egy költőversennyel egybekötött rendezvényen fiatal közönség előtt mutatunk be. Szóval bőven lesz miből válogatni, és akkor Bán Zsófia vagy Bereményi Géza készülő könyveiről még nem is beszéltem. A következő évet is tervezzük már. Az idei év még Morcsányi Géza vetése, félig-meddig a jövő év is, de 2017-ben már a jövő évi vetést aratjuk, ami már Dávid Anna és az én kiadói munkámon alapul majd.
A Könyvhétre megjelenő könyvekből tudnál ajánlani indoklással néhányat?
Előbb még lesz Könyvfesztivál is. Nemcsak a francia irodalom barátai várják Michel Houellebecq Soumission című regényét, amelyet Tótfalusi Ágnes a Behódolás címmel fordított magyarra. Európa legfontosabb problémáiról, a felvilágosodás hagyománya és az erősödő radikalizmusok konfliktusáról szól költői erővel. A Könyvfesztivál körüli időben lesz Esterházy Péter 65. születésnapja. Ebből az alkalomból Marianna D. Birnbaum, aki harminc éve már készített egy nagy sikerű interjúkötetet a szerzővel, most újra elkészített egy elképesztően érdekes interjút, amely 65 kérdést és 65 választ tartalmaz. Az első félévben jön még a vajdasági Danyi Zoltán Dögeltakarító című regénye, amely a balkáni háború utáni szerbiai világot mutatja be. Igen erős szöveg a kolozsvári Potozky László Éles című regénye, amely egy pszichológushallgató és egy prostitúcióból élő főiskolás lány szerelmét beszéli el. Jön Nádasdy Ádám kötete is, amely az ÉS-ben megjelenő meleg-témájú esszéit tartalmazza. Kiemelném még Keresztury Tibor kibővített Petri-monográfiáját, amelyben eddig nem publikált adatok és képek is megjelennek majd a tizenöt éve elhunyt költőről.
