Mezey Katalin évtizedei

|

Péntek Imre írása

A pályatársak megtisztelése sohasem egyszerű feladat. 

Fotó: Wikipédia

Főleg a mi esetünkben. Hisz amikor az Elérhetetlen föld című antológia megszerveződött – ennek is már majd’ ötven éve – úgy alakult, hogy egyetlen női társunk lett a Kilencek csapatában.  De ízlése és harcias természete hamar egyenrangúvá tette, fiúsította. S hogy milyen energiák rejtőztek benne, az később, a rendszerváltás időszakában derült ki. Megalapította az Írók Szakszervezetét, majd elindította a Széphalom Könyvkiadót. A Várkonyi Nándor, Jókai Anna és Karácsony Sándor életmű-kiadások szerkesztői munkáját dicsérik. A sárvári középiskolás diák költők-írók pályázatának szervezője, 1990 óta.

Több generáció épült be felfedezései nyomán az egyetemes magyar irodalomba. Pályatársa és férje, Oláh János a Magyar Napló főszerkesztőjeként dolgozott 2016-ig. Kettősük jelentős szerepet játszott és játszik a kortárs irodalomban. Mezey Katalin az MMA Irodalmi Tagozatának vezetője is. Örömmel látom, hogy a szerkesztések és az idegőrlő szervezőmunka miatt elmaradt kötetei is sorra megjelentek. Most látszik igazán sokrétű munkásságának horizontja. 2015-ben Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát. Barátságunk valahol a Pesti Barnabás utcai Bölcsészkari épületben kezdődött, valamelyik előadóteremben vagy persze az alagsori menzán. Hála Isten, sosem szakadt meg. Mit adjak ajándékul? Végül azt a találtam ki, hogy verseit felhasználva írok egy kis hommage-t, 75. születésnapjára. Lírai virágcsokrom is éltesse soká a költőt!

 

Fényes érmed

Mezey Katalin szavaira és motívumaira

Jártuk az egyhangúságot

a menza alatti mélyben

se nyugalmat, se biztonságot

az életre  nem remélten

s velünk kószálva váltig

egyetlen női társunk

nem kábított már álhit

az áltatásra ráunt

téptük mit is tehettünk

a füzéres nyírfaágat

elfogta már a lelkünk

a csúfondáros imádat

elkövettünk hét bűnt

bevallani volt mit

és hallatszott a léptünk

el nem halkulva holtig

a türelem is elkopott

arcunkra vésődtek ráncok

szóltak a súlyos dobok

járták  a fölényes táncot

jaj mit ért az ifjúság

a mögénk folyt súlyos évek

időnk elnyelte a zsák

megedződött a lélek

S a végén sem lehetsz nyugodt

miféle világ ez kérded

kereshetsz megannyi okot

míg felvillan fényes érmed

CÍMKÉK: