Fábián István rajzai és versei
EURÓPA, A MÍTOSZ TESTE
[maradnék itt]
maradok végül múlttalan,
láblógázva a vég fölött.
münchhausen, háry, kisherceg akár.
lézer vagyok, felfalt a köd.
volnék templomban orgona,
apollón kezéből hull a lan-
tttttttt: újranyílnak honvédtemetők,
voltam a holtan-reneszánsz otthona,
ingem szárnyakká feszítem
örvényes mélységnek hanyatt,
szappanbuborék lesz az ég,
mi létemből mégis megmarad:
életem testzsákjaként hullanék,
esnék akár az égig:
mondanám, kibírtam Uram,
veled maradtam végig.
repülnék órjás vasakkal,
ahogy folyók felett szállnak hidak.
senki nem lenne nálam
igazabb és se boldogabb:
élnék csak istenek nélkül,
fent üres olümposz, én alant:
lennék egy boldog állam:
laknék magyarul európában.
A PARLAMENTER
„…a hal Jónásnak fájt, Jónás a halnak.”
[Babits Mihály]
jönnek elmetszett torkú szavak,
a szájüreg beomlott vezúv
és némán szótagol a szív:
hallana bár, a hangra vak.
s ha lélegzet volna még,
a rémült tüdő visszaszív
mindent, mit adna a néma ég:
lent csukódnak a fönt-tükre tavak.
töklevél alatt alszanak kedves cetek:
volna itt valami feladat!
és vannak fekete hullákkal tellő tengerek,
a szó halott, hullám múlik a hullám alatt.
AZ ADOTT PILLANAT
Mikor a télben kipányvázott barom,
kinek csűdjét, farát farkasok marják,
és kifordult szemfehérjével
világítja be a rettenet éjszakáját.
Mikor a térdre zuhant ég sötét vásznai repednek
és a véres nyál korbácsként csap vissza
a rémülettől szétnyílt orrlyukakba,
s a dobogó testet a születés-pokla föliszza.
Amikor a belátott halál elfogadása már
visszavágyna a jászol vasához,
szénakérődzős, macskás, tyúkocskás csendhez.
Akkor öltözd le a húst magadról,
mert itt már a nemlét határoz. Voltál.
Hiába védekeznél: a Most a Nem lesz.
A BAROM
Künn áll az esőn,
mint nemtörődöm istenek.
Hová mozdulna, minek?
Áll a hideg záporba forduló mezőn,
ahogy a háttal kiváró
csorda: fülét se billenti,
áll az esőben.
Ürgék, pockok futnak gyülekezőben,
esik az eső időtlen, esik, esik, hull az ég.
Gomba nő, ködbe bújik az elmenő,
s ahogy növekszik benne a messziség,
viharkabátként újra nő bőrére
a húzó hiány, a sár:
abból volt elég. Tábor. Lét-töltelék.
Lenne bármi égesés. Elmenőben.