Bognár Péter: A fényes rend

|

A fényes rend

Részlet

Bognár Péter         Fotó: Magvető Könyvkiadó

Úgyhogy kiléptem a padból, álltam,
és figyeltem, ahogyan a lábam
egy picit ide-oda mozgatom,
nem akartam érteni, hogy vajon
a Valávics Ági néni szája
miről kérdez minket, választ várva.

*

Valávics Ági néni egyébként
a szemedbe villant egy marék fényt,
mivel szemüvegében a lencse,
ahogy a dolgok mélyébe lesve.

Felülete, bőre igazgató,
ajkán, nyelvén nyalkán nyelvén a szó.
Van egy ilyen jellegzetes szaga,
minden mozdulata, csönd van, maga.

Áll középen a mutatóujja,
rajta köröm, közben úgyis tudja.
Holott halott, nem is ez a lényeg,
aztán leülhetek, közbe szépnek.

*

Most a Ruttner, kilépve a padból,
mert ő bátrabb, milyen könyvet? abból,
ahogy az Ági néni elmondta,
csak akkor ismerhetnénk fel, hogyha.

Kinyitja a táskáját a padra,
kicsit közben mintha sírna, hagyja,
végigfolyik az arcán a könnye,
rá a Kincskereső kisködmönre.

*

Részlet a szerző április 11-én, a Magvető Könyvkiadó Időmérték sorozatában megjelenő, negyedik verseskötetéből

Bognár Péter előző, A rodológia rövid története című kötetéről Bödecs László írt kritikát az Art7-en: Az együttérzés építése leáll.

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

CÍMKÉK: