Bödecs László: Feladás, Visszafordíthatatlan

|

Két vers

Feladás

A vége előtt mindig felszöknek a mutatók.
A döntéshozók meghozták a döntéseket,
működésbe lépnek a működésre foghatók.

Mint az űrhajó szenzorjai a visszatérési pont
elhagyása után, közvetlenül egy feketelyuk felett,
a lehetséges kialvás előtt még villogni kezdenek.

Ilyenkor a legszebb a tested, a hajad, az este,
a befejezetlenségben biztos pontot keresve,
de még nem köteleződve az örökkévalóra.

Ami tudást és keserűséget a jövőre félretettek,
a feladás előtt látszanak utoljára érdekesnek,
hátrahagyott szobor, de a teret bontják szét alóla.

Visszafordíthatatlan

Jártál már itt? – kérdezte,
majd elindult, nem érdekelte a válasz,
nem volt idő átgondolni sem,
csak zavart tekintet volt,
bukdácsolva induló lépések,
arcot tépő köd a főutca sötétjében,
nagy ürességben, hidegben,
mintha alig laknának erre,
vagy erre egyáltalán nem is élnek,
sehol egy teremtett lélek,
sötétek a zárt ablakok,
még autók sem járnak.

Ez egy hely – kezdte,
és fölidéztem magamban, amit tudtam
helyekről, de kevés dolog jutott eszembe
nagy zavaromban.

Milyen hely lehet ez itt derengésével,
mint a vászon lekaparva,
amire már valamikor megfestettek egy képet,
és a karcolások őrzik a visszafordíthatatlant?

Próbálj emlékezni, biztosan, mint a többi:
ott lehetne a park, ott egy fa,
ott egy szobor, ott kőasztalok,
itt folytatódna az utca,
onnan gyerekek jönnének,
a végén iskola, amott büfé,
mellette virágárus, arra az aluljáró,
az ágyásban körül virágok,
ott koldus állna, arra kurva, amott valaki telefonálna,
itt haladna a tömeg kabátban az aluljáró felé,
ott sétáltatnák a kutyákat,
arra iroda lenne, mellette lakás, amit eladásra kínálnak.

– ahol lehetne bármi. Mondta szórakozottan,
de aztán hanyagoltuk a témát,
hosszú, elnyúló kongásban lépdeltünk,
amerre derengett,
míg körülöttünk beindult az élet,
és látomásaim beigazolódtak,

lehet, hogy csak hajnal volt,
mintha már láttam volna ilyet,
szinte észrevétlenül ért ez is véget,
és kezdődött elölről.

Részlet a szerző Könyvhétre megjelenő Az árvíz helye című kötetéből.

Bödecs László         Fotó: Szöllősi Mátyás

CÍMKÉK: