Jelenkori Shakespeare-átiratok
2015-ben, Shakespeare halálának 400. évfordulójához kapcsolódva izgalmas vállalkozásba fogott a londoni Hogarth kiadó: népszerű és elismert szerzőket kért föl arra, hogy meséljék újra a nagy klasszikus drámáit, a tragédiákat és a komédiákat, írjanak regényt belőlük mai környezetben.
Az eredmény, amely a Kossuth Kiadó jóvoltából részben már magyarul is olvasható, igazán ösztönző. Az angolul már napvilágot látott és sikert is aratott átiratokból eddig Jeannette Wintersonnak a Téli regére írt Az időszakadék, Howard Jacobsonnak A velencei kalmárt újrafogalmazó Shylock a nevem, és Anne Tyler Az ecetlány című, A makrancos hölgyből született regénye jelent meg.
Mindhárom szerző neve jól cseng angolszász irodalmi körökben, s néhány művük révén a hazai olvasók előtt sem ismeretlenek. A három műben közös és egyéni vonások egyaránt föllelhetők, amit a projekt bizonyos kötöttségei és az alkotóknak mégis megadott szabadság magyarázhatnak. Modern, 21. századi környezet, szereplők és problémák egyfelől, míg a másik oldalon a klasszikus művek eseménysorozatának reprodukciója, amelyben szintén meglepőek a szellemes megoldások, amelyek egy része persze szinte tálcán kínálja magát. Az eredeti Shakespeare-művekből fakadnak, s frissek és pergők a párbeszédek, az alighanem a klasszikust dicséri inkább, hogy a cselekmény fordulatos, olykor egészen sodró lendületű.
Néha, persze, a modern világ olyan új problémák forrása, amelyek az eredeti műben még nem jelentkezhettek problémaként, mint például Anne Tylernek az amerikai munkavállalási engedély és zöld kártya körül zajló bonyodalmak köré épülő átdolgozásában a bevándorlási hivatal arctalan, de fenyegető munkatársai. Az alkotóknak adott szabadság nyilvánul meg abban, hogy a már magyarul is megjelent művek szerzői mind az általuk egyébként is munkásságuk középpontjába emelt problémák felé tolják el a drámák problematikáját, amelyet valószínűleg az is megkönnyített, hogy alighanem ők választottak maguknak a Shakespeare-korpuszból. Így Jacobson természetesen a zsidó identitás és az antiszemitizmus, Winterson pedig a homoszexualitás, nemi identitás kérdését nagyítja föl, míg Anne Tyler a női és férfi identitás kérdéseit érinti leginkább. Ez a transzformáció azonban zavarba is ejt kissé, hiszen a végeredményben egyéni Shakespeare-ízek mosódnak ki az eredeti textúrából.
A drámaíró emelkedett szellemességét semmilyen tréfás mai beszélgetés nem képes elérni, a mesékről pedig Lambék óta tudjuk, hogy elbeszéléssé alakítva is szórakoztatók. A közönség visszajelzése egyelőre biztató, de könnyen lehet, hogy mindez csak ebben az évtizedben izzó siker, amely majd szépen elhamvad és idejétmúlttá válik az újabb kor újabb problémái miatt.
A magyar olvasóban mindenesetre azonnal fölsejlik egy hasonló hazai projekt lehetőségének képe és fogadtatásának bizonytalansága. Mi történnék, ha a nemzeti klasszikusokra (s terjesszük ki a műfaji határokat az eposz és a regények irányába is) így kanyarítanánk új köntöst? Vajon hogyan lehetne e századi környezetbe helyezni Bánk bánt, aki a színpadon röpült már előre az időben? Vagy miféle modern regényhős lenne Toldi, s miféle ellenfél a cseh vitéz? Vagy ki lenne Lajos király ma? Egri csillagok? Kőszívű ember fiai? Kik ellen hadakoznának hősiesen a mai várvédők, mily nagy cél érdekében térne haza Baradlay Ödön? Miféle modern farkasok elől menekülne az orosz hómezőn? Mivel efféle projekt egyelőre nincs, egyelőre nincs válasz sem. Pedig talán sem mi, sem a klasszikusok nem járnának rosszul, ahogy ennek a projektnek is Shakespeare, a klasszikus az igazi nyertese.
Howard Jacobson: Shylock a nevem. Kossuth Kiadó, Budapest, 2016, 326 oldal
Jeanette Winterson: Az időszakadék. Kossuth Kiadó, Budapest, 2016, 296 oldal
Anne Tyler: Az ecetlány. Kossuth Kiadó, Budapest, 2017, 254 oldal
