Budapesti Fotófesztivál

Sandro Miller kiállítása a Műcsarnokban

Tisztelet a kamera mestereinek John Malkovichcsal

Sandro Miller Fotók: Műcsarnok

A második évben is meglepetés. Az idei Budapesti Fotófesztivál negyven helyszíne közül most is az első a Műcsarnok, amelyben a világhírű divat- és reklámfotós, Sandro Miller: Malkovich Malkovich Malkovich – Tisztelet a kamera mestereinek című kiállítása látható. Ő műfajában a legnagyobbak között jegyzett, nemzetközileg elismert fotográfus. A sikeres művészt az egyik legfélelmetesebb betegség bírta rá arra, hogy gondolja át, mi végre is van ő a világon és mit tud tenni benne. Mellette állt nemcsak felesége, hanem a zseniális színészbarát, John Malkovich is. A fotográfus 1990-ben ismerte meg a chicagói Steppenwolf színházban játszó, akkor már világhírű színészt, s azóta szoros művészi együttműködésük különös fotográfiákat eredményezett.

Sandro Miller betegségéből felépülve elhatározta, hogy a maga eszközrendszerével tiszteleg a kamera mesterei előtt. Azok előtt, akik még egészen fiatalon inspirálóan hatottak rá. (Tizenhat évesen Irving Penn egyik albumát lapozgatva határozta el, hogy ezt az életutat választja.) Voltak mesterei, akiktől kreativitást, gondolatot merített és tudást szerzett. Nem felejtette el őket a hosszú évtizedek alatt, amíg fölépítette kreatív életművét, fantasztikus reklám- és divatfotós pályáját. 2013-ban kezdték a közös munkát. Miller megérezte, hogy Malkovich bármit képes eljátszani. Malkovich pedig ezt mondta: érzékem van ahhoz, hogy megérezzem a különböző karakterekben a lényeget. Olyan vagyok, mint a disznó, amelyik kiszagolja a szarvasgombát.

Sandro Miller sorra veszi azokat az alkotókat és azokat az ironikus fotókat, amelyeket ő is megőrzött az emlékezetében. Profizmusa vértezetével, hosszú előkészületekkel, színházi tapasztalatokkal rendelkező, a látvány varázslatához értő sminkesek, fodrászok közreműködésével, műtermi körülmények között Malkovich eljátssza az élőképet. Állóképben sokkal nehezebb bármit megvalósítani, mert egy pillanatban hitelesen kell felidézni egy valaha már volt hitelest. Nem lehet a legapróbb részletben sem hibázni, mert akkor oda a lényeg. A feladat elképesztő, mert ikerkislányoktól kezdve, meztelen írónőt hátulról (Sartre társát, Simone de Beauvoirt), Lincoln elnököt vagy Churchillt, a jókedvűen és gonoszkodón nyelvet öltő Einsteint, a fiatalok pólóiról ismert Che Guevarán, valamint André Kertész Torzítások (Distorsions) képeinek megidézéséig, Malkovich mindent eljátszik, megjelenít. A kiállított művek közül húszat most láthat először a közönség.

Sokat lehet tanulni ebből a kiállításból, inspirációt lehet nyerni a fotóról, a színházról, meg arról is, hogyan működik a képi emlékezetünk. Mik azok, amik rögzülnek az eredeti alkotóktól, az eredeti képekről. A kiállítás több mint száz évet ölel fel, valójában egy fotótörténeti tárlatvezetés.

Sandro Milller kiállítása Műcsarnokban a nyitánya a második alkalommal megrendezett Budapesti Fotófesztiválnak, amely idén negyven helyszínen várja az érdeklődőket. Ez a fesztivál hazai és külföldi alkotókat mutat be, inspirál, párbeszédet indít és kulturális intézményeket kapcsol össze kortárs és klasszikus kiállítás-sorozatával és workshopjaival. Európa neves fesztiváljaival egyetemben a fotóművészet különböző generációit segíti abban, hogy nyilvánossághoz jussanak. Magyarország mindig is fontos helyszíne volt a fotóművészetnek, a jelenben is az kell, hogy legyen.