33. Magyar Sajtófotó Kiállítás / Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ
„Best of” válogatás az előző év terméséből, nem törekszik tematizálásra sem technikai, sem tartalmi értelemben.
Bődey János /Index/: Visszatérés a csillagos házakba
Magyarország vizuális kultúrájában a múltban él, referenciapontja történeti, s csak kivételes esetben merészkedik a kortárs művészet, kultúra útvesztőjébe. Megoldása biztonságos és alkalmazkodó, s ez igaz az immár „az emberélet útjának felét” elért sajtófotó-tárlatra is. Ha komolyan vennék a szervezők a dantei költeményt, akkor érdemes lenne komoly és alapos számvetést tartani a médiummal kapcsolatban.
A sajtófotó hazai teljesítménye példamutató, erre utal, hogy a fotó legfrissebb intézménye, a 2013-ban megnyílt Capa Központ is a merész, sőt vagány és kiváló Robert Capa (Friedmann Endre, 1913-1954) nevét viseli, ami a kánonképzés szempontjából azt jelenti, hogy a magyar fotográfia a sajtófotót különösen preferálja, nemzeti és kulturális identitásképző erőnek tartja. Ezért rendezi meg évről évre ünnepét március idusa környékén (legalábbis a megnyitó tekintetében), a magyar sajtószabadság kifejeződésének első jelentős megnyilvánulása idején.
Balázs Attila /MTI/: Egy hajléktalan karácsonya
Míg azonban a több mint másfél száz évvel ezelőtti elődök radikálisak voltak, a most látható kiállítás erősen a hagyományban áll. Egyrészt alkalmazkodik a manapság dívó szalonkiállítások rendjéhez, „best of” válogatás az előző év terméséből, nem törekszik tematizálásra sem technikai, sem tartalmi értelemben. Gondosan, sőt kínosan ügyel a „politikai korrektségre”. A válogatás mindenképpen morális dilemma, s a megújulásnak, megújításnak ebből kellene erednie, nem utolsósorban azért, mert a globális kontextus erős médiumkritikával illeti a sajtófotót. A közelmúltban a legérdekesebb és legfontosabb felvételek abban a kontextusban születtek, amelyek a sajtófotók képkészítési gyakorlatát leplezték le, azt az őrült és kíméletlen hajszát a szenzációért, az elsőségért, amelyet a befolyásának fenntartását mindenekfelett előtérbe helyező és mindenen keresztül érvényesítő médiavilág folytat az image-ekért. A manipuláció folyamata, körülményei és emberi kiszolgálói, gyengeségei kerültek és állnak a teoretikusok vizsgálódásának homlokterében. A kép, képi információ hitelessége kérdőjeleződik meg a konstruált valóságról polemizáló és a sajtófotót alapjaiban érintő elméleti vitákban. A magyar sajtófotó-kiállítások, mint intézményesült bemutatkozási formák, azonban sajnos nem teszik fel e kérdéseket, annak ellenére sem, hogy egyénileg számos kiváló, feltáró képriport született, és születik a magyar dokumentarista hagyomány markáns és őszinte talajából táplálkozva. Ám az egyéni utak nem pótolják a közös számvetést. Ez különösen fontos kérdés akkor, amikor a személyiségi jogok védelme és a képkészítés gyakorlata ellentétbe került.
Urbán Ádám: A cirkusz kulisszatitkai
Intézményi szinten, ha az immár 33 éve megrendezett tárlatokat ennek tekintjük, csak színes változtatások történtek, s nem az alapvető kérdések feltétele. Ennek példája az idei design-újítás is. Amely ugyan szakít a korábbi „keretezett” kép installálással, és az újság formátumhoz közelít, de egyben retró megoldás is a közösségi médiumok és az internet világában. A 21. század elején a sajtófotó jövőjéről kellene gondolkodni, olyan prezentációs formákról, amelyek adekvátak a technikai előrehaladással, az olvasási szokások megváltozásával. Hogy erről folyik a diskurzus itthon is, éppen a Capa Központ nyitókiállításán győződhettek meg a látogatók – az Origo fiatal csapatának innovatív megoldásait szemlélve -, amely mind mediálisan, mind tematikájában új irányokat mutatott meg.
Vajon miért hiányoznak ezek a megoldások az idei kiállításból?
Vajon miért sajtófotó-történetet, és nem jelent, sőt jövőt ír a tárlatsorozat?
Azonban, a Nagymező utca mint fotóutca kínál alternatívát: Sylvia Plachy Mikor Lesz Holnap című kiállítása az Andrássy út másik oldalán a Magyar Fotográfusok Házában (leánykori nevén a Mai Manó Házban), igazi mély, megfontolt és okos szellemet és fotográfiát tár a látogató elé.
33. Magyar Sajtófotó Kiállítás
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ
A kiállítást rendezte:
Szigeti Tamás fotográfus, a MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztályának titkára
Megtekinthető:
2015. március 20. – május 17.
Alkotók:
Ajpek Orsolya, Balázs Attila, Béli Balázs, Bese Zoltán, Bielik István, Bíró Lajos, Bődey János, Bódis Krisztián, Botos Tamás, Campean, Thomas, Csernok Gyula, Csudai Sándor, Czeglédi Zsolt, Czimbal Gyula, Derenycsényi István, Déri Miklós, Dömölky Dániel, Dr. Borsi József, Dr. Mészáros Csaba, Eöri Szabó Zsolt, Erdélyi Gábor, Faragó Csaba, Fazekas István, Fehér Bertalan, Gergely József, Gémesi Balázs, Gódor Miklós, Hajdú D. András, Hartyányi Norbert, Hegedűs Róbert, Hirling Bálint, Huszti István, Illyés Tibor, Janzsó Tamás, Kállai Márton, Kálló Péter, Kallos Bea, Kaszás Norbert, Komka Péter, Koszticsák Szilárd, Kovács Tamás, Kovács Zita, Krizsán Csaba, Kurucz Árpád, Lakatos Benedek, Máté Bence, Mohai Balázs, Móricz-Sabján Simon, M. Schmidt János, Mudra László, Németh András Péter, Oláh Gergely Máté, Pályi Zsófia, Pintér Márta, Pozsonyi Roland László, Rácz Tünde, Sándor Tóth Zsuzsanna, Sánta István Csaba, Selmeczi Dániel, Stiller Ákos, Süveg Áron, Szabó Balázs, Szabó Gábor, Szalmás Péter, Szemerey Bence, Szigetváry Zsolt, Szirtesi László, Teknős Miklós, Tökölyi Csaba, Tordai Márton, Tóth László, Tuba Zoltán, Urbán Ádám, Varga Tamás, Végh László, Veres Viktor, Vincze Bálint
