Tudják, mi a szerelem

|

Carol

Azt hiszem, színészfilmként fogjuk emlegetni a Carolt, a rendező, Todd Haynes talán csak erre hajtott: legyen két remek színész, és a többi már úgyis mindegy.

carol_01

Jó nézni a két nőt, ahogy figyelik egymást          Rooney Mara, Cate Blanchett

Elmesélhetném a történetet, de nem sok értelme volna, mert ha meghallja az ember, nyilván azt mondja, hogy a Carol egy rossz film. Arról szól, amiről szóltak már mozik, még ha nem is pontosan ez volt felállás. Az eladónő beleszeret egy férjes asszonyba, a férjes asszony meg az eladónőbe, de valamiről szólnia kell a két órának, így a boldogság nem jön annyira könnyen. Láttunk már hasonlót, köszönjük. Vagyis: láttunk már hasonlót, de ettől függetlenül a Carol elég gyorsan bebizonyítja magáról, hogy nem koppintás, van benne gondolat. Hogy mást ne mondjak: egészen jó film.

Amit jelen esetben a díjak is alátámasztanak, és lehet majd szurkolni, hogy kapja meg Cate Blanchett a maga Oscar-díját, kapja meg Rooney Mara a magáét. Azt hiszem, színészfilmként fogjuk emlegetni a Carolt, a rendező, Todd Haynes talán csak erre hajtott: legyen két remek színész, és a többi már úgyis mindegy.

Nagyjából tényleg mindegy, ha nem volnának a színészek, a stáblista után nehéz volna felidézni, mi történt néhány perccel korábban. Ettől még fontos dolgokról szól a film, és csak néha érzem azt, hogy ez egy kicsit a Túl a barátságonra hajaz, az a jelenet meg teljesen olyan, mintha a Kramer kontra Kramerből volna kivágva. Nem akarom kicsinyíteni a film érdemeit, mert a világa megfog, az 1950-es években vagyunk, mindenki valaki akar lenni, és láthatóan túlbuzog a tehetség a fiatalokban, csak éppen lehetőség nem nagyon van, ennyit az amerikai álomról.

carol_02

Cate Blanchett

Amíg zajlik a két nő drámája, azért valahol ezt is megmutatja a film, mindenki keresi a maga boldogságát, a lány fotós akar lenni, de az áruházi kasszánál nem jut tovább. Aztán mégiscsak ez a kassza lesz a boldogság elindítója, itt találkozik a nagyvilági nővel, itt vonul be először Cate Blanchett dámaként: ledobja az asztalra a kesztyűjét, és, valószínűleg tudatosan, ott is hagyja. Játssza ezt a nagypolgári nőt, és olyan eleganciával, hogy a néző a vászon előtt szégyelli magát, milyen kispolgári. Persze, viszonylag hamar kiderül, hogy Carol is pontosan olyan kispolgári, mint mi, magáért mindent megtenne, de a lányáért még többet. Boldogságra vágyik, és vannak pillanatok, amikor egészen úgy tűnik, mintha ő volna Nóra, aki most lépett ki Ibsen darabjából.

Ennek ellenére csak az a meglepetés, hogy mégsem Cate Blanchett lesz a film csúcsa, hanem a gyönyörű pillantásaival lenyűgöző Rooney Mara. Ő ebben a történetben az átlagos, akiből bárki lehet, és lesz is, de mindenekelőtt megadatik neki a boldogság, van, hogy percekig csak bámulják egymást Carollal, azonban érzi az ember, lehet ez is a szerelem kiteljesedése. Viszont már azt is sejti az ember, hogy nem lehet boldog a befejezés, látjuk a néhány napig fennálló tökéletes állapotot, majd visszatérünk a hétköznapokba, és másnap ugyanúgy menni kell dolgozni. Ha van a Carolban dráma, akkor ez az: megtanuljuk, hogy nagyon örülni nem szabad. És Carol túléli, tudjuk, hogy megtört, hogy a pisztoly folyton ott lapult a táskájában, de az utolsó jelenetben is úgy vonul, hogy jó nézni.

157945_1441819766.9048

Rooney Mara

Egyáltalán: jó nézni ezt a két nőt, ahogy kezdetben csak figyelik egymást, az első csókra is egy órát kell várni. És közben egyszer sem mondják ki, hogy homoszexuális kapcsolat, Therese megkérdezi a neki udvarló férfitól, látott-e már olyat, hogy két nő egyszerűen megszereti egymást. Mire az annyit mond, hogy igen, van ilyen.

Pedig könnyű volna belemenni a kor ostorozásába, elmondani, hogy a gonosz társadalom nem engedi a boldogságot. Ami azt illeti, valóban nem engedi, de mintha Todd Haynes meghagyná ezt más filmeknek. Ami a két nő kapcsolatán kívül van, többnyire csak háttér és részlet. Azzal a kiegészítéssel, hogy ez a háttér nagyon is él, Kyle Chandler például olyan intenzitással játssza a szeretni vágyó férj figuráját, mintha nem is venne tudomást arról, ő itt most mellékszereplő.

157945_1452074279.0823

Szeretni lehet

Mindenesetre a rendező hálás lehet, mert ilyen színészek mellett azt is megbocsátja az ember, hogy a film a második felére érezhetően leül, vagy legalábbis kiszámítható módon halad előre. Bár tulajdonképpen előtte sem haladt semerre, de akkor nem látszott az erőlködés, egyszerűen csak két nő kapcsolatának lassú alakulását néztük.

Mintha a forgatókönyvíró nem bízott volna eléggé a színészekben, neki nem volt elég egy szerelmi történet, aminek várhatóan kisebb tragédia a vége, a film végére mindenáron be akarja vonni a külső tényezőket. Ami szerencsére nem jelenti azt, hogy rosszul fejeződik be a film, a magam részéről mindig ilyen lezárásról álmodtam: éppen annyira nyitott, amennyire kell, éppen annyira reményteli, amennyire kell. Éppen annyira jó film a Carol, hogy szeretni lehet.

Forgalmazó: Vertigo Média

/A Carol a Magyar Film Adatbázison/

CÍMKÉK: