Tranzitidő – Almási Réka filmje
A mezsgye nem az élet és a halál között húzódik, sokkal inkább a szépség és a bűn, a szeretet és a szerelem, a vágy és végzet határai körül.
Trill Zsolt, Kerekes Vica
Majdnem öt év után állt újra felvevőgép mögé Almási Réka, aki a Team Building című pályakezdő játékfilmjével már feltűnést keltett 2011-ben a mozikban. Akkor csoportdinamikai kérdéseket feszegetett, jelentős számú színészcsapatot mozgatott a hazai újkapitalizmus edzőtáboráról forgatott művében.
A Tranzitidő kamaradráma, Szabó Illés forgatókönyve nyomán készült a 2015-ös esztendőben. Mindössze négy színész játszik az egyórás tévéfilmben, melyet Gibárti Viktor kamerája rögzített, egyetlen helyszínen, egy erdei faházban. A házikó egy önmagát agyonhajszoló, nős vállalkozó szerelmi légyottjainak helyszíne. Ám – amint az sejthető – nem a hitvesét fuvarozza a csendes fészekbe, hanem a kedvesét. Trill Zsolt formázza a férfi főszerepet, akit már nem kell bemutatni a közönségnek, mert színészete jócskán beérett, egy ideje ott a helye a hazai színjátékos gárda élvonalában. A szerelmesét játszó Kerekes Vica azonban korántsem ilyen egyértelmű eset. Ő tulajdonképp a magyar filmgyártás hosszú szünetének egyik vesztese. A néhány szűk esztendő, mikor a gyártási struktúraváltás miatt nálunk lényegében szünetelt a filmkészítés, megtörte hazai karrierjét. Pedig kapott ő filmszemle-díjat legjobb magyar színésznőként a fura című Ki/Be Tawaret főszerepéért. Soknyelvű tehetségként máshol kereste a sikert, elment cseh és szlovák filmekbe játszani – no és persze férfiszíveket hódítani a mozivászonról. Mert Kerekes Vicában megvan minden adottság, amitől sztár lehet valakiből.
Két jó színésztől azonban még nem lenne annyira érdekes Almási Réka képernyőre álmodott sztorija. Jancsi szereti Juliskát – ebből még nem alakul ki fordulatos történet. Juliska szereti Jancsit, de azért közben átveri – ebből már lehet érdekfeszítő mozgóképet forgatni. A Tranzitidő főszereplője a szerelmi légyott után infarktust kap, és halálközeli állapotba kerül. A film középső harmadában azt látjuk a képernyőn, hogy az élet és a halál mezsgyéjén járva, hogyan néz szembe önmagával. Akad egy segítője is, Dér Zsolt játssza talpig hófehérben, aki akárha egy Tarkovszkij-filmből sétált volna át a Moszfilm stúdiójából a Pilisi Parkerdőgazdaság területén álló minden kényelemmel felszerelt téliesített nyaralóba. Egész jól elvolnánk ebben a lelkiismeret-vizsgáló szituációban, hiszen mindünknek akadnak görbe útjai. Az vessen követ a figurákra, aki bibliai tisztaságú lélek.
Kerekes Vica
Ám a film utolsó negyedében fordul a kocka. Nem szeretnék senkit megfosztani a meglepetés örömétől, aki az ismétlések során megnézi majd a Tranzitidőt, ezért most csak annyit árulhatok el, hogy senki és semmi nem az, akinek/aminek látszik. A sztori végén megjelenő feleség (Major Melinda) felborítja minden addigi tudásunkat. Kiderül, hogy a halott mégsem halott, a szenvedélyes szeretőnek bizony van egy másik arca, a segítő pedig az élet-halál mezsgyéjén leledző hősünkkel egészen mást művel, minthogy a halhatatlan lelkét mentse át a jövőnek.
A szeretőnek van egy másik arca
Remélem, eléggé homályosan fogalmaztam, hogy ne vegyem el senki kedvét Almási Réka tévéfilmjének megnézésétől. A végig fordulatos história többet mond egy megcsalási szexesetnél és egy csalási bűnesetnél. Aki Trill Zsolt játékát figyeli, azt a kiváló színész beavatja a középkoruk küszöbén álló férfiak nagy dilemmájába: érdemes-e vagyis inkább lehet-e egyetlen asszony mellett lehorgonyozni, és a szemfedőig, a ravatalozóig mellette kitartani, vagy… Vagy összejönni egy olyan nővel, akit Kerekes Vica varázsol a képernyőre, s akinek esetleg Odüsszeusz tudna ellenállni, de ő is csak azért, mert matrózaival előzőleg a hajóárbochoz kötöztette magát. Ez a színésznő már mindent tud a csábítás lélektanából, s még korántsem játszott el minden számára való nagy szerepet.
Mindent tud a csábítás lélektanáról
Az a filmben többször emlegetett mezsgye ez egyszer nem az élet és a halál között húzódik. Sokkal inkább a szépség és a bűn, a szeretet és a szerelem, a vágy és végzet határai körül. Egyszer az életében mindenki eljut erre a pontra – nem egy ilyen problémafeszegető filmben, hanem a valóságban. Vagy ha mégsem, az utolsó pillanataiban felteheti magának a kérdést: akkor miért is élt tulajdonképpen?
2016. december 11.
