Másság és migráció

|

SZEMREVALÓ / Új filmek Ausztriából, Svájcból és Németországból

A Svájci Nagykövetség, az Osztrák Kulturális Fórum és a Goethe Intézet közös filmfesztiválja, a SZEMREVALÓ immár negyedik alkalommal adott ízelítőt a német nyelvterület filmkultúrájából 2015 őszén.  A fesztiválon megemlékeztek R. W. Fassbinderről, az európai és a német filmművészet egyik legnagyobb egyéniségéről, aki idén lenne 70 éves.

Victoria (c) Senator Film Verleih (2) (2000x992)

Victoria © Senator Film Verleih

A kéthetes filmfesztivál nyitófilmje az a Victoria volt, amelyről már a Berlini Filmfesztivált követően is sok izgalmas hír, tudósítás érkezett. A film technikai bravúrja, hogy vágás nélkül, tulajdonképpen egy snittben vették fel. Ha belegondolunk, hogy a történet nem egy lakáson (Hitchcock: A kötél) vagy egy épületen belül (Sokurov: Orosz bárka) játszódik, hanem több belső és külső helyszínen, akkor érzékelhetjük, hogy mennyire magasra tette a lécet Sebastian Schipper, a film rendezője. Bár ezen a ponton azt is érdemes megjegyezni, hogy míg a Victoriát azért is dicsérték, hogy nem tartalmaz rejtett vágásokat sem, és „elmarasztalták” kísérletező nagy elődjeit emiatt, ebben az esetben fontos befolyásoló tényező, hogy például Hitchcock nem is tudta volna másképpen megoldani A kötél felvételeit. Tudniillik a 35 mm-es filmszalag esetében a maximális terjedelmet a kamerába feltehető egy tekercs kb. 25 perces időtartama jelentette. Így Hitchcocknak, ha tényleg vágás nélkül akarta megoldani a filmet, a tekercsváltásnál trükköt kellett alkalmaznia. Ezeknél a pontoknál a kamera ráközelített például egy szereplő hátára, és a következő tekercs innen indult. Ezzel a rendező elérte, hogy a tekercsváltás a néző számára nem volt érezhető. A filmszalag és a digitális technika természetesen más lehetőségeket adnak a rendezőknek, operatőröknek.

Mindezektől függetlenül Sturla Brandth Grøvlen operatőri munkája megért egy Ezüst Medvét a Berlinálén, míg a Német Filmdíjon szinte az összes fontos kategóriában tarolt a film. A történet teljesen hétköznapi helyzetből indul. Victoria, egy spanyol lány, aki Berlinben egy kávézóban dolgozik, egyik éjjel egy szórakozóhelyről hazaindulva ismerkedik meg egy négy fiúból álló berlini társasággal. Az éjszaka és a hajnal határán lezajló cselekmény a hétköznapitól a nem mindennapiig terjed, és szinte megállíthatatlanul gördül előre úgy, hogy a szereplőknek szinte már nincs is beleszólásuk. Így jutunk el az ártatlan mókázástól, ismerkedéstől a bankrablásig és a visszafordíthatatlan következményekig. Bár a migráció nem elsődleges témája a Victoriának, mégis óhatatlanul felmerül bennünk, hogy tulajdonképpen az összes szereplő valamilyen formában migráns. Victoria spanyol, mégis Berlinben dolgozik. Hogy miért, az is kiderül a film közepén, s bár ő Európából Európába „menekült”, valójában migráns ő is. A négy „berlini” fiú éppen csak annyira berlini, hogy nem hónapokkal ezelőtt érkeztek a városba, hanem évekkel korábban, talán még gyerekként.

A film előképei között a kritikusok már meglátták Godard Kifulladásigját de Tykwer A lé meg a Loláját is, ami akár szándékos, akár véletlen, nem változtat azon, hogy a hibái ellenére a Victoria sajátosan mai hangon és stílusban tud egy olyan formai kísérletet bemutatni, ami nem önmagáért való. A filmben megtörténő cselekménymorzsákat már mind láttuk külön-külön máshol, mégsem válik unalmassá vagy közhelyessé a film. A Sonne szerepében látható Frederic Lau pedig többször is a legjobb Fassbinder-filmek karaktereire emlékeztetett. A Victoriát a Vertigo Média forgalmazásában október 8-tól már láthatjuk a hazai mozikban.

Új világ (c) Famafilm AG (2000x1056)

Új világ © Famafilm AG

Ha pedig migrációt emlegettünk, akkor érdemes itt szólni a fesztivál Migráció című „szekciójáról” amelyben két különleges film kapott helyet. Az Ifjak és erősek (Wir sind jung. Wir sind stark) című német film a „Tűz éjszakája” megrázó eseményét dolgozza fel három nézőpontból. 1992-ben, Rostockban munkanélküli fiatalok egy csoportja háromezer tapsoló „néző” jelenlétében felgyújtotta a több mint 120 vietnámi menekültnek szállást adó „Napraforgó-ház“-at. A film bátor korképet fest egy elveszett nemzedékről és a társadalom erkölcsi kudarcáról. A vetítés után a közönség a film egyik forgatókönyvírójával, Martin Behnkével találkozhatott. Míg az Új világ (Neuland) című dokumentumfilm egy bázeli integrációs osztállyal és tanárával, Zingg tanár úrral ismerkedhetünk meg. Az osztály diákjai a világ minden tájáról, a jobb jövőről szőtt álmokkal jöttek Svájcba, és most minden bizodalmukat tanárukba vetik. A fiatalok két évig ismerkednek a svájci nyelvvel és kultúrával. A tanár úrnak ezalatt mindvégig egyetlen cél lebeg a szeme előtt: hozzásegíteni a sorscsapásoktól traumatizált gyerekeket ahhoz, hogy a társadalom hasznos tagjai lehessenek. A közönség a film rendezőjével, Anna Thommennel találkozhatott a vetítés után. Sajnos ezeknek a filmeknek nincs (még?) magyar forgalmazójuk, ahogy a Victorián kívül a többi bemutatott darabnak sem.

Baal (c) Volker Schloendorff (2) (2000x1333)

Rainer Werner Fassbinder és Hanna Schygulla a Baal című Volker Schlöndorff-filmben

Az idei Szemrevaló különlegessége volt, hogy megemlékezett Rainer Werner Fassbinderről, aki nem csak a német, de az európai filmművészetnek is az egyik legérdekesebb alakja volt, s akinek nem csak izgalmas felfedeznivalókat rejtenek filmjei, de ma is éppen annyira aktuálisak, mint a készítésük idején. A fesztivál Fassbinder három 1974-75-ben készült játékfilmjét mutatta be, továbbá két dokumentumfilmet. Viola Shafik 2011-es dokuja A félelem megeszi a lelket című Fassbinder-film főszereplőjét próbálja meg bemutatni, aki a hetvenes évek elején Fassbinder élettársa is volt. A portré felvázolása során sokat megtudhatunk Fassbinder életéről és környezetéről, valamint az eszmény és valóság közötti szakadékról is. Christian Braad Thomsen Fassbinder-portréja pedig olyan interjúkat tesz hozzáférhetővé a nézők számára, amik eddig sosem voltak láthatóak. Thomsen személyes barátja volt Fassbindernek, s az évek során számos interjút készített vele a ’70-es évektől kezdve Fassbinder 1982-es haláláig.

Baal RWF és Hanna Schygulla (c) Volker Schlöndorff (2) (2000x1139)

Rainer Werner Fassbinder és Hanna Schygulla Volker Schlöndorff Baal című filmjében

A Fassbinder-szekció filmjei között egy igazi csemegét is találhattak a fesztivál-látogatók, ez pedig az 1969-es Baal című film volt, amit Brecht azonos című darabjából vitt filmre Volker Schlöndorff. Mivel a Brecht-örökösök elégedetlenek voltak a feldolgozással, sokáig nem adtak engedélyt arra, hogy a film bemutatásra kerüljön. Így nagyobb közönség előtt először az idei Berlinálén volt látható a felújított filmszalag. Az alkotás 1969-be helyezi át Brecht 1918-ban írt első darabját, melyben Fassbindert kettős szerepben láthatjuk. Egyrészt ő alakítja Baalt, az anarchista költőt, másrészt saját magát is. A Fassbinder-megemlékezéshez kapcsolódóan a Művész mozi előterében Fassbinder filmplakátokból és a kortárs film rendezőinek Fassbinder-kommentárjaiból álló kiállítás várta a filmrajongókat.

A német film egykori fenegyereke mellett a mai német film megosztó alakjával is találkozhattunk, szintén egy dokumentumfilm tárgyaként. A Constantin Wulff által készített portréfilmben először láthatjuk a sokak által vitatott munkásságú osztrák rendezőt, Ulrich Seidlt. Közelről szemlélhetjük Seidl módszerét, ahogy A pincében című legújabb filmjét forgatja. A portré során kirajzolódik egy nem mindennapi rendezői egyéniség, aki a valóság víziószerű képtelenségeit elegyíti saját vízióinak valóságával.

A Szemrevaló Filmfesztivál legnagyobb erénye, hogy annyira különböző módon érdekes és figyelemfelkeltő filmeket hozott el Budapestre, hogy még a legedzettebb fesztiválfogyasztók számára is komoly dilemmát okozhatott, hogy kiválasszák azokat a darabokat, amiket megnéznek a kínálatból. Mindenképpen hiánypótló, hogy egy Európában meghatározó kultúra legújabb alkotásait láthattuk két héten keresztül Budapesten. Olyan alkotásokat, amik egyébként sajnos nem jutnak el hozzánk. A fesztivál elmúltával pedig kénytelenek vagyunk más források után nézni, hogy talán bepótoljuk az itt kihagyott vetítéseket. Reméljük, jövőre ismét találkozunk!

SZEMREVALÓ Filmfesztivál, Budapest, 2015. szeptember 24. – október 3. Rendező: Svájci Nagykövetség, Osztrák Kulturális Fórum, Goethe Intézet

CÍMKÉK: