A lány a vonaton
A domináns, öltönyös hímekről és az egészségtelen kapcsolatba gabalyodó és abban magukat boldognak képzelő asszonyokról, akik a dúvadban a szőke herceget látják, eszünkbe juthat A szürke ötven árnyalata.
A nagy sikerű bestsellerekre gyorsan ráharap a filmipar
A nagy sikerű bestsellerekre gyorsan ráharap a filmipar, így volt ez Paula Hawkins A lány a vonaton című regényével is. A film, bár remek színészekkel és hatásos csavarokkal van tele, izgalmas pillanatokat tud okozni, olykor azonban egészen fájóan sekélyes és szürke. Hawkins sem találta fel a spanyolviaszt, igazából már jól bevált receptekkel dolgozik, történetének filmes változata tulajdonképpen nem elmarad a regénytől, hanem csak nem tud megszabadulni azoktól a sallangoktól, melyeket könnyen levetkezhetne. A film hibái ellenére ugyanúgy könnyen lehet közönségkedvenc, mint maga a kötet.
A regény sztorija három másik nagy sikerű történetre emlékeztethet, melyekből szintén születtek filmfeldolgozások. Az első asszociáció Agatha Christie Gyilkosság az Orient expresszen remekműve: könnyen lehet, hogy innen kölcsönözték a gondolatot, mely szerint egy nem túl szavahihető asszony a vonatból kitekintve, valami szörnyűség szemtanúja lesz, de senki nem akar hitelt adni annak, amit látott. A krimifaló idős nőből itt egy alkoholizmusa miatt emlékezetkiesésben szenvedő negyvenes lesz. A másik S. J. Watson Amnéziája, ahol egy asszony emlékezetkiesésével durván visszaélnek: az illető a történtek elferdítésével és elhallgatásával úgy manipulálja a nőt, ahogy akarja, ezzel pedig teljesen aláássa önbecsülését és elferdíti önképét. A harmadik történet Gillian Flynn Holtodiglanja, ahol eltűnik egy szép szőke háziasszony egy kisvárosból. Ott az utolsó pillanatig eldöntetlen marad, hogy ki is a történetben a bűnös és ki az áldozat.
Haley Bennett
A lány a vonaton főhősnője az alkoholista, elvált Rachel, aki barátnőjénél lakik, munkanélküli és arra költi a tartásdíját, hogy nap, mint nap bepiálva oda-vissza megtegyen egy vonatutat. Állítólag az alkohol különösen agresszívvá teszi, de ő erre ugye nem emlékszik. Minden egyes nap látja egykori lakhelyét: azt a családi házat, ahol volt férje és annak jelenlegi felesége két gyermekükkel együtt látszólag idilli életet él. Rachel számára azonban sokkal izgalmasabb egy ismeretlen lány élete, aki onnan nem messze lakik. Tom és Anna kukkolása mögött az áll, hogy képtelen elengedni a múltat, az ismeretlen megfigyelésében pedig, hogy arra a szenvedélyre és szeretetre vágyik, amit – szerinte – az a nő él meg a férje mellett. Történeteket talál ki és a helyébe képzeli magát: a megszállottjává válik. Egy nap azonban a vonatból kitekintve egy idegen férfival látja csókolózni. Rachel ugyan sok mindenben téved, ez az élmény azonban nem várt módon keveri őt bele egy gyilkosságba, és magának az ügynek a felgöngyölítésébe is. Az ismeretlen lány ugyanis eltűnik, és az is kiderül róla, hogy ő volt exférjénél egykor a bébiszitter. Megan pont akkor tűnik el, mikor Rachel a szokásosnál is jobban elázva leszáll a vonatról épp azért, hogy jól a fejére olvassa ostoba hűtlenségét. Azonban attól a perctől, hogy épp megpillantja, egészen másnak reggelig megint minden kiesik.
Akárcsak a Holtodiglanban, itt is mindenki gyanús: titkok lappanganak a múltban, érzékelhetően mindenki álarcot visel, és egyre aggasztóbb dolgok derülnek ki a fontosabb szereplők természetéről, hajlamairól, kapcsolatairól. Az egykori, régi rejtélyek legalább annyira ijesztőek, mint az, amikor belelátunk a mindennapokba is: van, ami túl tökéletes, van, ami túl sötét. És ez már alapvetően gyanús kell, hogy legyen. Elég hatásosak a fordulatok, az utolsó csavar azonban nem hoz a Holtodiglanhoz hasonló katarzist. A zárás bántóan banális, a megoldás ugyanúgy keserű szájízt hagy maga után, mint a feleslegesen fröcsögő vér és a brutális képsorok: ezek mind csak tompítják a hatást. A lány a vonaton hoz izgalmas pillanatokat, de mind fordulataiban, mind a színészi játékokban, mind pedig a képi világában alulmarad elődjéhez képest.
A lány a vonaton alulmarad elődjéhez képest
A domináns, erőszakos, öltönyös hímekről és az egészségtelen kapcsolatba gabalyodó és abban magukat boldognak képzelő asszonyokról, akik a dúvadban a szőke herceget látják, eszünkbe juthat még egy „ráadás” adaptáció is: E. L. James égetni való A szürke ötven árnyalata. Hawkins hála istennek azonban brutális módon szembesíti három főhősnőjét azzal, hogy mennyire el vannak tévelyedve, túlélői pedig nem keresik fel újra megkínzóikat, nem gabalyodnak bele lehetetlen kapcsolatokba, és magányosan, kissé fakón, kissé szürkén, de önmagukat keresve és önmagukban bízni kezdve folytatják tovább.
A lány a vonaton a Magyar Film Adatbázison
