Lajkó – Cigány az űrben
Szerencsétlenkedő szovjetek és magyarok, egymást szenvedélyesen csókoló katonák, űrbe vágyó cigány permetezőpilóta és véreső – ilyen és még számos hasonló meghökkentő, szürreális elemet hordoz a Lengyel Balázs rendezte Lajkó – Cigány az űrben című film, mely ugyan egyszer nézhető szórakoztató alkotás, de újszerű képi fogalmazása, egyedi hangvétele, a kommunizmus hibáit pellengérre állító groteszk humora, valamint Keresztes Tamás bravúros színészi alakítása miatt erőteljes nyomot hagy a néző emlékezetében.
A magyar filmgyártásnak bizony több évtizedes adóssága van: ritkán kerülnek ki szatírák magyar alkotók kezei közül. Lengyel Balázs elsőfilmesként tett kísérletet arra, hogy pótolja e hiányt – kellően bátor ahhoz, hogy történelmünk olyan borzasztó időszakát, mint amilyen az ötvenes évek is voltak szatirikusan, sci-fi elemekkel fűszerezve, meseszerű dramaturgiával, kissé kifordítva mutassa be. A Lajkó – Cigány az űrben groteszk humora tökéletesen karikírozza a kommunista rendszer kifogásolható elemeit és abnormális eszméit, ráadásul a rendező remekül balanszíroz a komikus és a tragikus elemek között. A filmet a Magyar Nemzeti Filmalap közel 314 millió forinttal támogatta, producere Pusztai Ferenc, akinek a nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint A nyomozó, az Utóélet vagy a Szabadesés, az operatőr Réder György, a látványtervező Valcz Gábor. A rendezőt az HBO-n sugárzott Aranyélet 2 vezető írójaként jegyzik, dolgozott a Kojot című film forgatókönyvén is, és kisfilmje, A répa a 2016-os Friss Hús fesztiválon debütált.
Gyabronka József, Keresztes Tamás
A Lajkó – Cigány az űrben 1957-ben játszódik, amikor is a Szovjetunió a saját űrprogramjában a baráti országok közül Magyarországnak is esélyt ad, hogy történelmet írhasson és delegálhassa első űrhajósát, Serbán Lajost, becenevén Lajkót, a cigány permetezőpilótát ebbe a programba. Lajkó óriási lehetőségnek tartja ezt, hiszen gyerekkora óta a csillagok közé vágyik, s mivel édesanyja (Papadimitriu Athina) egy sajnálatos baleset következtében az égbe költözött, feltett szándéka eljutni hozzá az űrbe. Szamarát, Ignácot hátrahagyva belevág a bajkonuri kozmonauta-tréningbe, melyet Leonyid Brezsnyev, a szovjet pártfőtitkár vezet. Lajkóval három, kilövésre esélyes kolléga verseng: a náci öntudattal megáldott Helga Mengele (Anna Böger), az eltökélten meditáló mongol versenyző, Timuzsin és az észt Ilmar. Mindannyiuknak át kell esniük az erőt és jellemet próbáló teszteken, le kell küzdeniük többek között víziszonyukat, klausztrofóbiájukat. A történetet Lajkó „mentora”, Karmazsin Jenő (Gyabronka József) narrálja végig, aki őszintén hisz abban, hogy az űrprojekt nem csupán pártfogoltja javát szolgálhatja, hanem a magyar nemzet felemelkedését is jelentheti.
Aki látta a Jurányi Inkubátorházban az Egy őrült naplóját, az pontosan tudja, hogy Keresztes Tamásra gyakorlatilag bármilyen szélsőséges-deviáns karaktert rá lehet bízni. Nem véletlen tehát, hogy az alkotók egy hónappal halasztották el miatta a forgatást, és várták meg, hogy befejezze színházi munkáit. Lajkója egy kedves, naiv figura, egy kicsit Forest Gump-os, egy kicsit fakír. Alázattal tűri a rajta végzett kísérleteket, fát lehet hasogatni a hátán, pedig fájdalmasan abszurd helyzetekbe csöppen. Keresztes remekül hozza az introvertált, traumatizált figurát, redukált gesztikulációval dolgozik, játékának nagyszerűsége a „passzivitásban” rejlik. Faarccal, érzelemmentesen tűri, amikor például pirogot és tortát kell turmixolva elfogyasztania az oroszokkal közös vacsorán, vagy amikor víz alá nyomja a magyar hatóság egyik embere.
A Helgát, a díjbirkózó alkatú náci német sportolónőt alakító Anna Böger telitalálat, akárcsak az ellentmondást nem tűrő Brezsnyevet megformáló Bohdan Beniuk. Figyelemre méltó még a Lajkó apját játszó Pálffy Tibor alakítása is, akinek vulgáris megnyilvánulásai erős kontrasztban állnak az önmagukat halálosan komolyan vevő, kimért elvtársak viselkedésével. Hozzá hasonlóan Karmazsin Jenő (Gyabronka József) is esendő figura, gyengesége ellenére nagyon szerethető karakter. Optimista, csupaszív TSZ-elnök (a Kunmadarasi Vörösiszap Termelőszövetkezet elnöke), aki óriási lehetőségnek fogja fel, hogy fogadott fiát, a falubeli Lajkót végigkísérheti a kozmosz felé vezető úton.
A történetet megszakítják néha a fekete-fehér kísérletek, melyben kutyákat képeznek ki űrutazásra. Számos retró díszletet és öltözéket láthat a néző – a vörös csillagtól kezdve a sarló-kalapácsos lobogókon át a pottyantós wc-ig és az űrhajós szkafanderig van itt minden. Az orosz és német karaktereket anyanyelvükön játsszák a színészek, a címszereplők mellett Trokán Anna, Trokán Nóra, Máté Gábor, Rajkai Zoltán, Trill Zsolt, Lukáts Andor és Szirtes Ági is feltűnik. Mint azt a film producerével való beszélgetés alkalmával megtudtam, Bajkonurt az alkotók Magyarországon teremtették meg – forgattak többek között a Csepel-szigeten egy volt orosz laktanyában és a Vértesi Erőműnél is.
Hiába tehát a megtévesztő cím, a hazai mozikban március 29-től látható film nem Lajkó Félix világhírű hegedűvirtuóz életét dolgozza fel, és a cigánykérdésre sem reflektál. A szórakoztató réteg alatt ott lapul a komoly üzenet, miszerint embertársainkat soha ne a rájuk aggatott címkék, hanem teljesítményük és tulajdonságaik alapján igyekezzünk megítélni. Lengyel Balázs kétségkívül új színnel gazdagította a hazai filmpalettát, alkotása helyzetkomikumban gazdag, nem várt fordulatokban bővelkedő abszurd történelmi kor-és kórkép, mely a fiatalabbakat és az idősebbeket is képes megszólítani. Sőt, még az is bátran beülhet megnézni, aki nincs képben a karikírozott korszakkal, hiszen az alkotás olyan örök érvényű témákat feszeget, mint például a csalódás, az álmok, az árulás, a határok feszegetése vagy a szerelem.
A Lajkó – Cigány az űrben a Magyar Film Adatbázison
