Lady Bird
Lady Bird szárnyain kicsit mindenki visszarepülhet a felnőttkor küszöbe elé, amikor szereleméhes, szabadságra vágyó, meg nem értett, az egész világot gyűlölő kamaszok voltunk.
Első szerelem. Első csók. Első szex. Első csalódások. Tizennyolcadik szülinap. Felnőtt újság. Cigi. Pia. Kaparós sorsjegy. Mintha egy kamaszlány őszinte, néha kicsit hisztis naplóját olvasnánk egy felnőtt nő gondos lektorálásában. Fragmentált, szeszélyes, profán, meghatóan őszinte, de mégis lényegre törő, céltudatos és kerek. Greta Gerwig így bizonyította be, hogy nemcsak a kamera előtt állja meg a helyét.
A színésznő első önálló forgatókönyve önéletrajzi ihletésű. Greta maga is a kaliforniai Sacramentóban nőtt fel, az ő édesanyja is kórházi nővérként dolgozott, ő is katolikus gimnáziumba járt, színésznő szeretett volna lenni, és legalább annyira várta az első igaz szerelmet, mint a Lady Bird címszereplője. De nem szabad egyenlőségjelet tenni Greta Gerwig és Christine ‘Lady Bird’ McPherson közé, mert a rendező olyannyira átélhetően fogalmazza meg hősnője problémáit, hogy bárki felismerheti magát a karakterben. Igaz, Gretát eddig csak a kamera másik oldalán láthattuk, most hiába az önéletrajzi ihletés, a produkció színészi sikerét egy másik feltörekvő, szemtelenül tehetséges és fiatal, a huszonhárom éves korában a harmadik Oscar-jelölést bezsebelő színésznőnek, Saoirse Ronannak köszönhetjük. Ronan két éve a Brooklynban nyújtott alakításával került Oscar-közelbe, és már akkor egyértelmű volt, hogy ha szenvedő, érzékeny fiatal lányt kell játszani, akkor ő a legjobb választás.
A Lady Bird divatos coming-of-age film
A Lady Bird divatos coming-of-age film, ami egy nagyon huszonegyedik századi, nagyon amerikai, nagyon tini lányról szól. A tinédzserek őrületesen nagy problémái mellett, mint például, hogy mikor van az első szex ideje, vagy hogy mit vegyünk fel a végzős bálra dilemmán túl megmutatja azt is, hogy a szülők hogyan élik meg ezeket a problémás éveket.
A fő- és egyben címszereplő a középiskolás lány Christine (Saoirse Ronan), aki Lady Birdnek kereszteli magát. Egy félmilliós kaliforniai városban, Sacramentóban él, de a keleti parti, mindig pezsgő New Yorkba vágyik. Édesanya Marion (Laurie Metcalf) katolikus iskolába járatja és szűkös anyagi helyzetük miatt azt szeretné, ha egy helyi, állami főiskola agrárszakán folytatná tanulmányait. De Christine a legdrágább, otthonától a legtávolabb eső bölcsészkarról fantáziál. Az álmodozó, saját feje után menő lázadó kamaszlány és pusztán a szülői féltésből fakadóan szigorú édesanya hullámzó kapcsolata talán minden nőben déjà vu érzést kelt. Kettejük viharos anya-lánya viszonya áll a történet középpontjában. Marion a család összetartásán és eltartásán fáradozik, miután férje, Larry (Tracy Letts) elveszítette állását, Christine pedig önmagát keresve egyensúlyoz a gyermek- és a felnőttkor egyre vékonyabb határán.
Bármilyen furán is hangzik, de Christine ‘Lady Bird’ McPherson legvonzóbb tulajdonsága az, hogy teljesen átlagos. Nem derül ki róla, hogy istenadta színészi tehetség, matekból kifejezetten gyenge eredményeket produkál. Gerwig kevéssé extravagáns, de biztos kézzel megírt forgatókönyve alapján hősnője csak annyira különleges, amennyire minden átlagos kamasz. De éppen ettől a puritánságtól és mérhetetlen őszinteségtől lesz tökéletesen átélhető a történet. Az elgondolkodtató és szívszorító, olykor könnyfakasztó jelenetek, melyekben saját gimnáziumi élményeink is visszaköszönnek, szellemes, vicces, néha kínos papírba vannak csomagolva. Nem szépít és nem is túloz. Mindent a maga pontos valóságában mutat be.
A film mellékszereplői is kardinális szerepet kapnak a történetben. A már említett Tracy Letts a joviális, depressziós apuka, aki erején felül mindent megtesz egyetlen lánya boldogságáért. Lucas Hedges Danny O’Neillt a szexualitásával küzdő kamaszt, Lady Bird első szerelmét, majd legjobb meleg barátját alakítja. Végül, de nem utolsósorban a Szólíts a neveden óta a személyes új kedvencem, Timothée Chalamet is hozza a kötelezőt, most Kyle Scheiblem, egy igazi rosszfiú szerepében. Kyle nem feltétlenül úgy veszi el Christine szüzességét, ahogy azt a lány megálmodta, de Chalametre még így sem tudok haragudni.
A Lady Bird azért sem mindennapi alkotás, mert annak a színésznőnek a tollából származik, aki soha nem volt csak színésznő. Gerwig meghatározó alkotója volt a kétezres évek közepén megjelenő mumblecore-hullámnak, majd Noah Baumbach filmjeiben egyre fontosabb feladatokat kapott, hiszen együtt írták a Frances Hát is, aminek talán a legnagyobb sikerét köszönheti. Hiszen ennek hatására lett az indie-sztár, aki teljes nyugalommal és őszinteséggel meri kommunikálni, tökéletlenségét.
Ma, a #metoo-kampány éveiben, mikor Hollywood szeretné felemelni az erős és független nőket, Gerwig és alkotása egy ideális Oscar-jelölt volt. Ráadásul mindkét színésznő (Saoirse Ronan, Laurie Metcalf) mesterien alakítja a ráírt szerepet, tehát nem meglepő az sem, hogy az öt Oscar-díj jelölésből kettő a női szereplőket illette.
A Lady Bird formailag teljesen konvencionális, többnyire kliséfigurákat és már több ízben vászonra vitt konfliktusokat dolgoz fel, mégis sokkal különlegesebb az eddigi felnőtté válás történeteknél. Greta nagyon intimen nyúl a témához, néha szavak nélkül beszél. Tökéletesen illusztrálja, hogy igenis lehet terjengős dialógusok helyett, apró nüanszokból, közhelymentes szituációkat teremteni.
Lady Bird szárnyain kicsit mindenki visszarepülhet a felnőttkor küszöbe elé, amikor szereleméhes, szabadságra vágyó, meg nem értett, az egész világot gyűlölő kamaszok voltunk.
A Lady Bird a Magyar Film Adatbázison
