Inhumans – Embertelenek

A történet kivitelezése a legkevésbé sem hibátlan, de a pozitív mérleg lehetősége nagyon is benne van a nyolcrészesre tervezett sorozatban.

Inhumans

Történetünk kezdetén az embertelenek, azaz a különleges képességgel rendelkező egyedek már rég elhagyták a Földet, és létrehozták a Holdon az emberi szemek elől elrejtett Attilan városát, melyben saját maguk által kialakított szabályaik és hagyományaik szerint élnek. Társadalmuk minden egyes tagja serdülőkorának bizonyos pontján egy, a királyi család által levezényelt modern technikát is bevető rítus során különös képességekhez juthat. Mindennek kulcsa egy titokzatos kristály: ami olykor nem is okoz változást, olykor pedig szerencsés és szerencsétlen elváltozásokhoz vagy képességekhez vezet. A birodalom szigorú őrei és vezetői a királyi család tagjai, Black Bolt (Anson Mount), a felesége Medúza (Serinda Swan), Black Bolt öccse, Maximus (Iwan Rheon), Medusa húga, Crystal (Isabelle Cornish), valamint Bolt unokatestvérei, Gorgon (Eme Ikwuakor) és Karnak (Ken Leung). (Rendező: Roel Reiné.)

A történet kivitelezése a legkevésbé sem hibátlan, de egyelőre úgy tűnik, hogy a pozitív mérleg lehetősége nagyon is benne van a nyolcrészesre tervezett sorozatban. Persze erősen kifogásolhatóak a klisészerű fordulatok, a nem feltétlenül igényesen megírt párbeszédjelenetek és a közepes színészi játék, de valljuk be, ritka kivételektől eltekintve a Marvel-filmek mindig is ezt a színvonalat hozták, és nem ezért szerettünk beléjük. Az érdekes és szórakoztató szereplők létrehozása és működtetése sokszor független a minőségi színészi játéktól, persze nyilván a hatásfoka egészen eltérő lehet. Gondolhatunk itt a Trónok Harcának gárdájából beszervezett Iwan Rheonra, akinek az alakítása és a karaktere egyaránt a legizgalmasabb.

A Marvel-filmek mindig is ezt a színvonalat hozták

A színész újra egy negatív hős bőrébe bújik, csakhogy amíg az első alkalommal a parttalan perverzióinak, szadizmusának tudhattuk be minden tettét, és épeszű néző egyetlen pillanatig sem volt képes azonosulni vele, itt a gaztettei már egészen más megvilágításba kerülnek: sajátos logika és ideológia nevében teszi meg lépéseit, valamint személyes sérelmei és érzelmei is irányítják. Egyértelművé lesz: Maximus amellett, hogy remek taktikai lépésnek tartja megnyerni Medúza pártfogását, egyben régóta vonzódik is bátyja feleségéhez, aki egykor különös képességeinek köszönhetően nemcsak önmagát, hanem öccsét is árvává tette. Maximusnak nincs különös képessége, mégis nagyon erős a közösségtudata, és képtelen elviselni, hogy bátyját látszólag hidegen hagyja népük sorsa. Maximus a kasztrendszer és a rejtőzködő életmód ellen van, egyszerre érzékenyebb és számítóbb a többi családtagjánál, ugyanakkor könnyedén él vissza azzal a felismeréssel, hogy világuk legalsóbb osztályainak a megnyerése vezetheti győzelemre. Magneto logikájával próbál először bátyjára észérvekkel hatni, amely szerint egyre több a bizonyítéka annak, hogy készülődik egy emberekkel vívandó háború, ahol vagy ők pusztítanak el minket, vagy mi őket. Katonai puccsa, s az általa elrendelt gyilkosságok mögött, úgy tűnik, több van puszta hatalomvágynál. Maximus sajátos küldetéstudatán keresztül mintegy eltorzított Mózesként tűnik fel önmaga előtt, aki arra hivatott, hogy kivezesse népét a holdbéli pusztaságból az emberek lakta Földre, egy olyan kánaáni környékre, ahol kevesebb a nélkülözés, mint náluk.

Ők pusztítanak el minket, vagy mi őket

A moziból elégedetlenül távozó nézők valószínűleg elvárták volna egy sorozat első két részétől, hogy a kétórás Marvel-filmekhez hasonlóan működjön. Valami pörgős, kerek egészet adó élményt megkövetelni azonban itt nem nagyon lehet, hiszen ez a történet egynegyede csak. De ha ismerjük a különbséget a sorozatok és a filmek működése, felépítése között, akkor reménykedve fogunk felállni a moziszékből. Mert akkor tudjuk, hogy az első részek a karakterek bemutatására, az ábrázolt világ kiépítésének megkezdésére, s az alapkonfliktus megteremtésére szolgálnak. A holdbéli világ azért tűnik kidolgozatlannak, mert azt fokozatosan építik ki a sorozat egészében, ahogy ehhez hasonlóan a múlt eseményei, a szereplők közötti viszonyok is maximum a teljes évadon keresztül kerekedhetnek ki. Minden ok-okozati, logikai sorba rendezhető részlet a legjobb esetben is csak a nyolcadik rész végére kerülhetne a helyére, ha az alkotók számára még időben egyértelmű lenne, hogy nem tervezhetnek további évadot, és aszerint alakíthatják a forgatókönyvet és a forgatást, hogy lezárják az eseményeket. De ismerve a Marvel Univerzum teremtőit és alkotóit, még ebben az esetben is biztos maradnak majd nyitott kérdések, amikre akár az ezt követő mozifilmek, akár magának az Inhumansnak a tervezett filmes adaptációja adhatják majd meg a választ.

Nem az Inhumans az új Daredevil

Az Inhumans első két része nem tehetett mást, mint hogy felkeltse az érdeklődést, a figyelmet a sorozatrajongók körében, és ez sikerülhet is neki. Mindez tehát egy jól sikerült kezdő felütésnek tűnik, amelyben benne van a lehetőség bármire, arra is, hogy az érdeklődők hosszú távra tervezzenek, voksoljanak a sorozat mellett.  Nem az Inhumans lesz az új Daredevil, amit – bevallom őszintén, noha azt is sejtem, nem vagyok ezzel egyedül –, személy szerint érdemesebbnek tartottam volna egy IMAX-vetítésre. Azonban úgy alakult, hogy a mozitörténelem során ebből a képregényből készült sorozatadaptáció került először fel a vászonra. Nem bízzuk el magunkat. De várjuk kíváncsian a folytatást.

Az Inhumans – Embertelenek a Magyar Film Adatbázison