Időcsavar

|

Hurok

A thriller szerelmeseinek és az időutazós filmek kedvelőinek kötelező ez az alkotás.

275354_1460887311.5969

Száraz Dénes, Martinovics Dorina

Nem is olyan rég még temettük a magyar filmkultúrát, azt hittük, hogy itt a vég, mostanában azonban úgy tűnik, hogy főnixként támad fel a magyar filmgyártás hamvaiból: egyre több olyan hazai alkotás jelenik meg a szélesvásznon, ami megdöbbentően magas színvonalúra sikeredik, vagy legalábbis nagyon korrekt minőséget hoz, és több, mint egy egyszer nézhető átlagos-felejtős játékfilm.

A krimik, thrillerek világa valahogy alapvetően idegen és veszélyes terepnek tűnt, ami az átlagosnál is rosszabbul állt a magyar alkotásoknak. De aztán jött a néhol ugyan klisés, de meglepően érdekes, szép látványvilágú, jó színészgárdával rendelkező Víkend, és a tévéfilmből a közönségsikernek köszönhetően önmagát mozifilmmé kinövő, kosztümös dráma, a meggyőző forgatókönyvvel és gyönyörű fényképezéssel elkészített Félvilág. Ezek az alkotások azonban mind eltörpülnek Madarász Isti játékfilmje, a Hurok mellett.

Történetünk elején a roppant agresszív, felelőtlen, alamuszi és önző Ádám (Száraz Dénes) tesz egy rokonszenves gesztust: odaadja fél bagettjét a metrón kolduló hajléktalannak. Innen sejthetjük, hogy valahol mélyen benne is lakozik valami jó, azonban eltart egy ideig, míg újra olyat tesz, hogy már nem nyílik ki tőle a bicska a zsebünkben. Amikor épp meglovasítaná főnöke (Anger Zsolt) illegális gyógyszerszállítmányát, amit neki kellene célba juttatnia, s lelépne barátnőjével, Annával (Martinovics Dorina) külföldre, az bejelenti, hogy terhes és azt szeretné, hogy a születendő gyermek érdekében hagyják a fenébe az egészet. Ádámnak viszont esze ágában sincs papás mamást játszani, vagy valami tisztességes meló után nézni, kiborul, rá akarja erőszakolni a megszeppent és összetört lányra az abortuszt. Végül „megenyhülve” elküldi rutinellenőrzésre a szülész-gyermekorvos apjához (Hegedűs D. Géza), hogy egyedül pattanhasson meg az áruval, és az kicsit sem érdekli, hogy kiszolgáltat ezzel minden hozzá közelállót főnöke revánsának. De akkor rádöbben, hogy a szerelmese zsebre tette a repjegyeket.

275354_1451392805.5073

Száraz Dénes, Martinovics Dorina

Ezen a ponton kavarodik össze az idő, s a főnök is idejekorán értesül hősünk merész, ám láthatóan nem túl átgondolt tervéről, melynek elkerülhetetlen tragikus következményei lesznek. Azonban az ezt következő időszakasz újra és újra megismétlődik, s ahogy alkalmanként mi is újabb nézőpontokból látunk rá a történetre, úgy Ádám nézőpontja-álláspontja, jelleme is folyamatos átalakuláson megy keresztül. Miközben igyekszik az eseményeket egy jobb végkifejlet felé terelni, nem csak arra kell figyelnie, hogy tudna módosítani a szerencsétlen körülményeken és hogy tudná lekapcsolni megvadult főnökét, hanem arra is, hogy megsokszorozódott önmaga számára se legyen szem előtt. Csakis ő van tisztában ezzel a különös ismétlődéssel, de fogalma sincs melyik új esély lesz egyben az utolsó, ahogy arról sem, hogy valójában kit kell megfékeznie, kit kell legyőznie.

A thriller szerelmeseinek és az időutazós filmek kedvelőinek kötelező ez az alkotás, amely ugyan nem hiba nélkül való, mégis rendkívüli darab. Itt most bizony valóban érdemes többször nekifutni a furmányosan csűrt-csavart időkezeléssel és szimpatikusan egyszerű történettel rendelkező filmnek. A néző nagyon jól fog szórakozni, de csak akkor, ha nem akarja mindenáron elsőre átlátni és megérteni az egészet: hagyni kell, hogy magával sodorjon minket az élmény, érdemes elveszni benne, s csak a második nekifutás alkalmával, nagyobb erőfeszítéssel koncentrálni a részletekre.

275354_1460887304.8279

Száraz Dénes, Hegedűs D. Géza

A látvány, a dominánsan fekete, szürke, acélkék és barna színek és a különös térhatású helyszínek keltette élmény harmóniában áll a komplikált időkezeléssel, fokozza annak szédítő hatását, és ez az, amiért valóban érdemes megnézni ezt a darabot a moziban is. A képsorok azok, amik magyaráznak, sejtetnek és összezavarnak: jól működik az egész és tényleg akkor is szórakoztató tud maradni, ha az ember elveszti a fonalat. Amikor pedig ismerős elemek, aha élmények és én meg mondtam pillanatok következnek, akkor is kellemesen merülünk bele a teremtett világba: hiszen pont jó helyen, pont  időben esnek meg ezek ott a vásznon és itt velünk.

Hál’ Istennek ez a film semmit nem akar szájba rágni, a szereplők keveset beszélnek, és amikor megszólalnak, szinte kivétel nélkül helyén van, amit mondanak, azt annyira, hogy összességében a magyar átlagfilmek és műsorok fényében az ember a film végén már csak ettől is elsírhatja magát gyönyörűségében. Hiszen nem volt szájtépés, nem volt tudálékoskodás, egyszer sem kellet a fejünket verni a falba, hogy valaki mért szólal meg valaki teljesen feleslegesen, és miért mond logikailag és tartalmilag oda nem illő, vagy épp túlságosan kimódolt dolgokat. A remek színészi játék mellé hiteles, természetes dialógusokat kapunk, mindenféle erőltetettségtől mentes, visszafogott humorral, egy-egy magvas gondolattal és némi helyén kezelt érzelmi töltettel megfűszerezve.

275354_1460887324.0886

Anger Zsolt

A Hurokban a tér és idő különös kifacsartságának, karneváli káoszának köszönhetően lenyűgöző atmoszféra keletkezik. A rendező-forgatókönyvíró egyedi és hozott elemekkel egyaránt dolgozik, melynek ironikus módon szintén sajátos fordított hatása lesz, hiszen amíg ismerős érzést teremt azzal, hogy az európai, amerikai magas színvonalú thrillerek és sci-fik világából építkezik, addig idegenségérzetet, kellemes feszültséget kelt olyan új, egyedi elemekkel, mely megerősíti a magyar filmgyártásba, s annak épp születő hazai jellegzetességeibe, jellegébe vetett éledező hitünket.

Forgalmazó: Fórum Hungary

A Hurok a Magyar Film Adatbázison

CÍMKÉK: