Higgyünk másban!

|

X-akták

Ha van egyáltalán bármiféle tanulsága az X-akták visszatérésének, akkor az, hogy semmi sem olyan, mint tizennégy évvel ezelőtt: az ufók eltűntek, Mulder és Scully megöregedett, és az új X-akták sajnos nem egy jó sorozat.

274128_1437125153.1459

Az ufók eltűntek, Mulder és Scully megöregedett

Nem mintha a régi annyira jó lett volna, talán megint csak arról van szó, hogy az idő mindent megszépít, most úgy emlékezünk a sorozatra, mint gyerekkorunk legkedvesebb emlékére. Hű, milyen jó is volt összeesküvés-elméleteket gyártani, hű, milyen jó volt Mulder ügynököt játszani! Hű, milyen jó volt, amikor internet híján senki nem tudta ellenőrizni, hogy amiről a tévében beszélnek, az valóság-e. Persze, hogy nem volt valóság, de hiába jött az internet, az elméletek itt maradtak, és ebből a szempontból tökéletesen érthető, miért tért vissza hat epizód erejéig az X-akták.

Mondjuk, van egy másik szempont is, amit nem érdemes reklámozni: a sorozatkészítés, mint megannyi más dolog, mindenekelőtt biznisz. Évadokon keresztül lehet húzni egy történetet, felcsigázni a nézőt, hogy legyen kíváncsi, mi lesz a következő részben. Az X-akták pedig tökéletes márka, vannak, akik még emlékeznek a cigarettázó férfira, a gumiemberre, és vannak, aki csak azt tudják, hogy volt a múltban egy sorozat, ahol mindenki ügynöknek szólította a másikat, és Mark Snow zenéje olyan hideglelős volt, hogy rögtön beleborzongott az ember. Ami utóbbit illeti, az ugyanolyan most is. Más úgysem nagyon maradt.

274128_1437125158.981

Ciki, hogy még mindig azt szajkózzák, van-e élet rajtunk kívül

Talán a kilencvenes években is ennyire gyenge volt, talán én láttam kevés epizódot anno az X-aktákból, nem tudom. Csak azt érzékelem, hogy most, 2016-ban ez egy rossz sorozat. Hogy mást ne mondjak: ciki. Ciki, hogy még mindig azt szajkózzák, van-e élet rajtunk kívül. Vagyis nem is ez ciki, hanem ahogyan teszik ezt. Üres, sehová nem tartó dialógusokkal, és persze, mindig akkor jön a reklám, amikor azt hinné a néző, hogy most fény derült valamire. Aztán véget ér a reklám, és kiderül, hogy továbbra sincs magyarázat. De ijesztgetés sincs, valahogy nem lehet beleborzongani az epizódokba, mindegyik után úgy fekszem le, hogy mosolygok egy jót. Ezt most komolyan gondolták?

Valószínűleg igen, legalábbis már az első epizód is pontosan olyan volt, mintha valami összeesküvéses műsorból ollózták volna ki a jeleneteket. Visszatért Mulder, visszatért Scully, és néhány perc sem telik el, máris az FBI-nál találják magukat, továbbra is abban a kicsi irodában. És tényleg van itt minden, csak rendszer nem igazán. Ufók által elrabolt lány, megváltoztatott DNS, és a tanulság, hogy válaszok továbbra sincsenek. De még annyira sem, mint a korábbi évadok esetében, amikor arra azért ügyeltek, hogy az irracionális történésekre legyen racionális magyarázat. Nem panaszkodnék, ha folyton kétségek között hagynának, elvégre egy jó sorozat ezt teszi, az évad végéig nem adja meg a teljes válaszokat. Csak éppen az új X-akták minden fordulata annyira kusza, hogy kénytelen vagyok arra gondolni, maga a forgatókönyvíró, Chris Carter sem tudta, hová akar kilyukadni. Így hát belerak az első epizódba mindent, ami korábbi évadok során előkerült, és az alapélmény elsősorban az, hogy kínosan zavaros részt néz az ember. De hát Chris Cartert aligha érdekli, amikor a fél világ megnézte a nyitányt.

274128_1437125165.3338

Nem lehetne, hogy végleg lezárjuk az aktákat?

Abban már nem vagyok ilyen biztos, hogy a fél világ követte a folytatást, és talán azok jártak jobban, akik köszönték szépen, lezárták az aktákat. Mert a következő négy epizódra mintha semmi értelmeset nem sikerült volna kitalálni, nagyjából az összes rész egyforma, egy-egy furcsa eset körül nyomoznak, és végül nincsenek válaszok. Se paranormálisak, se normálisak, csak nagyon kuszák. Van, hogy nem is értem, mi történt, pedig elvileg racionális a megoldás a harmadik részben is, ahol egy gyíkembert üldöznek, és hosszú perceket fecsérelnek arra, hogy bemutassák a mai ember problémáit egy abszurd figurán keresztül. A figura abszurdnak valóban abszurd, ám az epizód léte szinte teljesen érthetetlen, a negyvenöt perc tulajdonképpen arról szó, hogy nézzétek, kedves nézők, ilyenek vagytok. Lehet, hogy ilyenek vagyunk, de tényleg az X-aktáknak kell ezt bemutatnia?

Bár a negyedik epizóddal sem vagyok kisegítve, amely mintha azt lenne hivatott igazolni, hogy van ám dráma ebben a szériában. Csak az éppen gyermeteg és egyszerű – ezt már én teszem hozzá. Mégis az a legkülönösebb az évadban, hogy az ötödik epizód a legjobb, pedig nem sikerült rájönnöm, mi köze ennek az X-aktákhoz. Terroristák után való szaladgálás az egész, és közben még elég értelmes kérdések is felmerülnek a hitről.

Aztán jön a lezárás, az évad vége, és ha valaki nem lenne benne biztos, hogy nagy dolgok készülődnek, elég megnéznie az epizód címét: Az én harcom II. Majd a nagy dolgokból mégsem lesz semmi érdemleges, csak egy összeesküvés, amelynek nem érteni a motivációját. Nem mesélem tovább, nem akarom lelőni a poént, bár különösebb poén nem is igazán van. Nem mesélem tovább, inkább naivan megkérdezem: nem lehetne, hogy végleg lezárjuk az aktákat, és ne háborgassuk a földönkívülieket? A mostani tapasztalat azt mutatja, nem érdemes.

Az X-akták a Magyar Film Adatbázison

CÍMKÉK: