Foxtrott
A Foxtrott keretes szerkezetű, dinamikusan építkező, izgalmas filmdráma, némi humorral és abszurditással fűszerezve.
Az izraeli-német dráma egyik főszereplőjét, Sarah Adlert A cukrászban nyújtott alakítása után most újra aggódó anyukaként láthatjuk egy széthullani készülő családban.
Foxtrott, a cím, egy olyan páros táncnak a neve, melyben negyedeket lépve mindig ugyanarra a pontra érünk vissza, ahonnan indultunk. Talán maga a cselekmény is erre a tematikára épül. Hiszen a történet eleje és vége tulajdonképpen egy és ugyanaz. A két pont között bejárt ív a végkifejlet szempontjából nem számottevő.
A foxtrott-jelenséggel lehetséges, hogy sokkal többet akar üzenni a rendező, Samuel Moaz, mint egy család tragikus történetét, amelyben a cselekmény eleji félreértésből származó trauma végül létjogosultságot kap.
Az emberi élet kezdete és vége is talán ugyanabban a pontban, vagy ugyanazon a helyen van. Úgy, mint a foxtrott tánclépéseiben. Az áttáncolt éveket pedig úgy hagyjuk magunk mögött, mintha meg sem történtek volna, és néha csak egy rosszul kiszámolt háromnegyeden múlik, hogy a parketten maradunk-e.
A történet in medias res indul, néhány izraeli tiszttel egyetemben Michael (Lior Askenhazi) és Dafna (Sarah Adler) otthonába csöngetünk be. A házaspár fia, Jonathan (Yonathan Shiray) a hadsereg egyik katonája, akinek társai a fiú halálhírét jelentik be a szülőknek. A hír az anyát olyan sokkhatásként éri, hogy szűnni nem akaró sírógörcsei után napokra ájultan ágyban marad. Férje, Michael egyedül, teljes némaságban szeretne gyászolni. De a rájuk törő zaklatott rokonság, és az egyébként jóindulatú katonai parancsnok részvétnyilvánítása megtöri a nyugalmát. Dafna nyugtatókkal próbálja gyógyítani lelki sebeit, férjén viszont úrrá lesz a fájdalom dühe és bánatában tombolni kezd. Egyedül az erősen demens nagymama az, aki már azt sem tudja, ki az a Jonathan, ezért halálhíre sem okoz különösebb fájdalmat neki.
A könnyek és a fájdalom mellett, a történet másik szálán kiderül, hogy Jonathan életben van. A házaspár is hamar megkapja a jó hírt. Michael dühöngve követeli a hadsereg vezetőjétől, hogy hozzák haza a fiút, míg Dafna már a jó hír hallatán is erőre kap, majd egy részeg pillanatában bevallja, sosem szerette, sőt abortálni akarta túl fiatal korában megszülető gyermekét. Míg Jonathan húgát, Almát (Shira Haas) mindennél jobban szereti. Ez még csak az eleje azoknak a kissé szürreális eseményeknek, amikkel a film folytatódik.
Jonathan és társai azt a szinte teljesen veszélytelen határt őrzik, ahol a sorompót csak egy néha arra járó tevének kell fel- és leengedni. A lassú állat átengedésén kívül a fiatal katonák egyetlen szórakozása az, hogy esténként szállásukon konzervdobozok gurításával versenyeznek. Egy este viszont fiatalokkal teli autó érkezik a határhoz, csapatuk viccelődés gyanánt, de szemlátomást gúnyt űz az igazoltatásból. A kocsiból véletlenül kiguruló kólás flakon hangjára, azt gondolva, hogy az utasok fel akarják robbantani a határátkelőhelyet, Jonathan és társa gondolkodás nélkül golyót ereszt az autóban ülőkbe.
Másnap Jonathan parancsot kap, hogy haza kell mennie. A fiú nem érti, miért ért véget szolgálata, de engedelmeskedik a parancsnak, beszáll az autóba és előveszi az apjától kapott utolsó esti mesének a rajzait. Nézőként happy endet várunk, holott nagyon jól tudjuk, hogy egy dráma szemtanúi vagyunk. Eljátszunk a gondolattal, hogy a fiú hamarosan hazaér, és szülei zokogva omlanak majd a nyakába. De az operatőr (Giora Bejach) az egész filmre jellemző izgalmas, és különleges látószögekből szemlélő kamarája előtt újra felbukkanó teve miatt Joanathan és sofőrje autója árokba zuhan.
Ezalatt otthon, a fiú szülei egymáshoz simulva foxtrottot táncolnak. Így minden visszatér a száznyolc perccel ezelőtti kiindulóponthoz, a különbség csak annyi, hogy Jonathan halálhíre valósággá válik.
A Foxtrott keretes szerkezetű, dinamikusan építkező, izgalmas dráma, némi humorral és abszurditással fűszerezve. Úgy mesél el egy családi tragédiát, hogy közben az élet apró örömeire helyezi a hangsúlyt. Arra, hogy milyen fontos egy közös családi vacsora, egy érintés, vagy néhány tánclépés szerelmünk derekát ölelve. Moaz méltán díjazott alkotása az egyszerűségétől lesz nagyszerű és zseniális. Benne van minden, ami az emberi életről szól.
A Foxtrott a Magyar Film Adatbázison
