Kelecsényi László: Eső és telefon
Nem alkalmaz szigorú mércét, nem állít föl (kényszerű és merev vagy iskolás) hierarchiát, hanem a mindennapi filmélmény fölfejtéséhez ad élvezetes útmutatót.
Nem elméleti mű, mert nincs értelme elméletet gyártani, csak figyelni kell, összpontosítani, kiválasztani, elraktározni, szétbontani aztán összerakni a filmtörténet nagy és komoly, olykor megkerülhetetlen alkotásaiból azt, ami tanulságos lehet a nézőnek a film esztétikájából és a filmkészítés fortélyaiból – ahogy én olvastam, erről szól Kelecsényi László karcsú kis filmdramaturgia-könyve.
Célja pedig az, hogy az olvasó, a néző találjon rá az film országútjának kikerülhetetlen állomásaira, a nagy felfedezőkre, és kimunkálókra, akik a filmtörténet lapjait teleírták. Nem alkalmaz szigorú mércét, nem állít föl (kényszerű és merev vagy iskolás) hierarchiát, hanem a mindennapi filmélmény fölfejtéséhez ad élvezetes útmutatót, szakmai segítséget, mégpedig a műfaj dramaturgiai titkainak, mű-fogásainak, rejtett összetevőinek fölfedésével és rendszerezésével.
Ezt végig udvariasan és pedáns tárgyilagossággal teszi.
Kelecsényi remek tollú ismeretterjesztő, ha szabad ezt a régies műszót alkalmazni manapság még.
Rokonszenves vonás az is, ahogy a szerző bánik a saját célkitűzésével: takarosan, óvatosan, odafigyelve. Nem szélesíti ki túlontúl a bejátható ösvényeket, gondol az olvasó teherbírására, ezért szeretettel kézen fogja a filmes közönséget: „Látjátok, így készülnek a filmek!” Vagy: „így is készülhetnek (a) filmek”! „Ezt ő találta ki.” „Ezt meg ő öntudatlanul átvette.” Kelecsényi a filmdramaturgiai tudás, a filmes műveltség ráismerésszerű élményével ajándékozza meg az olvasót, a filmnézőt. Valódi ínyencséget kínál tehát, és a recenzens azt is hozzáteszi, hogy mi mindennel, érdekes hasonításokkal, filmtörténeti epizódokkal lepi meg Kelecsényi azokat, akik a könyv lapjait forgatják, miközben a film továbbfejlődésének lépcsőfokait (és olykor akadályait) a szerzővel együtt végigjárják, illetve regényes módon bekalandozzák, bebarangolják.
Kelecsényi László íróilag is sikeresen megformált filmdramaturgiájából kilátás nyílik a film megalkotásának poétikájára, a megalkotottságra és a mechanizmusra. Olyanokra, amelyet filmnézés közben nem érdemes észrevenni, utána pedig szinte kötelező tudni.
Kelecsényi László: Eső és telefon
Regényes filmdramaturgia, Budapest, 2015, L’Harmattan Kiadó
