Elle
Veszélyes szexjátékok és egy felsőfokon pörgő főszereplő, Isabelle Huppert. No meg tabudöntögetés. Ennyi is elég a sikerhez.
Isabelle Huppert
A rendező – Paul Verhoeven – a sablonok, tilalmak áttörésével lett híres (gondolj az Elemi ösztön című mozijára, ami máig kultfilm maradt…). Ezért voltam kíváncsi új filmjére. És persze azért is, mert megerőszakolás az alapkonfliktus, amiről azt olvastam, hogy Isabelle Huppert – a filmen: Michelle – nem szokvány módon fogja fel ezt a konfliktust: nem akar (nem tud) áldozat lenni.
A film ezzel a megerőszakolós jelenettel indul. Michelle verekedik a támadójával – úszik a vérben. De a sztori nem az ismert vágányon megy tovább. A nő maga veszi kezébe a nyomozást – nem megy a rendőrségre, nem vesz magánnyomozót. Felszerelkezik: kalapács, paprikaspray, távcső. Aztán, csak úgy mellékesen, de kisül, hogy ez a pasi szemközti szomszédja Michelle-nek. Szóval a támadó lepleződik. Innen kezdve fura dolgok történnek, a támadó – akivel Michelle később is összejön, egyszer csak megérzi, hogy a nő vonzódik hozzá, ám ez után már számára nem érdekes a nő, nincs erőszakos szex, csak verekedés, sőt brutális ütlegelés. A férfi tömény pszichopata, csak úgy tud szeretkezni, ha előtte félig agyonveri a csajt… Sőt, még ennél is rosszabb: mikor észreveszi, hogy a nő is csúcsra ér, már nem is érdekli más, mint a szadizás.
Rendező: Paul Verhoeven
Michelle egy videojáték-gyártó cég tulajdonosa, kellő agresszivitással (némi gonoszsággal) – férfias spiné, Isabelle Huppert mindig is az ilyen szerepeket tudta jól csinálni (Gondolj a Zongoratanárnő című filmjére – néha elájultam rajta…). Itt a cégnél is jól bealázza munkatársait, másokat rövid pórázon tart, volt férjét ugratja (az meg vissza-gonoszkodik) – szóval játszik a körötte lévőkkel.
Azért érdekes a film, hiszen ilyet amerikaiban nem látsz. Férfias főnöknőt igen, de magánéletét így kipakoló, mások életében ilyen mélyen turkáló szereplőt soha. Pláne nem a brutálszexet elemző villanásokat. Meg egyáltalán: a csicsa lányok és csodás férfiak helyett Verhoeven filmjében köznapi figurák vannak, köznapi hazugságokkal (és leleplezésekkel). Kivéve Huppert figuráját, aki kivételes egyéniség: ötvenes nő, aki úgy tesz, mintha nem lennének vágyai, miközben – képekben ugyan nem láthatóan, de a történet egészében érzékeltetve – tele van kielégítetlen szenvedélyekkel. Talán ezért is viseli el a brutális pasit az után is, hogy rájött, ő volt maszkot viselő támadója. Aztán még lesz ez, meg az, végül a pasi még egyszer – utoljára – nekiesik, de ez már nem sikerül… (A többi spoiler lenne…) Vagyis Verhoeven a téma határáig merészkedik: élvezhet-e egy nő a megerőszakolás közben (után) szexuális örömet? És azt mondja, igen, sőt… Szerintem a pszichológiát illetően is volt mit felfedeznie-mesélnie, illetve a tabuzónából előhalásznia. Ami nem felháborító: a szado-mazo divatja idején ez is elmegy. Más kérdés, hogy a nemi erőszak – bűncselekmény. És Verhoeven büntet is, keményen. Voltaképp csak kitekint a tabuzónára.
Ötvenes nő, aki úgy tesz, mintha nem lennének vágyai
A filmben kicsit sok is a bonyolítás. Huppert apja sorozatgyilkosságért sitten ül (meg is hal), idős anyja férjhez akar menni egy gigolóhoz, fia nem tud kinőni a kamaszkorból, becsajozik egy rémes lánnyal, az kihasználja. A cégnél összevissza szerelmeskednek a fiúk-lányok, de Huppert is benne van egyikben. Semmi különös, csak bürószex, csakhogy Michelle elmondja a gyanakvó feleségnek, hogy a férje vele szokott… Őszinteségi roham. Érdekes mellékszál, hogy a cég legtehetségesebb kreatívja – fiatal, nagypofájú srác – dobja fel ötletével a vállalkozást, olyan játékot kreál, amit még senki sem látott játékpiacon. Na, itt aztán kibomlik Paul Verhoeven vizuális agymenése: ebben a videojátékban valami ezerlábú támad meg egy nőt, akibe beleköltözik, és akinek a seggéből, mint kígyó bújik ki, ám a kígyó feje Huppert-re hasonlít. Persze ez a variáns csak videojáték stúdióbeliek szórakoztatására, vagyis csak házi használatra készült, a srác és kicsit béna társa csak azért csinálták ezt a klipet, hogy a kollégák röhögjenek a terrorista főnöknőn. Egyébként e klip normál változatával tarolják a piacot. Na, Huppert ezt a fiút üldözi gonoszkodásával, érzi benne a vetélytársat – joggal, mert pimaszul tehetséges. Aztán meg – a vége felé – egyengeti útját a csúcsra.
Verhoeven a téma határáig merészkedik
Vagyis lehet élvezni a franciás stílust, a nem hollywoodi arcokat, ruhákat, figurákat, jól esik egy kis másfajta filmnarratíva. (Beteges szexszel vegyítve.) Azonban Paul Verhoeven ezúttal nem hozza a korábbi formáját, talán mert túl sok mellékszállal küszködik, aztán meg a végére – cseppet sem franciás – hepiendet is kerekít. Nem kellett volna: maradt volna annál, amit tud. Különben meg a tehetség fogyóeszköz.
Elle. Francia-német-belga thriller, 2016. Rendezte: Paul Verhoeven. Főszerepben: Isabelle Huppert
Az Elle a Magyar Film Adatbázison
