Kút
Kevés szó, sok utálat, semmi lélek. Aztán jönnek a kurvák. Ez az utolsó állomás Svájc felé. A sorsból kiejtettek szemléje.
Trokán Nóra, Kurta Niké, Pokorny Lia
Szuper kis filmnek ígérkezett.
Udvaros Dorottya a hetedik répában, a kukoricáson átvágva, kocsijából dumál egy félmeztelen sírásónak – zseniális indítás: megvan a helyszín, a sztár, a lényeg (a sírásás) meg a talány. Aztán jön a bonyodalom, de az már zűrösebb. Ugyan profi munka – nagyon kidolgozott forgatókönyv lehet az alapja –, de hogy a film az, ami végül is a szalagon maradt, némileg egyhangú (bár sok vér folyik). Az a bajom, hogy nem tudom, mi itt a lényeg, mire akar kifutni az egész. Történet van, mese is feltűnik, a figurák olykor passzentosak, sőt zseniális részletek is vannak benne, de a filmegész nem lesz ütős – életképsorozatokat látsz, de azok hatásosak. Fiú jön (Udvaros, az anya hozza), sok balhé és lövöldözés – a fiú elmegy a pusztaságba: mint a westernekben: kovboj be – cirkusz –, kovboj (egyedül) el. Ironizálok: valójában több van a filmben, csak agyondramaturgiázták: jobbat reméltem. Gondolom, más is ezt várta Gigor Attila A nyomozó című (2008-as) sikerfilmje után. Igaz, azóta nyolc év telt el.
Kovács Zsolt, Udvaros Dorottya
A fiú (Jankovics Péter) apjához jön a benzinkúthoz. A találkozás jó: kevés szó, sok utálat, semmi lélek. Aztán jönnek a kurvák. Ez az utolsó állomás Svájc felé, jön a szállítmány a csajokkal. Nemcsak benzint vesznek, valami homályos elszámolás is van itt rögvest az elején: a kutas (István, a srác apja: Kovács Zsolt) és a kisbusz sofőrje között.
Laci, a fiú (a kutas gyereke, csak a srác ezer éve nem látta korán lelécelt apját), szóval ez a Laci-gyerek attól jó (ill. addig jó) míg szófukar, nem dumál, nem tudjuk, mit akar. Igaz, később se tudjuk, sodródik, aztán a végén lő. Közben kiderül, hogy ért az autóvillamossághoz, egy ócska Ladába életet lehel. Meg hogy tetszik az egyik jóarcú lánynak, sőt, talán viszont is működne valami szeretésféle. Hadd mondjam, hogy ez a halványra satírozott szerelmi szál a film egyik nagy dobása, szép, nincs túljátszva, túlmagyarázva. (A Lada tetején elkövetett hármas szex – felejtős ügy). De a szerelmi szál egészen a végéig kitart és viszi a filmet. (Nem derül ki…) Mondom: ha úgy veszem, hogy epizódsorozatot látok, akkor isteni dolgokra lelek. Az a spúrom, hogy mivel Gigor volt a Terápia sorozat (egyik) rendezője, ezért az epizódok tökélyre futó kidolgozása a kisujjában lehet. (De rögvest korrigálom magam: nagyfilmben is abszolút profi. Gondolj A nyomozó című 2008-as jeles dolgozatára.)
Az öreg (a srác apja) eltanácsolná a fiát a kút közeléből, valamit tud (vagy csak sejt?), arról, hogy itt nagy balhé lesz. A lányokat szállító kisbusz kábeleit valaki elvágja – nem indul a kocsi, várni kell, a sofőr tönkreveri a srác pofáját. (Mondják róla, hogy vigyázni kell, mert ha bekattan, szörnyeteg lesz…) Aztán agyonveri az öreget. Végre jön egy nagy színész – László Zsolt –, ő ennek a lánykereskedésnek a főnöke, elegáns, halk szavú, tudja, hogy egy maffiavezérnek nem kell kiabálnia, ha kussban van, akkor is reszket mindenki – a néző is. Végre történik valami. Zavar viszont, hogy a film e talpig gazember szájába ad egy csodás bibliai történetet. Az elbeszélés (tanmese?) Jézus kútjáról szól, amiből ha valaki iszik, sohase lesz szomjas. (Jn 4: 1-12) A metafora önmagában is groteszk: kút a film címe, benzinkútnál vagyunk, ha netán valaki abból a kútból… Nem ragozom. De az is lehet, hogy László Zsolt nem vette elég ironikusra ezt az idézetet. Ha éreztem volna az iróniát – egy maffiózó, mint bibliás ember – nyugiba lettem volna.
Betekinthetsz a lánykereskedelembe
Nem akarom elmesélni a filmet. Csak megjegyezném, hogy ha a rendező elfogadta volna az epizódlánc dramaturgiáját – nagyobbat nyert volna. De nem: ne legyen epizódlánc, csak menjen – akár csigalassúsággal is – a történet, majd az utolsó percekben gyorsulhat a sztori és lesz poén is. Sőt akkor kiderül, miről szól ez az egész. A baj az, hogy ez az utolsó perc sokára érkezik, és nem derül ki, miről is szól ez az egész. Más szóval: ez a filmegészre való törekvés – vagyis, hogy a rendezőnek nem elég a laza epizódsorozat – szerintem „megette” a mű lényegét.
Gigor persze abszolút profi – ő írta a forgatókönyvet is – nem másol senkit (bár írják némelyek, hogy „tarantinós”, pedig egy fenét!), járja a maga útját. Azt meg tudjuk, hogy egy nagy film után egy másik nagyot csinálni őrült nehéz feladvány. Mégis azt kell mondanom, hogy Gigor megoldotta a feladványt, végül is itt egy korrekt vér-sztorit kapsz, betekinthetsz a lánykereskedelembe is – igaz a film se nem thriller, se nem bűnügy, se krimi, de nem is westernparódia. Egy magyar világot (alvilágot) felkereső, nézőt elkapó mozi. Van egy profi módon megcsinált, érdekes (véres, olykor a szociográfiával is kacérkodó) életképsorozat egy ismeretlen, a hazai alvilágról szóló mozaikkal: lánykereskedés, családviszonyok, olasz pacsirtavadászok, senkiföldje – magyar ugar.
És hogy ne felejtsem, van egy nagyon finoman eladott cselekményszál: a béna srác meséje a kutyáról, aki minden vadat legyőz, hiába viszik harcikutya-játékokra, ott is mindig ő lesz a győztes. És aztán – eltűnik. A srác „meséje” részletekben jön eléd, először csak felkapod a fejed, hogy miért nem megy tovább a főcselekmény. Aztán rájössz, hogy ez a sztori tartja egyben az egész epizódsorozatot. S a végén a kutyus visszatér, visszajön a béna sráchoz. Az a képsor – felejthetetlen. Művészet.
Felülírja a szerepét…
Hadd emeljek ki néhány szereplőt: a csajok közül kimagaslik Trokán Nóra – pattogós, ízig-vérig felülírja a szerepét, mindent tud és még szép is. (Műalkotásban ilyen kurvával nem találkozol, hacsak nem a Kaméliás hölgyben…) A másik komoly teljesítmény Zoli, a béna srác (Tzafetás Roland) – először zavar, hogy folyton beledumál a sztoriba, de aztán kisül, hogy az ő metaforikus története a film velejét hozza eléd. Jól csinálja. Kurta Niké – a szerelmes lány, akit az odasodródott fiú is kedvel – érdekes arc, jól mozog, talán több rendezői vezetést igényelt volna. És persze nagy dobás Udvaros Dorottya, alig pár perces felvezető jelenetében: ahogy vállalja saját korát, szótlan dühét, ahogy trappol fia apja körül – csúcs. Az már a rendező érdeme, hogy a film során, úgy értem később, nem hozza vissza, ez a rövid villanás is viszi a filmet.
Az agyonverős jelenet sem okozott hányingert
Herbai Márk (az operatőr) néha körülnéz a világvége tájban, ami szép kukoricás, néhány villanypóznával. De ez a körülnézés felér egy villantós utalással a magyar ugarra. Arcokban jók a jelenetek, a sokat és semmitmondás közt ugrálnak a képek. Ehhez a filmhez ez illik: a sorsból kiejtettek szemléje. Az agyonverős jelenet sem okozott hányingert (pedig nálam az ilyesmi szokott – szóval piros pont Herbainak.) A záró képsorban megjelenő kutya tündéri slusszpoén.
Nyafogok, hákliskodok, kritizálok – de hadd mondjam a végszót: végre itt egy jó magyar film. Örülök.
Forgalmazó: Vertigo Média Kft.
A Kút a Magyar Film Adatbázison
