Az ügyvéd, akit kiküldtek a hidegbe

|

Kémek hídja

A hidegháborús kémthriller műfajában nem könnyű újat és aktuálisat mondani, de Steven Spielbergnek, Tom Hanksnek és a Coen-fivéreknek sikerül. Filmjük pont olyan jó, mint ami egy ilyen veterán alkotógárdától elvárható.

Brooklyn lawyer James Donovan (Tom Hanks) is an ordinary man placed in extraordinary circumstances in DreamWorks Pictures/Fox 2000 Pictures' dramatic thriller BRIDGE OF SPIES, directed by Steven Spielberg.

Tom Hanks

Mi motiválhatja még a hatvannyolc éves Spielberget, hogy rendezzen? Az utóbbi jó pár évben úgy tűnt, semmi, most viszont megint készített egy jó filmet. És mi ösztönzi még Hankst, vagy akár Joel és Ethan Coent, akik Matt Charman forgatókönyvét írták át? Talán pont egymás, mivel külön-külön ritkán voltak ennyire jók az utóbbi években.

A film szokványos hidegháborús kémthrillerként kezdődik: az ‘50-es évek végén Brooklynban elfognak egy szovjet ügynököt. A nyitójelenet komótos, épp az ellentéte annak, ami manapság divat Hollywoodban. A felütés perfektül megalapozza a teljes film tónusát: Spielberg végig régimódi, klasszikus álomgyári stílusban meséli a történetet. Viszont már idejekorán kitűnik, hogy a film egy komoly, érett történelmi kémthriller: a spion eleinte egy Hannibal Lecter-féle pszichopata übermensch-nek tűnik, de Spielbergék hamar megmutatják az esendő oldalát is, ami éles ellentétben áll azzal a sztereotípiával, ami az amerikaiakban (és filmjeikben) élt a szovjetekről a „vöröspánik” idején. A kémre ráadásul úgy zúdul gyűlöletáradat az amerikaiak felől, hogy ő maga nem amerikai (tehát nem a hazáját árulta el), hanem illegális bevándorló. Az amerikai nép a világ másik végében fekvő nagyhatalomról legfeljebb propagandából tudhatott valamicskét, mindeközben ráadásul az USA is kémeket küldött a szovjetek ellen.

Ugyanez a gyűlölet száll a kém kijelölt amerikai ügyvédjére (Hanks) is, ami bizonyítja annak megalapozatlanságát. Spielberg filmjei gyakran dicshimnuszok Amerikához, ezúttal viszont árnyaltabb képet fest hazájáról. Az ügyvédet honfitársai egy emberként hazaárulónak kiáltják ki, pedig végig az alkotmányhoz hűen cselekszik. Védence pedig hűséges marad uraihoz: inkább meghal, minthogy átálljon. A film kérdésfeltevései napjainkban is aktuálisak: a „vöröspánik” behelyettesíthető a nyugati iszlamofóbiával, a migrációtól vagy a terrorizmustól való félelemmel, de akár a jelenlegi amerikai-orosz viszonnyal is.

Nem kétséges, hogy az elfogott férfi szovjet kém, viszont az USA felsőbb körei szeretnék azt a látszatot kelteni, hogy az ország ellenségeit is megilleti a fair tárgyalás, ezért nem akárkit, hanem egy sikeres és tehetséges ügyvédet kérnek fel a védelmére. A történet ezen a ponton átmegy tárgyalótermi drámába, de a fordulat nem öncélú, mivel a film ezt követően a kémkedés etikájával kapcsolatban tesz fel kérdéseket. Az ügyvéd kilátástalan helyzetbe csöppen, ahogy fogalmaz, „mindenki utálni fog, de legalább elveszítem a pert”. Idealista, így aztán komolyan veszi, hogy fair bánásmódot biztosítson védencének, és mivel jó a szakmájában, megtalálja a vád gyenge pontjait. Viszont ő az egyetlen, aki nem színjátéknak szánja a tárgyalást, így rövidesen már nem is a kém, hanem ő lesz Amerika első számú közellensége.

KemekHidja_jelenetfoto_3

A „vöröspánik” behelyettesíthető a nyugati iszlamofóbiával

Könnyű velük azonosulnia a közönségnek, mivel mindketten egy ellenük megbundázott meccset próbálnak megnyerni, és nekik van igazuk. A megteremtett nézői azonosulás teszi átélhetővé a film második felét, aminek már nem tárgyalótermi dráma a műfaja, hanem példás kémthriller. A szovjetek lelőnek egy amerikai lopakodót és elkapják a kémpilótát, majd fogolycserét ajánlanak az amerikaiaknak. Mindkét félnek égető szüksége van a kémjére, még mielőtt az fecsegni kezdene. A remek tárgyaló hírében álló ügyvédet bízzák meg, hogy bonyolítsa le a fogolycserét a kettéosztott Berlinben.

Ennek a mozinak tehát a közepén van egy nyaktörő fordulat, és onnantól kezdve mintha új film kezdődne gyökeresen más helyzettel, szereplőkkel és téttel. A forgatókönyvírás szabályai eleve tiltják az ennyire radikális fordulatokat, azt pedig pláne, hogy egy ilyen csavar a cselekmény közepén érkezzen, azt a hatást keltve, mintha összeférceltek volna egy filmet és a sequelét. A mindent megváltoztató fordulópont a film egyik fő hátulütője, több hiba és hiányosság is ebből ered, például az, hogy a mozi első felében bemutatott mellékkarakterek szálai elsikkadnak, akik pedig csak a történet felénél lépnek be a képbe, azoknak a személyiségét nem volt idő kidolgozni és érdekesé tenni.

Tom Hanks stars as James Donovan in the incredible story of an ordinary man placed in extraordinary circumstances in DreamWorks Pictures/Fox 2000 PIctures' dramatic thriller BRIDGE OF SPIES, directed by Steven Spielberg.

Spielberg régimódi, álomgyári stílusban meséli a történetet

A Kémek hídjában viszont mégis működik ez a merész struktúra. A nagy csavar ugyanis nem öncélú, hanem szervesen kapcsolódik az addigiakhoz, és nem csak azért, mert a film igaz történeten alapul és az események a valóságban is így alakultak. A film első felében meghurcolt ügyvéd számára ez megváltás, mivel bizonyíthatja, hogy igaza volt: előre látta, hogy érdemes kiharcolnia védencének a börtönbüntetést a kivégzés helyett, hogy később el lehessen cserélni egy amerikai kémért. Az ügyvédet és a kémet a gyűlölethullám alatt szépen lassan rokonszenv kovácsolta össze, aminek köszönhetően a jogász képes volt azonosulni az ügynökkel és magánemberként is a védelmére kelni. A film második felében pedig az ügyvéd avanzsál kémmé, Kelet-Berlinben belekóstol a spionok munkájába. Ami tökéletes bonyodalom egy thrillerhez, mivel átlagember csöppen világhatalmak játszmájába. A fogolycsere sima ügy lenne, de kellő konfliktust hoz a film második félidejébe, hogy Hanks ügyvédje a fejébe veszi, hogy két embert kér a szovjetért cserébe, mivel szívügyének tekinti egy kémkedéssel vádolt, de ártatlan amerikai diák szabadon bocsátását is.

Spielberg persze nem hazudtolja meg önmagát: filmje melodramatikus, érzelgős, pátoszos, mivel mégiscsak szimpátia szövődik benne egy amerikai patrióta és egy szovjet kém között, ráadásul mindketten hibátlan, elveikhez bármi áron ragaszkodó személyiségek. Legvégül az is kiderül, hogy kettejük közül Hanks figurája az igazi hős, az amerikai nép pedig mégsem idegenfélő, és egyértelműen fejlettebb alapelvekkel rendelkezett, mint a szovjetek. Viszont Spielbergnek és íróinak sikerült egy figyelemreméltó és sokatmondó igaz történetet dramatizálni rengeteg pattanásig feszült szituációval a cselekményben, melyek főleg abból a konfliktusból fakadnak, hogy az ügyvéd az amerikai alapelvekre hivatkozva véd egy olyan embert, aki az USA ellen harcolt. Sőt, a történetet meglepően sok humorral tálalják: a komikum elsősorban arra a felállásra épül, hogy Hanks karakterének idegen környezetben, más szakmában kell boldogulnia.

BRIDGE OF SPIES

Amerika első számú közellensége

Hogy a vígjáték és a dráma ötvözése ilyen zökkenőmentesen működik, abban Hanks is nagy szerepet játszik, aki már tökélyre fejlesztette ezt a jóhiszemű hazardőr karaktert olyan filmekben, mint a Charlie Wilson háborúja vagy a Phillips kapitány. Nagy találat a kevéssé ismert Mark Rylance a szovjet kém szerepében, aki szintén megvillantja mind a rokonszenves, mind a komikus oldalát. Jó döntés, hogy nem egy sztárnak adták a szerepet, hanem olyasvalakinek, aki ismeretlenségével is kilóg a színészgárdából, épp ahogy karaktere az amerikaiak közül. A főleg színpadon játszó Rylance ráadásul éppúgy angol születésű, mint karaktere.

KemekHidja_werk_1

Tom Hanks, Steven Spielberg

Hanks és a Coen-fivérek sosem adtak okot komoly aggodalomra, viszont ezzel a filmmel Spielberg is újra formába lendült, rendezése ambiciózus és látványos (különösen a lopakodó lelövésének jelenete). Ismerve a tehetségét, ez a legjobb hír, amit a Kémek hídja hoz.

/Forgalmazó: InterCom/

CÍMKÉK: