Az óperencián túlnan

|

Rossz anyák (Bad Moms)

 

Az alkotók látnivalóan az emberi élet alapszituációit igyekeztek górcső alá venni. Két és fél perc után már meg is van a nosztalgikus alaphang. Olyan másnapos vagyok, hogy meg fogok halni, mondja egy jelentéktelen mellékszereplő.

 

BAD MOMS

– Klassz pasi!

– Egyetértek.

– Jó, hogy meghalt a felesége.

A rossz anyák arról szól, hogy milyenek a jó anyák. Made in Hollywood. Olykor berúgnak, olykor elválnak, olykor tesznek a családra. De minimum arról ábrándoznak, hogy balesetet szenvednek és végre egyedül (értsd: a gyerekeik nélkül) fekhetnek egy kórházban.

Lényeg, hogy nincs könnyű dolguk. Szigorú szabályoknak kell megfelelniük. Például.

Ne mondj nemet a gyereknek.

Menj el a fociedzésére és közöld vele, hogy szereted.

Ne kefélj az iskolagondnokkal.

És, úgye, az íratlan szabályoknak ajánlatos megfelelni. Most viszont megtudhatjuk, milyen az, mikor három anya föllázad. Az olyan, hogy Hollywood megint szétszór egy kis varázsport, amitől az összes amerikai középosztálybeli anya átélheti, hogy mi történik, ha (ott, az Óperencián túl) egyszer csak megpróbál rosszkislány lenni.

Ha már a valóságban nem meri megtenni…

A főanya, Mila Kunis, aki a nyilvánosság előtt írja saját élete ütős szappanoperáját – a súlyosan drogos Macaulay Culkin után lazán elhódította Aston Couchert a jóval idősebb Demi Moore-tól és beevezett az anyaság boldog kikötőjébe, mit mondjak, stílusos a casting –, színészileg megteszi, amit meg lehet tenni. És még jól is néz ki. Akárcsak a szülői munkaközösség vasladyjét játszó Christina Applegate, aki belead apait-anyait az iskola felhőtlen légkörét megkeserítő  Gwendolyn szerepébe.

Az alkotók látnivalóan az emberi élet alapszituációit igyekeztek górcső alá venni. Két és fél perc után már meg is van a nosztalgikus alaphang. Olyan másnapos vagyok, hogy meg fogok halni, mondja egy jelentéktelen mellékszereplő.

Az ember itt elgondolkodik, hogy tényleg végig kell-e ezt nézni.

Magát a humort, ha már vígjátékról beszélünk, a fölgyorsított beszéd, vele a megjátszott nyegleség (ismerjük a Szívek szállodájából vagy az összes többi ilyen jellegű moziból) lenne hivatva képviselni, továbbá a kutya az anyósülésen bukósisakban jellegű képi humor. Kábé ennyi.

És mégis.  Az elején földereng egyfajta őszinteség, az amerikai alkotók (a Másnaposok című blockbuster írópárosa, akik ezúttal a rendezés feladatát is magukra vállalták önzetlenül) gagyi komédiába ágyazott elnagyolt társadalomrajza, amely elgondolkodtat egy pillanatra, hol is tart az úgynevezett nyugati civilizáció. Vannak itt gyerekek, akik képtelenek örülni (nem csoda, nem ehetnek tojást, lisztet, tejet, cukrot, sót, csak hogy néhányat említsünk), akik a jó hírben mindig megtalálják a rosszat, akik beteges teljesítménykényszer alatt nyögnek attól fogva, hogy bekerülnek az iskolába, akiknek nincs gyerekkoruk, ezért nem is tudnak felnőni. Ja, és rendszeresen lenyelnek egy kupakot valami beazonosíthatatlan oknál fogva. S ha ez még nem lenne elég, délután kínaiórára járnak a nem létező szabadidejük rovására.

És akkor a szülőkről még nem is beszéltünk…

Az apuka “online maszturbál valami macával”, és erről békés entellektüel módjára etikai témájú beszélgetést folytat az egyéb teendőibe erősen belefáradt anyukával. (Maca közben a monitoron élőben az irtó nagy muffjával.) Végül apuka seperc alatt elhagyja a közös otthont és eltekintve egy későbbi zsenge próbálkozástól, ezzel örökre kiírja magát a sztoriból. (Ahogy az életben is lenni szokott.)

És mielőtt még sietnénk leszögezni, hogy a másfél órás mozi helyett bőven elég lett volna a hosszúra nyújtott trailerét megnézni, mégiscsak azt kell mondani, köszi, fiúk. Azért megtudtunk magunkról valamit. És akárhogy is, az nem tűnik túl vidámnak.

De aztán elszabadul a pokol.

BAD MOMS

Továbbá a kutya az anyósülésen bukósisakban

A rejtett társadalomkritika félúton hirtelen abbamarad, s miközben a rendezők csúnyán legyűrik az írókat, őrjöngve elszabadulnak a hollywoodi klisék. Nincs menekvés. Nem elég, hogy főhősnőnk mamimelltartót hord – bár a barinők enyhe nyomására szakít a rossz szokással –, de még az is kiderül, hogy az izomagyú özvegyember (akiért az iskola összes mamija epedezik) a nett, gyermekeit tisztességben fölnevelő anyukákra bukik, ezért jól meg is dugja e téren elhanyagolt hősnőnket. Bravó.

Mielőtt azonban teljes letargiába esnénk, egy nagyon fontos információ is felszínre kerül. Egy rövidke jelenetben fény derül ugyanis az összes anyatípusra. Tehát. Vannak szuper anyák, vaskalapos anyák, depis anyák, bloggoló anyák, tevepatás anyák, részeges anyák, dugnivaló anyák, az anyák, akik apák voltak, szőrös anyák, divatbolond anyák, léfacsaró anyák(??), nagy mellbimbós anyák, fekete anyák, leszbikus anyák, elvált anyák, elvált fekete leszbikus anyák… Gyönyörű.

275333_1467815657.5613

Köszi, fiúk, azért megtudtunk magunkról valamit

A legszebb mégis a vége.

A szülői munkaközösség gonosz elnökasszonyáról mindannyiunk örömére kiderül, hogy súlyos lelki problémákkal küzd, így hiába nyomott le mindenkit akkora elánnal, az utolsó jelenetben megbocsátanak neki esküdt ellenségei. Már látjuk is, ahogy a jó példa hatására mindenki mindenkivel kibékül, a leszbikus anyák a divatbolond anyákkal, a részeg anyák a dugnivaló anyákkal, a szőrös anyák a bloggoló anyákkal, továbbá leáll a globális fölmelegedés, Donald Trump börtönbe kerül, Hillary Clinton önként visszavonul és egy hirtelen mozdulattal kitör a világbéke.

Jó film.

A Rossz anyák a Magyar Film Adatbázison

CÍMKÉK: