A setét torony
Stephen King 4200 oldalas, több kötetes regényének másfél órás filmadaptációja augusztus 3-án debütált a magyar mozikban. Az IMDb-n 7,7- re értékelt amerikai sci-fiben talán nem a legnagyobb alakítását láthatjuk Matthew McConaughey-nek, de az vitathatatlan, hogy az elmúlt évek szerepeihez képest ebben a legszexibb.
A regény alapján írt forgatókönyv Akiva Goldsman, Jeff Pinker, Anders Thomas Jensen és maga a rendező, Nikolaj Arcel tollából származik. Stephen King főműve egy kilencvenöt perces moziba besűrítve. Már maga a gondolat is annyira perverz, hogy a film talán már ezért is kihagyhatatlan, bár számomra a megnézése melletti legmeggyőzőbb érv Matthew McConaughey puszta jelenléte. Legyünk őszinték, szerintem sok nő érez most együtt velem. Aki hozzám hasonlóan olvasta a könyvet, biztosan azt mondja, amit olyan sokan egy-egy híres regényből született filmadaptáció után. „A könyv sokkal jobb volt.” Bizonyára igaz is a feltevés. De semmiképpen sem hasonlítható össze egy vizuális moziélmény az olvasás aktusával. Ha nem olvastam volna a könyvet, amit egyébként imádtam, a film feltételezhetően akkor is tetszett volna. Talán csak azért, mert valahogy mindig sokkal jobban szeretem a kicsit és nagyon véres, verekedős, harcolós, inkább izgalmakkal, mint érzelmekkel túltűzdelt fiús filmeket. A The Dark Towert nézve az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy egy ilyen sűrű történetből miért nem született inkább minisorozat? De, mint utólag megtudtam, nem csak nekem mozgatta ez a fantáziám, hiszen a regény ihlette sorozat már készül, és remélhetőleg hamarosan a vitriolos tollú kritikusok szeme elé kerül.
A történet főszereplője, a sci-fik klasszikus kiválasztottja egy kicsit fura, mit sem sejtő iskolás kisfiú, Jake. A mindenki szemében dilisnek tekintett gyermek édesapja elvesztése után rémálmokkal küszködik. A film in medias res egy rémálom kellős közepével indít, majd, hogy próbáljunk izgalomban maradni, stílusosan egy földrengésre ébredő gyerekarcot mutat a kamera, premier plánban. A gyerekszobában tini együttesek és filmes poszterek helyett ezeknek a rémálmoknak a rajzai néznek vissza ránk. A fekete-fehér ceruzarajzok mindegyikén ugyanazt a helyszínt, a monumentális setét tornyot és annak környékét látjuk. De nem csak a helyszín van toposzként jelen Jake Chambers (Tom Taylor) álmaiban. A szereplők is. Ugyanazok a karakterek jelennek meg, éjszakáról éjszakára. A harcos Roland Deschain / The Gunslinger (Idris Elba) és a fekete ruhás, pokolból jött varázsló, Walter O’Dimmel (Matthew McConaughey). A jó és rossz harcába csöppenő kisfiúról azt is gondolhatnánk, hogy csak azért fantáziál egy másik világ szülötteiről, hogy feledtesse a jelen fájdalmát.
De a mi van, ha mégis létezik a mi úgynevezett kulcsvilágunkon kívül is több olyan világ, dimenzió melyeknek titkos kapuján csak különleges emberek léphetnek be? Jake álmainak szereplőit egyik napról a másikra saját nappalijukban találja. Érte jöttek a varázsló kopói. A setét torony ledöntésére vágyó fekete ruhás a kisfiú dimenziókon átívelő tiszta ragyogásával akarja a világok közötti védőfalat lerombolni. A már említett harcos ennek megakadályozásáért és édesapja halála miatti bosszúja okán üldözi Waltert. Jake, mint azt már előre sejthettük, hamar megtalálja a dimenziókaput, és a bejáratot őrző házdémon gyors legyőzése után az utolsó harcos Roland mellett találja magát. A fekete erős katona és a gyámoltalan kis médium hamar szövetségre lépnek, és a legfullosabb puskákkal és pisztolyokkal való gyilkolás, menekülés és egy kis megható egymásra találás közben megkísérlik megmenteni a létező összes világot.
A Setét torony a Magyar Film Adatbázison
